DUBLIN, IRORSZÁG – Ma látható utoljára a Francesco Clemente: Új művek című kiállítás. Az áprilisban megnyitott kiállítás a nemzetközileg ismert művész első, nagyszabású írországi kiállítása, ami 60 művet, köztük 20 festményt, 10 pasztellt és 30 vízfestményt mutat be. Az összes kiállított mű Clemente legutóbbi, a New York-i Guggenheim Múzeumban 2000-ben tartott retrospektív kiállítása óta készült, és először látható a nyilvánosság előtt.

Clemente az olasz Transavanguardia-csoport tagjaként kapott nemzetközi figyelmet az 1970-es évek végén és az ’80-as évek elején. Ebben az időszakban nemzetközileg is nagyobb volt az érdeklődés a festészet iránt, mint azt a Julian Schnabel és Anselm Kiefer által elért sikerek is mutatják. Clemente a kezdetektől fogva igen személyes látásmódot alkalmazott, a kultúrák egymást metsző diverzitásából és a különböző stílusokból alkotta meg saját vizuális és konceptuális ötleteit. Sokat utazott Európában, a Karib-szigeteken, Egyiptomban, Japánban, Új-Mexikóban és Indiában, ami nagyban befolyásolta műveit, mintegy felszabadítva a művészi energiákat az alkotás hagyományos korlátaitól.

A művész 1952-ben született Nápolyban, majd 1970-ben Rómába költözött építészetet tanulni. Az 1980-as Velencei Biennálén nemzetközi elismeréseket aratott, majd számos egyéni kiállítást rendezett a világ főbb múzeumaiban: Whitechapel, London (1983); Nationalgalerie, Berlin (1984); Fundacion Caja, Madrid (1987); Sezon Múzeum, Tokió (1994) és a Metropolitan Múzeum, New York (1997).