A Magyar királyság a két császárság között – Orosz-magyar állami és kulturális kapcsolatok a XIX. században címmel február 17-én, vagyis ma nyitott és május 31-éig látogatható az a nagyszabású kiállítás, amely a Nemzeti Múzeum anyagát mutatja be a XIX. századi magyar és orosz találkozási pontjai mentén.

A tárlat megismerteti a látogatót a XIX. század legjelentősebb magyarországi történéseivel, s képet ad a magyar királyság – s hozzá kapcsolódva az orosz birodalom – Európán belüli helyzetéről azzal a céllal, hogy felkeltse az érdeklődést a magyar kultúra és történelem iránt.

A „Magyar királyság – két császárság között” történeti kiállítás: eredeti, egykorú, napjainkig fennmaradt, múzeumokban őrzött tárgyakkal idézi fel a múltat. Nem történelemkönyv és nem minden részletre kiterjedő tanulmány, csak a fennmaradt emlékanyagból tud építkezni, s képet alkotni a múltról. Kiállításunk a XIX. századi magyar és orosz történelem találkozási pontjait kutatja, úgy vázolja fel a magyar történelmet, hogy közben a megszokottnál jobban hangsúlyozza az orosz kapcsolatokat. Címe a magyar királyság földrajzi helyzetére is utal: Európa közepén, közrefogva két nagyhatalom által, a Habsburg és a Romanov császárok birodalma között terül el. Ugyanakkor a török kiűzésétől kezdve Magyarország a Habsburg Birodalom része. Bár jogilag végig megőrzi birodalmon belüli önállóságát, ez a független állami lét sokszor csak formális, s a magyar királyok, akik egyben a birodalom császárai is, igyekeznek ezt a különállást megszüntetni. A XIX. század története valójában az ország önállóságáért, a törvények által biztosított függetlenségért vívott küzdelmek története.

A század hajnalán, a XVIII-XIX. század fordulóján az orosz-magyar politikai – azaz dinasztikus – kapcsolatok nagy reményre jogosítanak a jövőt illetően: az ország király utáni legfőbb közjogi méltósága, a császári család tagja,, József főherceg nádor oltár elé vezeti a Romanov dinasztia sarját, I. Pál cár leányát, Alexandrát. A fiatal nádornét nagy várakozással fogadják új hazájában, pezsgő udvari élet veszi kezdetét a budai palotában, de ennek sajnos a magyar királynéként tisztelt fiatalasszony korai halála gyorsan véget vet.

A francia háborúk, majd a Szent Szövetség kora hosszú időre egy táborba állítja a Habsburg és a Romanov birodalmat. Ezt a Habsburg-Romanov egybefonódást megerősíti I. Miklós és Ferenc 1833-as münchengrätzi szerződése, ahol a cár esküvel fogadta, hogy támogatni, segíteni fogja a Habsburg dinasztiát. Erre a szerződésre hivatkozva kéri aztán később a katonai segítséget az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leveréséhez a bécsi kormányzat. A század második felében, miközben Ausztria kiegyezik magyar ellenzékével, s létrejön az Osztrák-Magyar Monarchia, egyre inkább meghatározó jelentőségűvé válnak a két hatalom közti balkáni érdekellentétek, de az általunk bemutatott időszakban – amely a magyar honalapítás ezredéves megünnepléséig, a millenniumig jut el – újra és újra az együttműködés mellett voksolnak a politikusok.

A kiállítás történetileg meghatározott nagyobb egységeit azonos műtárgy, egy-egy kard szimbolizálja (terveink szerint azonos installációval kiemelten), ezek köré rendeződik az adott téma. A leglátványosabb műtárgyakat a terem középső részén helyezzük el: itt láthatók Alexandra Pavlovna és József nádor Szentpétervárott készült asztali készletének darabjai, a napóleoni háborúkban a közös harcot felidéző magyar és orosz huszármenték, zászló és fegyverek. A magyar szabadságharcot lezáró fegyverletételi szerződés aláírásának helyszínét, a világosi Bohus kastély szobáját, majd az önkényuralom időszakának hangulatát jellemző magyar gyászviseletet a kiegyezést jelképező díszmagyar pár követi.

A falak mentén grafikákkal, festményekkel, érmekkel idézzük fel a történelem szereplőit, eseményeit, minden témánál visszaköszönő tárgyak a korra jellemző pipák, kártyák.