2009.
november 23. – 14. 00–18. 00
A szimpózium a magyarországi roma és nem roma művészek, a művészettel
hivatásszerűen foglalkozók és a kulturális intézmények közötti eszmecserét
igyekszik elősegíteni. Egyben kísérlet a magyarországi roma kortárs művészet
legkorszerűbb paradigmáinak áttekintésére és megvitatására.
Az előadások a magyarországi kulturális mechanizmusoknak a
kisebbségi reprezentációk befogadásában és kirekesztésében játszott szerepére
koncentrálnak. Vizsgálják, hogyan tárja fel a roma művészet a kulturális és
etnikai különbségek valóságát, a kolonializmus hatását és a sztereotípiák
makacs kitartásának okait.
14.00
Zsigó Jenő: Bevezető
a
Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher igazgatója
14.10 Junghaus Timea: Roma közgyűjtemények Magyarországon
A magyarországi
cigány képzőművészet több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. Az ország
hét közgyűjteménye őriz jelentős roma művészeti anyagot. Ezek az intézmények
összesen több mint kétezer műtárgyat vásároltak fel 1979 és 2009 között, ennek
ellenére a roma vizuális művészet a mai napig nem tanulmányozható állandó (vagy
rendszeres időszaki) kiállítás keretében. Az előadás a Fővárosi Önkormányzat
Cigány Ház-Romano Kher, a Magyarországi Roma Parlament, a Néprajzi Múzeum, a
Kecskeméti Naiv Múzeum a Magyar Művelődési Intézet, valamint a Nógrádi
Történeti Múzeum roma gyűjteményének rövid történetét és gyűjtési koncepcióját
analizálja.
Az előadásra reflektál: Daróczi
Ágnes
14.30 Hock Bea: Roma festő homogén művészeti
közegben: Omara
Sugár János: OMARA, vetített film
Omara hivatalos megnevezése amatőr roma művész, holott festészete
radikalitásával, narrációjának erejével a magyar kortárs festészet fontos
alkotója lehetne. Persze ehhez a kortárs közegnek kéne árnyaltabban
gondolkodnia önmagáról. Oláh Mara kék képei az évek során az őt ért
sérelmekről, a szegénységről, a hétköznapok diszkriminációiról szólnak. Nem
fikció, ezek az átélt megalázó helyzetek, a tehetetlen düh festészetében tör
fel. Eszköztelenségében kezd el festeni, és nem okvetlenül egy elképzelt szép
kép ideája vezeti, sokkal inkább a megjelenítés mágikus ereje. Ezért
létfontosságú számára a narráció, a tartalomcentrikusság itt a kimondás
felszabadulását jelenti.
Az előadásra reflektál: Szász
Anna, Daróczi Ágnes, Zsigó Jenő
15.30
Kovács Éva Judit: Fekete test, fehér test
Az előadás egy gondolatkísérlet, melyre az adott alapot, hogy a kremsi
(Ausztria) Kunsthalléban többedmagammal részt vehettem egy viszonylag jelentős
méretű (800 m2
alapterületű) kiállítás összeállításában, melynek témája a modern festőművészet
„cigányábrázolása” volt. A közel egyéves intenzív kutatómunka során, melynek
keretében több ezer festményt és fotót tanulmányoztam, számos korabeli regényt,
verset, újságcikket és memoárt olvastam el, olyan összefüggésekre lettem
figyelmes, melyek talán érdeklődésre tarthatnak számot a képek archeológiájára
és a megfigyelő lehetőségeire érzékeny olvasónak. Sem művészettörténész, sem
„romakutató” nem vagyok. Így megközelítésem fogalmilag a vizuális tudományok
iránt érdeklődő szociológus szempontjait tükrözi. Előadásomban két tézist
mutatok be 1.) miképp szexualizálódik és feminizálódik a „fekete” test az
európai modernitásban, azaz miképp vetíti ki a „fehér” társadalom saját vágyát
és rossz közérzetét a „fekete” női testre; 2.) A közép-európai társadalmak
létrehozzák a maguk saját „feketeségét” „vad” csoportokon és individuumokon,
távoli és közeli kolóniáikon keresztül. A modernitás közép-európai panoptikus
rezsimjében a „cigányok” lesznek a „pendant”-jai Nyugat-Európa afrikai és
ázsiai „primitívjeinek”.”
Az előadásra reflektál: Hock Bea,
Junghaus Timea
16.30
Szuhay Péter: Hagyományok konstruálása a magyarországi roma képzőművészetben:
Labanczné Milák Brigitta példája
A Néprajzi Múzeum 1998-as Romák Közép- és Kelet-Európában című nemzetközi
kiállítása világosan és pontosan kettéválasztotta a cigányokról formált
többségi képet és a saját kultúra önképét. A néprajzi kiállítást közrefogta a
többség cigányokról alkotott „művészi” cigányképe és a roma művészek saját
önképük kivetítésekénti romaképe. Így van ez még akkor is, ha a roma művészek
nem tudják minden esetben kivonni magukat a többségi témaválasztás és
megformálás akárcsak sztereotip alkotásainak hatása alól. Akik még a kezdetek
kezdetén fogtak ecsetét és vásznat, azok jobbára még csak saját
önmegvalósításuk tudattalan szándékával dolgoztak, a nyolcvanas évek végén
indult generáció tagjainál azonban már gyakran érzékelhető a
„programfestészet”. Náluk figyelhető meg, hogy időnként vizuális előképeket
követnek, melyek egyszerre származhatnak a festészetből és a fotók sokkal
könnyebben megszerezhető élményvilágából. Merőben új jelenségnek tekinthető
azonban az, amikor több alkotó szinte egyszerre és egy időben már nemcsak, hogy
közös témát dolgoz fel, hanem azt majdnem azonos módon is ábrázolja. A előadás
két példát, a koldus és a bádogos „feldolgozását” idézi, de alapvetően Milák
Brigitta Ősiség törvénye című képének létrejöttét és jelentésrétegeit elemzi.
Az előadásra reflektál: Hock Bea,
Junghaus Timea, Zsigó Jenő
17.30
Szász Anna: „Bús donna barna balkonon…”
„Bús donna barna balkonon mereng a bíbor
alkonyon”, ám „ki gépen száll fölébe
annak térkép a táj”. Mondatok, melyek megszűnnek „csak” mondatok lenni
mikor is a nemzeti fantázia ügyeletes pókja kiemeli őket a mindennapok törékeny
valóságából és tudatos, fájdalmas és hosszú munkával beleszövi őket a
halhatatlannak vélt, közös élményvilágba. És egy közösség, mely léte
értelmezésének kulcsát, a jelen kihívásaira adható válaszokat, illetve jövőképe
formálását a „nyelvben” találja meg. Ahogy azt Cseh Tamás is énekli, „A
hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ. Kafkában,
Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát.”
Az
előadás az otthonosság hálóját azonban egy új paradigma lefektetésében véli
megtalálni, mely a kortárs vizuális kultúra. Ez nem csak a közösség számára
lenne értékes, hanem a kulturális másságból fakadó etnikai összeütközések
feloldásának kulcsát is magában hordozhatja. Az előadás fő állítása, mely aztán
kifejtésre kerül, tehát az, hogy a kortárs roma vizuális kultúra megfelelő
reprezentálása révén a társadalom egy befogadóbb modell irányába mozdítható el.
Az előadásra reflektál: Junghaus
Timea, Kovács Éva Judit, Szuhay Péter
Daróczi
Ágnes
kisebbségkutató,
a magyarországi roma kulturális mozgalom vezéralakja. Nevéhez fűződik –
kurátora és a katalógus szerkesztője – az autodidakta cigány képzőművészek
1979-ben, a kőbányai Pataky István Művelődési Központban megrendezett első kiállítása,
melyet 1989-ben a Néprajzi Múzeumban szervezett II. Országos Kiállítás, majd a
2000-ben, a Pataky Művelődési Központban megrendezett III. Országos Kiállítás
követett.
Hock
Bea
a
Közép-Európai Egyetem Gender Studies tanszékén szerzett doktori diplomát,
disszertációjában a kortárs nőművészet jelenségét tárgyalta. 2003–2006 között a
Praesens – Közép-európai kortárs művészeti magazin szerkesztője volt. A
vizuális kultúra, gender és irodalom témakörét érintő kritikái és tanulmányai
mellett 2005-ben jelent meg Nemtan és pablikart: Lehetséges értelmezési
szempontok az utóbbi másfél évtized két művészeti irányzatához című könyve
(Budapest: Praesens könyvek 2). Fontosabb kurátori munkái: El-Hassa Róza: R. a
túlnépesedésről álmodik/gondolkodik (Műcsarnok, 2006); 1/4 magyar (nemzetközi
csoportos kiállítás, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros/Liget galéria,
2007, Zólyom Franciskával), Agents & Provocateurs – Illetékesség és
provokáció (nemzetközi csoportos kiállítás, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros,
2009, Zólyom Franciskával).
Kovács Éva Judit
szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének
tudományos főmunkatársa, a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének
habilitált egyetemi docense. Kutatásaiban egyfelől az etnicitás, az etnikai
együttélés, a társadalmi emlékezet empirikus megjelenési formáit, másfelől az
ezeket szabályozó társadalmi konvenciókat, normákat, ideológiákat,
diskurzusokat vizsgálja.
Junghaus Timea
művészettörténész, Az ELTE művészettörténet szakán
diplomázott 2004-ben. Jelenleg az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájának
Film- Média és Kultúraelméleti Programján végzi doktori tanulmányait. Számos
magyarországi és nemzetközi kortárs roma művészeti kiállítás kurátora 2003 óta.
Szerkesztője és társszerzője (Székely Katalin, kurátorral együtt) a 2005-ben
megjelent Meet your
Neighbours-Contemporary Roma Art from Europe című kiadványnak. 2007-ben
a Velencei Biennále Első Roma Pavilonjának képzőművészeti kurátora volt.
Sugár János
tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász
szakán végezte 1979 és 1984 között Vigh Tamás tanítványaként. 1980-1986 között
aktívan részt vett az Erdély Miklós vezette Indigó csoport munkájában. 1984 óta
kiállító művész, számos hazai és nemzetközi kiállítás részvevője. 1985-tôl a
Balázs Béla Stúdió tagja, majd 1990 és 95 között vezetőségi tagja. 1990-ben a
8. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé (Műcsarnok, Budapest) nagydíját kapja.
1992-ben a kasseli Documenta IX résztvevője. A Magyar Képzőművészeti Egyetem
Intermédia tanszékének egyik alapítója és tanára 1990 óta.
http://www.icols.org/pages/JSugar/JSugar.html
http://www.ligetgaleria.c3.hu/311.html
Szász Anna
szociológus, az
MTA Szociológia Intézetének fiatal kutatója. Tanulmányait a CEU „Nacionalizmus”
szakán majd a University College London „Culture, Identity and Power” szakán
végezte. Kutatásaiban vizsgálja a társadalmi osztály és etnicitás
struktúraformáló hatásait, a nemzetállami berendezkedés hatalmi
viszonyrendszerét és az abból fakadó ellenállást.
Szuhay Péter
antropológus,
szociológus, 1980 óta a Néprajzi Múzeum muzeológusa. Az 1980-as évek vége felé
kezdett intenzíven foglalkozni a magyarországi cigányság történetével, kultúrájával.
1995 és 2001 között a Soros Alapítvány támogatásával és ösztöndíjasainak
közreműködésével, mint a Roma Múzeumot előkészítő munkacsoport vezetője
gyűjtemény létrehozásán fáradozott. Több kiállítás és dokumentumfilm
munkálataiban vett részt, melynek összegzése a 2006-ban Fleck Gáborral, Fátyol
Tivadarral és Kőszegi Edittel készített a Roma kultúra virtuális háza
interaktív DVD-Rom.
Zsigó Jenő
Szociológus, a
roma közélet egyik vezető és meghatározó alakja.
A Fővárosi
Önkormányzat Cigány Ház- Romano Kher igazgatója, az 1991-ben alapított Roma
Parlament alapítója és vezetője, az Amaro Drom roma lap kiadója és Ando Drom
együttes alapítója és vezetője. Számos kiállítás, kiadvány, kulturális esemény
és fesztivál köthető a nevéhez, többek között a I., II Budapest Cigány Fesztivál, a
Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház Képzőművészeti Közgyűjteményének és a Roma
Parlament állandó kiállításnak a létrehozása, a Cigány Ház roma képzőművész
alkotótáborainak szervezése az elmúlt 20 évben, valamint 1998-ban a Roma Parlament
Képtára képzőművészeti album és a
2006-ban Cigány Ház – Romano Kher Képtára 1. CD-Rom megjelentetése.
További információ: Fővárosi
Önkormányzat Cigány Ház – Romano Kher (1151 Énekes u. 10/b. ciganyhaz@ciganyhaz.hu)
Fris E. Kata: 06
70 316 6587, 06 70 429 6351
ekata@amarodrom.hu ; friskata@ciganyhaz.hu