A múzeum bejárata előtt kígyózó hosszú sor már megszokott jelenségnek számít Madridban. Egy ideje azonban nemcsak az aktuális Tintoretto-kiállítás miatt várakoznak türelmesen a látogatók a patinás képtár előtt. Az érdeklődés tárgya a Prado most elkészült új épülete, amely alkotója után Moneo-kocka néven került be a köztudatba. Az októberi hivatalos megnyitó előtt a múzeum nyílt napokon mutatja be a nagyközönségnek legújabb büszkeségét.
A vöröstéglás, kocka formájú épület nem hivalkodó, meghagyja a főszerepet az eredeti épületnek, és szerényen meghúzódik a háttérben emelkedő domboldalon. A két egységet üvegfolyosó köti össze, de az új részt közvetlenül az utcáról is meg lehet közelíteni. Lelkes építészhallgatók kísérik végig a látogatókat az új szárnyon, miközben érdekes részletekkel szolgálnak az épület különböző funkcióival kapcsolatban. Az építész Rafael Moneo (Tudela, 1937) szakmája egyik legkiemelkedőbb képviselője, pályafutása során számos nemzetközi és spanyol díjjal tüntették ki. Az ő nevéhez fűződik például – több európai és egyesült államokbeli múzeum mellett –a San Sebastián-i Kursaal kongresszusi és kulturális központ, a Los Angeles-i katedrális, valamint a madridi Atocha pályaudvar megtervezése. Moneo a Prado bővítési terveibe belefoglalta a múzeum közvetlen szomszédságában álló, erősen leromlott állapotban lévő Jeromos kolostort is. Az anyaghasználatnál tiszteletben tartotta a régi épületnél alkalmazott elemeket: a Moneo-kocka külső homlokzatának domináns anyaga így a madridi városképben is meghatározó vörös tégla, valamint a gránit és a bronz lett. A belső terekhez főként gránitot, üveget, tölgyfát és bronzot használt. A főbejárat Cristina Iglesias (San Sebastián, 1956) szobrászművész munkája, a bronzkapu mintázata sűrű növényzetet idéz. Az épület előtti zöld sövény látványa szinte egybeolvad a közelben fekvő Királyi Botanikus Kert lombjaival.
Az építész maximálisan kihasználta a rendelkezésre álló, a domboldal miatt viszonylag szűkös teret. A bővítésnek köszönhetően a múzeum 4 új, a jövőben időszaki kiállításoknak otthont adó teremmel gazdagodik. Ezzel a régi épületben jelentős mennyiségű hely szabadul fel, ahová a későbbiekben az állandó gyűjtemény eddig nem látható darabjai kerülhetnek. Az új szárnyban kapott helyet a 440 férőhelyes auditórium, és megnő a látogatók fogadására és kiszolgálására fordított terület is. Az új épület jelentős részét a legmodernebb technológiával felszerelt, restauráláshoz használt termek, laboratóriumok és raktárhelyiségek foglalják el. Mostantól a Prado dicsekedhet Európa egyik legnagyobb múzeumi teherliftjével, amely 7,5 méter hosszúságával, 4,6 méter szélességével és 4,2 méter magasságával összesen 9 tonna súly mozgatására alkalmas. Az épület talán legérdekesebb alkotóeleme az a fényudvar, amely az üvegtetőn keresztül három különböző kiállítási szintet áraszt el természetes fénnyel. A teljesen restaurált Jeromos kolostorban a jövőben a múzeum szoborgyűjteményének egy része kap majd méltó elhelyezést. A nyílt napok alatt az új épületben a német Thomas Struth (Geldern, 1954) „Making Time” című tárlata látható, amely a februárban kezdett sorozat második és egyben befejező része. Struth 20 éve fotózza a világ nagy múzeumainak látogatóit. A július elejéig tartó kiállításon az Ermitázsban, a firenzei Galleria dell’Academiaban és a Pradoban készült felvételeit tekinthetjük meg.
A most elkészült épület a legnagyobb mértékű bővítés a Prado csaknem 200 éves történetében. A múzeum vezetősége több pályázatot is kiírt, míg végül 1998-ban Rafael Moneot bízta meg a tervezéssel. A építési munkálatok 2002-ben kezdődtek meg és idén tavasszal értek véget. A beruházás értéke meghaladta a 152 millió eurot. A Moneo-kocka és a két szárnyat összekötő rész 22.000 négyzetméteres, a bővítésnek köszönhetően több mint 50 százalékkal nő a múzeum alapterülete. A hivatalos megnyitóra októberben kerül sor. Az ambíziózus terjeszkedés azonban ekkor még nem ér véget: a tervek szerint a közeljövőben két további impozáns, jelenleg restaurálás alatt álló épület is a múzeum fennhatósága alá kerül, amelyek egyrészt képzési, másrészt kiállítási célokat fognak szolgálni.
Megtekinthető: 2007. július 1-ig hétvégenként, Madrid, Museo del Prado. A belépés ingyenes.