Albrecht Dürer német képzőművész, író, teoretikus és matematikus az északi reneszánsz egyik legnagyobb mestere volt. Az olasz tudósok és művészek eredményei és a humanista gondolkodók világnézetei az ő közvetítésével épültek be az észak-európai országok kultúrájába.
Nagy változások idején, a felfedezések és Európa etnográfiai átrendeződésének korában élt. 19 éves volt, amikor Kolumbusz hajói felfedezték az Újvilágot, Boabdil, az utolsó mór király megadta magát a spanyol uralkodónak és a kereszténységet felvenni nem akaró zsidókat kiűzték Spanyolországból és Szicíliából. Dürert, nyomatai révén huszonéves korában már egész Európa ismerte. Tudományos munkásságában, többek között az ideális arányok és a perspektivikus ábrázolás kérdései foglalkoztatták. Korának leghaladóbb gondolkodású művészei közé tartozott. Őt tartják az első európai tájképfestők egyikének. Ő festett először önarcképet. Évszázadokkal Freud, Jung, Wilhelm Reich előtt ösztönösen megértette és műveiben megpróbálta megjeleníteni az emberi psziché összetettségét, a tudatunk alatt feszülő erőket. A nyomatok készítését felszabadító aktusként élte meg. Az új médiumot nem kötötték gúzsba a festészet és szobrászat középkorban rögzült formai és tartalmi kánonjai. A nyomatok lehetőséget adtak a kísérletezésre, még eretnek gondolatok kifejezésére is. Sokszorosíthatóságuk révén a művészet, és az általa hordozott gondolatok kiszabadultak a templomokból és a palotákból, és eljutottak a gyorsan kialakuló polgárság otthonaiba is. Így lett ez a műfaj a protestáns reformáció tökéletes médiuma.
A New York-i Museum of Biblical Art Albrecht Dürer: Art in Transition című kiállítása arról győzi meg a látogatót, hogy ha Dürer korunkban él, talán a legnagyobb filmrendezők egyike lett volna. A kiállításon 106 nyomatot láthatunk, amelyek mintha filmforgatókönyvek illusztrációi lennének. Fantasztikus történetek, szép férfiak és nők, hősök és gátlástalan, gonosz ellenfeleik, szörnyek, démonok portréi, szex, erőszak és mulatozás, tragédiák, komédiák és kozmikus víziók elevenednek meg a Dürer korában újdonságnak számító, a korabeli festészet remekeihez képest meghökkentően kisméretű, mechanikus módszerekkel sokszorosítható nyomatokon. Dürer nemcsak tökéletes térérzékkel és kompozíciós képességekkel rendelkezett, de a hollywoodi mesterekhez hasonlóan azt is tudta, hogy a művek hitelességének titka a részletek kidolgozásában rejlik. Érdemes a kiállításon kölcsönözhető nagyítókon keresztül megvizsgálni a szabad szemmel alig kivehető részleteket, a textúrák finomságát, a hajszálnál is vékonyabb vonalak szövetében elrejtett misztikus szimbólumokat, a fények játékát. Dürer a változások embere volt a változások korában, amikor a hit kezdett utat engedni az értelemnek, a dogmák a logikának, a vallás a tudománynak. A reneszánsz tudat és a gótikus lélek kreatív harmóniában élt együtt lényében. Egyszerre volt mélyen vallásos és csillapíthatatlanul kíváncsi. A kiállított művek legtöbbje ismeretterjesztési célzattal készült. A művész a keresztény hitrendszert akarta megismertetni általuk azokkal, akik nem mozognak otthonosan a betűk világában. Ugyanakkor a képek összetettsége messze túlmutat egyetlen, haláltól rettegő emberek által összetákolt, logikai hiányosságait pszicho-terrorral takargatni próbáló hitrendszeren. Az élet burjánzó, az ember agy által felfoghatatlan gazdagsága, változatossága, végtelensége, legyőzhetetlen ereje sugárzik belőlük. Dürer lutheránusként katolikus templomoknak dolgozott. A magyarországi Gyula melletti faluból, Ajtósról Nürnbergbe költözött, aranyműves apjától a szakmai tökéletesség igényét örökölte, amely nála kimeríthetetlen fantáziával párosult. Jobban érzékelte kora összetettségét és ellentmondásait, mint bármelyik kortársa, Leonardo da Vincit is beleértve. Művészetének titka nemcsak művei esztétikai tökéletességében, hanem képzelőereje határtalanságában is rejlik.