A KOGART Ház legújabb
tárlata az 1830 és 1920 közötti időszak magyar festészetéből mutat be közel 140
alkotást. A művek nagy részét hazai közgyűjtemények kölcsönözték, de harminc
magángyűjteményből is válogattak a szervezők.
A kiállítás vezető kurátora,
Szinyei Merse Anna művészettörténész a magyar plein-air festészet
kialakulásának történetére fűzte fel a bemutatott anyagot, melynek olyan korai
előzményei is láthatók, mint id. Markó Károly, Barabás Miklós, vagy Ligeti
Antal tájképei. Ezek az Itáliában készült képek (főleg az akvarell munkák) már
sejtetnek valamit abból az új természetszemléletből, amely 1870 környékén
kezdett kibontakozni a magyar képzőművészetben, főleg Szinyei Merse Pál
festészetében. A híres Majálishoz vezető
út egyik legfontosabb alkotása az Anya és gyermeki (1868-69), mely Münchenben
készült és rögtön Amerikába került. A kiállítás egyik szenzációja ez a festmény,
mely első alkalommal látható Magyarországon, a Salgo gyűjtemény jóvoltából. Az
úgynevezett barbizoniak, Mészöly Géza, Paál László és a később más irányba
forduló Munkácsy Mihály mellett az anyag gerincét a szolnoki és a nagybányai
művésztelephez köthető alkotók munkái jelentik. Az impresszionizmus különböző
oldalágaihoz tartozó irányzatok, mint például a pointillizmus hatására is
példát szolgáltat a mostani tárlat. Seurat, vagy Signac műveivel rokonítható
Lakatos Artúr Parkrészlete (1906 körül) és Plányi Ervin Tavaszi kertje
(1907–1909), melyek különlegesnek számítanak a korabeli hazai festészetben. Annak
ellenére, hogy nem beszélhetünk igazi impresszionizmusról a magyar művészetben,
azért akadt olyan, akinek ez az irányzat nem csak a plein-air festészetben
merült ki. Vaszary János Reggeli a szabadban (1907) című képe nyugodtan
lóghatna egy impresszionista kiállításon. A tárlat emblémájává választott Nyilasy
Sándor festmény (Csónakázás a tavon, 1910 körül) már kilógna a sorból, mert minden
adottsága ellenére sincs „franciás íze” a képnek. A kompozíció egysége
fontosabba volt a művész számára, mit a tárgyak színét szétszóró fény
ábrázolása.
A most bemutatott
anyagból is megállapítható, hogy művészeink csak merítettek az
impresszionizmusból, és egy sajátos magyar „ízt” alakítottak ki a nemzetközi
képzőművészet történetében. A magyar plein-air festészetet jelentőségét már több külföldi kiállítás
sikere is igazolta. Épp itt volt az ideje, hogy a hazai közönség egy
koncepciózus, átfogó anyagon keresztül ismerkedjen meg a korszak nagyszerű
alkotásaival.
A kiállítást megvalósító Kovács
Gábor Művészeti Alapítvány – mely szép csöndben a város jelentős kulturális helyszínévé
tette az Andrássy úti palotát – az eseményhez kapcsolódó katalógussal és előadássorozattal igyekszik az érdeklődők kedvébe járni.