Emlékszünk még a polaroid fényképekre és az ormótlan „instant” kamerákra, amelyek lehetővé tették, hogy a fényképeket néhány másodperccel készítésük után megnézhessük? Az első, kereskedelmi forgalomba került instant kamerát Edwin Land amerikai tudós fejlesztette ki és mutatta be 1947-ben, tíz évvel azután, hogy megalapította a Polaroid vállalatot. Igazán népszerűvé a megváltást az azonnaliságban, jelenidejűségben, spontenaitásban kereső 1960-as években vált a polaroid fényképezés.Andy Warhol portrék ezreit készítette elválaszthatatlan polaroid kamerájával. Ezzel a technikával készültek az igazolványképek, ezzel működtek az utcai fülkék, ahol az emberek lefényképezhették magukat. Hivatásos, hagyományos filmre dolgozó fényképészek polaroid felvételekkel ellenőrizték a fények beállítását. Művészi és tudományos célokra készültek nagyméretű fényképeket előállító, különleges instant kamerák is. A polaroid fényképek készítése, az ilyen felvételek manipulálása világszerte népművészetté vált. A digitális fotográfia elterjedése a hagyományos filmet és a polaroidot egyaránt háttérbe szorította. A Polaroid vállalat 2008 februárjában bejelentette, hogy abbahagyja az instant film gyártását. Az önálló fényképészeti műfajjá vált polaroid fotográfiától Robert Mapplethorpe amerikai fényképész kiállításával búcsúzik a New York-i Whitney múzeum. 1970 és 1975 között az addig csak a legdrágább kamerákkal dolgozó Mapplethorpe több mint másfélezer polaroid képet készített. A művész, mint kortársainak legtöbbje imádta az azonnaliságot. „Ha olyasmit csinálnék, ami két hétig tartana, elveszíteném lelkesedésemet. A folyamat munkává válna, kihalna belőle a szeretet.”, mondta. Mapplethorpe polaroidjain a tőle megszokott témákat – a test, mint a szenvedés és az öröm színtere, a klasszikus szépség ideálja, az alternatív életstílusok ünneplése – találjuk, de a hagyományos technikával készített képeinél spontánabb módon kibontva. A fényképezés érzéki gesztus, az instant fényképezés különösen az. Klasszikus technikával készített fényképeihez kezdetben pornográf magazinokban talált számára ihletet adó pózokat a művész. Polaroid önportréihoz maga kreálta őket. A polaroid technika alapvetően kollaboratív, hiszen a modellek azonnal láthatják a róluk készült képeket és korrigálhatják arcukat, testtartásukat. A Whitney múzeumban kiállított körülbelül száz Mapplethorpe polaroid közül talán a művész barátjáról és lakótársáról, Patti Smith énekesnőről készített képek a legemlékezetesebbek. Az azonnaliságot, közvetlenséget, totális őszinteséget minden más fölé helyező punk mozgalom egyik alapítója szinte élni látszik ezeken a képeken. Hasonlóan élettel teliek a Sam Wagstaff műgyűjtőről, Mapplethorpe szeretőjéről és munkatársáról készített polaroidok. A két férfi kapcsolatának ereje tisztán érződik az intim pillanatokban készített felvételeken. Mapplethorpe egyik kedvenc témája a meztelen emberi test volt. Egy 1974-ben készült képen magát tükörben néző táncost láthatunk. A tükörben a meztelen fényképész is látszik, amint éppen elkattintja fényképezőgépét. Más képeken Mapplethorpe és modelljei bőrmaszkokat és a szado-mazo szex más jelképeit, nyakörveket, szegecselt csizmákat viselnek. Az egyik képen fürdőben csókolódzó férfipár látható. A beállítás Warhol Kiss (Csók) című, nagy botrányt kiváltó filmjét idézi. Az 1970-es évek közepétől Mapplethorpe a high society udvari fényképészévé vált. Nagyhatalmú, gazdag, híres emberekről – például Henry Geldzahler, Ozzie Clark, Clarissa Dalrymple, Helen Marden – készített polaroidjai konvencionális kamerával készített portréihoz hasonlítanak. Egyedül a teáscsészébe kapaszkodó Marianne Faithfull énekesnőről készített képei tűnnek spontánnak, intimnek. 1975-ben Mapplethorpe professzionális Hasselblad kamerát kapott ajándékba szeretőjétől. Többé nem készített polaroid képeket. A Whitney múzeum Polaroids: Mapplethorpe című kiállítása 2008. szeptember 7-ig tekinthető meg.
Whitney Museum of American Art, New York