A bécsi Artmark Galerie  a kortárs absztrakt művészet fontos kiállítóhelye, mely előszeretettel mutatja be magyar művészek munkáit is. Így van ez mostani, még április 15-ig látogatható kiállításukon is. Míg a legutóbbi nagy csoportos tárlatot a geometrikus művészetnek szentelték, a fő hangsúly ezúttal a minimalista tendenciákon van. A kevés poézise címet viselő kiállítás mintegy 100 alkotás segítségével mutatja be, meddig jutott el az 50 kiállító művész a redukció útján. A tárlat magyar szereplői Csutak Magda, Megyik János és Keserü Károly.

Csutak Magda: Leképezett véletlen, 1994, csiszolópapír,szén, 28 x 23 x 5,5 cm, a művész jóvoltából

Megyik János: Keret III, 2002, patinázott bronz, lézervágás, 19 x 22,5 x 0,15 cm. Thomas Mark tulajdona, a művész jóvoltából 

A nemzetközi vásárokon gyakran szereplő, 2015-ben az Art Market Budapesten is részt vett vilniusi Galerija Meno Nisa április 25-ig ad otthont a litván Rimantas Milkintas szobrászművész és Matzon Ákos Úton az Omega felé című közös kiállításának. A tárlat Matzon által javasolt címe a neves francia jezsuita gondolkodóra, Pierre Teilhard de Chardin-re utal, aki a tudományos gondolkodás és a vallásos lelkiség egymásrautaltságát hirdette. A két művész munkáit elsősorban nem vizuális hasonlóság köti össze, hanem a hasonló gondolkodásmód, a művészet feladatainak rokon értelmezése.

Matzon Ákos: On the way to Omega, in the footsteps of Teilhard de Chardin, 2016, 60 x 60 cm, akril, vászon, vázlat. A művész jóvoltából

A Puklus Péter első könyve, a Handbook to the Stars alapján készült kiállítás Budapest és Amszterdam után most április 30-ig Prágában, a Josef Sudek Műteremben látható. A kiállítás honlapja megjegyzi, hogy Puklus munkásságát Szlovákiával ellentétben – ahol a művész két rezidenciaprogramon is részt vett és ezek eredményeként született meg a pályáján mérföldkövet jelentő könyv is – Csehországban eddig kevéssé ismerték; a nagyközönségnek ezen, az egyik legismertebb cseh fotográfus egykori műtermében rendezett kiállításon mutatkozik be.

Részlet Puklus Péter kiállításáról. Forrás: praga.balassiintezet.hu

Április 30-ig látogatható a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központban Barabás Zsófi Kiterjesztés című egyéni kiállítása is. A tárlatot a jekatyerinburgi Alvitr Gallery rendezi. A galéria tulajdonosa, Marina Alvitr korábban azt az Ural Vision Gallery-t vezette, ami a közelmúltban Budapesten is nyitott fiókintézményt. Alvitr saját galériájában is rendszeresen foglalkozni kíván magyar művészekkel, elsőként most Barabás Zsófi tárlatát rendezte meg. Barabás Zsófi művei, amelyek Japánban való tartózkodása és tanulmányai során készültek, a neves amerikai asszamblázs-művész Joseph Cornell alkotásaival mutatnak formai hasonlóságot. Ez a hasonlóság elsősorban a dobozforma alkalmazására és a műalkotás koncepciójának dobozba rejtésére korlátozódik. Barabás objektjei nemcsak a dobozban rejtőző életet, hanem a kiterjesztett mindennapokat is megmutatják, amelyekre az origamihoz hasonló, apró, a drótszárakhoz különös módon illeszkedő papírtárgyak utalnak. A dobozokban tehát nem halott tárgyak, hanem maga az eleven élet jelenik meg, a gyermekkor hitvilágától a mesék valósággal párhuzamos világáig.

Barabás Zsófi: Alone or with many others?, 2009, dobozmunka, 22,2 x 17,3 x 13,4 cm, az Alvitr Gallery jóvoltából

Az Erste Csoport és az ERSTE Alapítvány gyűjteménye, a Kontakt az alapja annak a tavaly ősszel indult hatrészes zágrábi kiállítássorozatnak, mely most érkezett több helyszínen zajló utolsó, május 5-ig látogatható állomásához. A Kontakt Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa kortárs művészetét gyűjti, elsősorban olyan konceptuális munkákat, melyek segítségével nyomon követhetőek a térségben a múlt század 50-es évei óta zajló társadalmi és politikai változások. A sorozat a My sweet little lamb (Everything we see could also be otherwise) címet viseli, amit a tavaly elhunyt neves horvát konceptművész, Mladen Stilinović művészkönyvéből kölcsönöztek. Stilinović higgadt, de határozott, gyakran humorral is átszőtt lázadása a társadalmat és a művészetet is bénító konvenciók ellen, viszonya az olyan komplex témákhoz mint az ideológia, a munka, a pénz, a szegénység, nemzetközi szinten is számos művész számára jelentett inspirációt. A sorozat a Kontakt 2004 óta épülő bécsi gyűjteményében őrzött munkákat mutatja be, kontextusban az ugyanazon időszakban született egyéb művekkel, a „globális kortárs kánon” felmutatásának szándékával. A projekt az egész várost behálózza, a Horvát Vizuális Művészek Szövetségének székházától kezdve a galériákon és műtermeken át egészen magánlakásokig és igyekszik megnyitni egy olyan játékteret, mely módot ad a különféle művészi praktikák kölcsönhatásának és együttműködésének vizsgálatára. A mostani utolsó állomás, melyen számos, a korábbi tárlatokon is szerepelt mű új kontextusban látható, a térség több mint félszáz művésze, köztük El-Hassan Róza, Erdély Miklós, Ladik Katalin, Maurer Dóra és Szentjóby Tamás munkáit mutatja be. A többi résztvevő országot is olyan neves művészek képviselik mint Július Koller, Valie Export, Nedko Solakov vagy Heimo Zobernig. A hat zágrábi állomás után a sorozatnak idén ősszel lesz egy londoni záró epizódja is, melynek a The Showroom ad majd otthont. Az esemény kurátorai a helyi WHW (What, How & for Whom) csoport és Kathrin Rhomberg, az ERSTE Alapítvány igazgatója.

Maurer Dóra: Fotórészlet a Timing negatívjáról 1, 1980, 72,5 x 102,5 cm. A Kontakt. Az Erste Csoport és az ERSTE Alapítvány jóvoltából

Szentjóby Tamás: Kentaur, 1973–1975/2009, videostill (fekete-fehér video, 39 perc 45 másodperc). A Kontakt. Az Erste Csoport és az ERSTE Alapítvány jóvoltából

El-Hassan Róza: Feszített szürke, 1995, fa, festék, huzal, feszítőcsavar, 120 x 25 x 10 cm. A Kontakt. Az Erste Csoport és az ERSTE Alapítvány jóvoltából

A prágai Tranzitdisplay kiállítóhelyén május 21-ig látható az Imagining Conceptual Art. Beke László 1971-es gyűjteménye nemzetközi kontextusban című kiállítás. A legendás gyűjtemény 40 évig csak Beke lakásán volt megtekinthető, az utóbbi években azonban több kiállításon szerepelt és megjelent könyv formájában is. A prágai tárlat Beke gyűjteményét nemzetközi összefüggésbe ágyazza és két, ugyancsak 1971-hez kapcsolódó projektet is felidéz, melyek a magyar művészek lapjaihoz hasonlóan szintén kiadványok formájában megvalósult kiállításként is értelmezhetők. Az egyik ilyen projekt Klaus Groh Aktuelle Kunst in Osteuropa című, kelet-európai művészeket bemutató könyve, a másik pedig Nena és Braco Dimitrijević jugoszláv művészeket a nemzetközi konceptuális művészet képviselőivel együtt bemutató zágrábi és belgrádi tárlatai. A mostani, Beke Lászlóval együttműködésben létrejött projekt koncepcióját Hegyi Dóra, László Zsuzsa és Szakács Eszter alakította ki. A kiállításon Attalai Gábor, Bak Imre, Erdély Miklós, Haraszty István, Jovánovics György, Keserü Ilona, Korniss Dezső, Lakner László, Major János, Pauer Gyula, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor és Türk Péter munkái mellett fiatal magyar és cseh művészek – magyar részről Bogyó Virág, Fischer Judit és Miklós Szilárd – reflexiói is szerepelnek.

Kiállítási enteriőr. A tranzit.hu jóvoltából

A bécsi Knoll Galerie-ben május 27-ig tart nyitva Nemes Csaba legújabb egyéni tárlata, a Side Sectional View. A kiállított munkák a menekültválság témáját járják körül, azon tapasztalatok alapján, amiket a művész a Keleti pályaudvaron szerzett a heteken át ott táborozó menekültek között. A látottak hatására Nemes a technikáján is változtatott, visszatért a második világháború utáni festészet preferált eszközeihez és alaposan tanulmányozta az adott kor számára fontos alkotói, köztük Auerbach, Kossoff, Schönebeck és a fiatal Baselitz munkásságát. Ennek hatására jelentek meg vásznain a vastagon, masszívan felvitt festékrétegek. A művek kiindulópontjait a Keleti pályaudvaron vagy a határon készült, a festés során jelentősen átdolgozott fotók jelentik.

Nemes Csaba: Side Sectional View, 2015, olaj, vászon, 135 x 180 cm, a Knoll Galéria jóvoltából

Birkás Ákos művei ezekben a hetekben három európai fővárosban, Berlinben, Bécsben és Párizsban is felbukkannak. A Berlinben és Lipcsében működő Galerie EIGEN + ART 2015-ben Lipcsében rendezett szóló show-t a művészköréhez tartozó festőnek, míg az idei évet berlini galériájukban kezdték az ő február 25-ig látogatható Im Wandel (Átalakulóban) című egyéni tárlatával. Susanne Altmann, a kiállítás kurátora „óvatosan retrospektívnek” írja le a kiállítás koncepcióját, ami különösen izgalmas egy olyan művész esetében, aki vállalja, sőt, akinél szinte belső kényszer, hogy a körülmények változásának hatására letérjen egy jól bevált és sikereket hozó útról és új irányt szabjon munkásságának.  A korábbi alkotások mellett a tárlat főfalán kiemelt helyet foglal el egy installáció-jellegű, helyspecifikus kompozíció, amely kapcsolódik korábbi emblematikus „Fejek” sorozatához, de egyben annak ellenpontja is, s így egyfajta szintézisét adja munkássága utóbbi fejezeteinek. 

Birkás Ákos: Im Wandel, kiállítási enteriőr, fotó: Uwe Walter, Berlin; a művész jóvoltából

A humán- és társadalomtudományokkal foglalkozó bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Humántudományi Intézet) rendszeresen ad helyet kortárs képzőművészeti kiállításoknak, amiknek már a múltban is voltak magyar szereplői. Legújabb, a Knoll Galériával együttműködésben létrejött és április 30-ig látogatható tárlatukon Birkás Ákos korai, 1975-78 között született múzeumi fotóiból mutatnak be egy válogatást. A fotók azt a nagyon személyes megközelítésmódot tükrözik, amellyel Birkás a festményeket szemléli, s ami festői munkásságára is jelentős hatással volt.

Birkás Ákos: Önarcképfestés kamerával 3, 1975–78, fotó, a Knoll Galéria jóvoltából

Párizsban Birkás Ákos művei egy filmben lesznek láthatóak, aminek bemutatója február 15-én lesz a francia audiovizuális, rádió- és újmédia műhelyek alkotóit tömörítő Scam párizsi székházának Charles Brabant termében. A La Fabrique du regard – The Fabric of Perception című dokumentumfilm öt kortárs festőművész, köztük Birkás Ákos figurális munkáit mutatja be, és az a Judith Du Pasquier rendezte, aki néhány éve már forgatott portréfilmet a magyar művészről. Az új mozira február közepéig még várni kell, de itt addig is meg lehet nézni a korábbit.

Németországban, a chemnitzi Neue Sächsische Galerie-ben február 5-ig látható Nováky Ákos Et in Arcadia ego című, négy évtized munkásságát felölelő retrospektív kiállítása. A budapesti kisképzőben érettségizett művész egyetemi tanulmányait már Lipcsében végezte, ahol közel 40 éve él és alkot. A lipcsei festészeti iskola hagyományait követő és a különböző technikákat rendszerint együttesen alkalmazó művész munkáiban a művészettörténet számos nagy korszakának gondolat- és formavilága tükröződik.  

Nováky Ákos: PANIS, 2012, akril, tus, kréta, selyempapír, © VG Bild-Kunst Bonn

Még maradunk Németországban: Flörsheim am Mainban, a Kunstforum Mainturm-ban január 29-április 2. között látogatható a konkrét művészet egyik ismert német képviselője, Reinhard Roy Raszter és tér című kiállítása, amire vendégként magyar pályatársát, Haász Istvánt hívta meg munkáival. A két művésznek az utóbbi években született, egymásra rímelő munkái rendszerint kilépnek a térbe; az objektek gazdag lehetőséget kínálnak a fények és árnyékok játékának kiaknázására.

Haász István: Objekt / 161201, akril, finn karton, 25 x 42 x 4 cm, a művész jóvoltából

Az ismert osztrák gyűjtőházaspár, Gertraud és Dieter Bogner 2007-ben a bécsi mumok-nak ajándékozta a konstruktivista, az absztrakt geometrikus és a konceptuális művészet fontos alkotásaiból több évtized alatt felépített gyűjteményét, amiből a múzeum most az április 17-ig látogatható, Konstruktion_Reflexion című időszaki tárlaton mutat be egy gazdag válogatást. A kiállítás érdekessége, hogy annak kurátori teendőit is a gyűjtő házaspár vállalta magára. A festményeket, videókat, fotókat, grafikákat, szobrokat, objekteket, installációkat és rengeteg dokumentumot is tartalmazó gyűjteményben több magyar művész munkái is szerepelnek; a mostani, tematikus blokkokba rendezett válogatásban Maurer Dóra és Gáyor Tibor művei kaptak helyet, olyan, hasonlóképp ismert művészek társaságában mint – többek között – Richard Paul Lohse, Dan Graham, François Morellet és Heimo Zobernig. 

Gáyor Tibor: Ist das ein Quadrat? 1995, akril, ceruza, alapozott vászon, pozdorjalemez, a művész jóvoltából

Maurer Dóra: 4-ből 5, 1978, akril, pozdorjalemez, 180 x 208,5 cm, © Maurer Dóra, fotó: mumok. A mumok jóvoltából

Az erdélyi magyar képzőművészek érdek- és értékvédelmi szervezete, az 1929-ben létrehozott Barabás Miklós Céh kitartó, hosszas próbálkozások után először mutatkozhat be a Bánffy Palotában működő Kolozsvári Művészeti Múzeum időszaki kiállítóterében. A nagyszabású tárlat másik helyszíne a Minerva Ház. A mára mintegy másfélszáz művészt tömörítő céh (a tagok névsora itt található) február 12-ig látogatható kiállításának kurátora dr. Bordás Beáta művészettörténész.

Kádár Tibor: Gyimesi táj, 2015, vegyes technika, kasírozott vászon, 40 x 50 cm, a művész jóvoltából

Vlassis Frissiras görög ügyvéd 1978-ban kezdte el gyűjteni kortárs művészek figuratív munkáit; kezdetben csak görög műveket vásárolt, ám 1990 óta a kollekció mindinkább nemzetközivé vált és ma közel 250 művész három és fél ezer munkáját tartalmazza. Frissiras 2000-ben nyitotta meg saját múzeumát Athénban, ami azóta időszaki kiállításokon mutatja be a gyűjtemény egy-egy szeletét. A magyar kortárs művészetet a kollekcióban Fehér László, Szűcs Attila, Verebics Ágnes és a Magyarországon élő Alexander Tinei képviselik; közülük az utóbbi kettő munkái láthatóak a napokban megnyílt és június 30-ig látogatható tárlaton, ami egy új sorozat, az Európai festészet új horizontjai első része és a Mások identitása címet viseli. Tematikai súlypontja, miként a cím is jelzi, az identitás, ami az egyén számára nemcsak korlátozó, hanem felszabadító is lehet.

Kiállítási enteriőr Verebics Ágnes Vírus (2016), Sötét önarc (2014) és Tereparc /önarckép/ (2013) című festményeivel. Fotó: Verebics Ágnes, a művész jóvoltából

Robert Runtak a 40-es évei elején járó csehországi üzletember, aki fiatal, illetve a középgenerációhoz tartozó képzőművészek munkáiból néhány év alatt igen jelentős, nemzetközi kitekintésű kortárs gyűjteményt épített fel, s tervei között szerepel, hogy azt később saját múzeumában mutassa be. A gyűjteményben jónéhány magyar művész fontos munkái is szerepelnek, Runtak több képet kölcsönzött például Szűcs Attilának a budapesti Ludwig Múzeumban jelenleg látható kiállítására is. Kollekciójának nemzetközi részéből jelenleg a csehországi Ostravában látható egy átfogó válogatás, amit kurátorként térségünk kortárs művészetének jó ismerője, Jane Neal jegyez. Az ostravai Városi Képzőművészeti Galériában január 25. és március 26. között látogatható tárlat a Disruptive Imagination címet viseli, alcíme pedig: Ablakokat nyitni ott, ahol egykor falak voltak. A művek központi témája az egyén szerepének értelmezése a változó társadalmi körülmények között, illetve az emberi szellem hatalmának művészi megfogalmazása.  A kiállításon több itthoni, Erdélyben élő, illetve Magyarországon letelepedett külföldi művész, így Bodoni Zsolt, Fekete Róbert, Kis Róka Csaba, Szűcs Attila, Alexander Tinei és Veres Szabolcs is szerepel.

Szűcs Attila: Girl in red, 2012, olaj, vászon, 190 x 240 cm, a művész jóvoltából

A Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata ad otthont január 24. – március 26. között aatoth franyo egyéni kiállításának. Ha egy picit jobban odafigyelnénk, mennyivel szebb lehetne a világ, üzeni műveivel a festő, aki munkáiban többnyire az aktualitásokra reagál, így megkerülhetetlen témája az ember és környezetének viszonya, az a jóvátehetetlen pusztítás, amit pillanatnyi érdekektől vezérelve a természetben végzünk. aatoth a maga csendes, mélyen elgondolkodtató módján hívja fel minderre a figyelmet, miközben sokszor egyfajta „művészi recyclinget” is végez, amikor például egyszer használt, majd kidobott raklapokra, házbontásból szemétbe került és onnan kimentett ajtókra festi vissza az erdőt, ahonnan e tárgyak faanyaga származott.

aatoth franyo: The same Lake with different Plants/Ugyanaz a tó más növényzettel, 2015, olaj, vászon, 195 x 130 cm, fotó: aatoth franyo, a művész és a Várfok Galéria jóvoltából

Az Amszterdam kereskedővárosi hagyományainak a művészetek terén történő újjáélesztésére 2012-ben létrehozott kortás galéria és kiállítótér, a The Merchant House ad otthont 2017. február 3-ig Reigl Judit első szóló show-jának a hollandiai városban. A Kései festmények és rajzok című tárlatot beharangozó írás az intézmény honlapján a művészt a kortárs absztrakció vizionárius alakjaként, az irányzat posztkonceptuális újjászületése és felvirágoztatása kulcsfigurájaként írja le. A kiállításon a 2008-as Déroulement sorozat monumentális vásznai és a 2012-es Oiseaux tekercsei szerepelnek.

Enteriőr Reigl Judit kiállításáról, forrás: artdaily.com

Jovián György rendszeres vendég a lisszaboni MAC (Movimento Arte Contemporanea) galériában, ahol júniusi egyéni tárlata „Az év festészeti kiállítása” díjat is elnyerte. Most ugyanitt a 2017. január 30-ig látogatható karácsonyi csoportos tárlaton szerepel, ami a galéria művészköréhez tartozó alkotók friss munkáit vonultatja fel. Joviánról közben nagyobb írás jelent meg a bukaresti ARTA magazinban.

Jovián György: Tanulmány a bontáshoz XVI, 2016, olaj, vászon, 100 x 100 cm, a művész jóvoltából

A 2015-ös Art Market Budapest kísérő rendezvényeként a budapesti Olasz Kultúrintézetben már látható volt az az OLTRE/ TÚL című nemzetközi kiállítás, melynek újabb változata, az OLTRE ROMA milánói és ivreai állomások után 2017. január 13-ig a Római Magyar Akadémián tekinthető meg. A több intézmény együttműködésével létrejött tárlaton 22, részben már befutott, részben nemzetközi karrierje kezdetén álló kortárs művész szerepel, köztük hét magyar: Asztalos Zsolt, Cseke Szilárd, Tombor Zoltán, Kacziba Andi, Merényi Dávid, Székely Beáta és Kard Kamilia. A tárlaton kiállító művészek valamilyen módon mindannyian kötődnek Olaszországhoz – például a velencei biennálén való részvételük okán, vagy azért, mert életük hosszabb-rövidebb időszakában ott éltek.

Asztalos Zsolt: my story – my version, 2015, a művész jóvoltából

Cseke Szilárd: Pillantás a mélybe, 2012, abroncsok, polisztirol gömbök, ventilátorok, fénycső, elektronikus vezérlés, fém, fa, 182 x 184 x 95 cm. Fotó: a Molnár Ani Galéria jóvoltából.

Három magyar művész, Horváth Dániel, Vati Era és Hervé-Lóránth Ervin december 15. és 2017. január 8. között Rómában szerepel az about:blank című csoportos kiállításon, aminek a magát a kulturális alkotótevékenység központjaként definiáló La Pelanda ad otthont a MACRO Testaccio-ban. A komoly nemzetközi összefogással létrejött tárlat, aminek megvalósulásához több ország Rómában működő kulturális intézete, köztük a Római Magyar Akadémia is hozzájárult, a kulturális örökség ápolásának szükségességére és pusztulásának, eróziójának veszélyeire hívja fel a figyelmet, így arra is, hogy a kulturális javak megsemmisülése történelmünk, múltunk kutatását is lehetetlenné teszi.

Horváth Dániel: Point of no return, képeslap, 10,5 x 15 cm, a NextArt Galéria jóvoltából

A csehországi Ústi nad Labem-ben, a Művészetek Házában  2017. február 3-ig látható Nemes Csaba legújabb, Fall in… című tárlata, melynek megnyitójához december 12-14. között egy háromnapos, Nemes Csaba és Szoboszlai János által közösen tartott workshop is kapcsolódott. Az elmúlt években született munkákat 500 négyzetméteren bemutató kiállításhoz Michal Koleček kurátor írt az elmúlt évtizedek magyarországi társadalmi-politikai fejleményeit bemutató, a képekhez a hazai viszonyokat kevésbé alaposan ismerő nézők számára is jó támpontot jelentő háttéranyagot. A tárlaton a művész ebben az évtizedben született valamennyi nagyobb ciklusának itthoni kiállításokról részben már ismert darabjai szerepelnek, kezdve a 2012-es Apja neve: Nemes Csaba sorozattól a legújabb, a menekültválságot tematizáló és annak magyarországi kezelését kritikus szemmel bemutató festményekig és grafikákig.

Enteriőr Nemes Csaba kiállításáról. A művész jóvoltából   

Pozsonyban, a tranzit.sk kiállítóhelyén 2017. február 25-ig látható a Sitting Together – Parallel Chronologies of Coincidences in Eastern Europe című tárlat, ami a tranzit-hálózat szlovákiai és magyarországi irodájának együttműködésével jött létre. A kiállítás kurátorai László Zsuzsa és Petra Feriancová, az előkészítésben számos további szakember, köztük magyar részről Beke László működött közre. A Párhuzamos kronológiák projektből kinőtt, képzőművészeti alkotások mellett filmeket és dokumentumokat felvonultató tárlat a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel és a magyar szcéna 70-es évekbeli párhuzamos, eltérő társadalmi-politikai viszonyok között zajló, de kapcsolódási pontokat kereső és mindinkább találó történetét idézi fel. Ez a „normalizáció” időszaka volt, amikor a meglehetősen izolált nemzeti szcénák non-konformista művészei már kapcsolatba léphettek egymással, ahogy ezt tették például 1972-ben a magyar, cseh és szlovák alkotók Beke László által szervezett balatonboglári találkozóján, vagy még gyakrabban informális keretek közt, spontán találkozókon, melyek szerepe és fontossága utólag visszatekintve vált nyilvánvalóvá.

A tárlaton magyar részről többek között Maurer Dóra, Galántai György, Jovánovics György, Tót Endre munkái láthatóak, a teljes névsor a rendezvény facebook oldalán található. A kiállításon január 18-án Beke László tart tárlatvezetést, míg február 16-án előadásokra és kerekasztal-beszélgetésre kerül sor – szlovák, német és angol szakemberek mellett – László Zsuzsa közreműködésével.

A Sitting together megnyitóján. Fotó: Adam Šakový, László Zsuzsa kurátor jóvoltából

Hong Kong vezető kortárs művészeti központja, a Para Site ad otthont 2017. február 26-ig a Creative Operational Solutions című csoportos kiállításnak, melyen a Container Artist Residency 01 rezidencia-programban részt vett művészek, köztük Gróf Ferenc munkáit mutatják be. A tárlat kurátora Maayan Strauss New Yorkban élő izraeli képzőművész. A program egy kereskedelmi teherhajó fedélzetén zajlott, s a maritim téma nemcsak a résztvevő művészek munkáiban jelenik meg, hanem a tárlat egy külön „történelmi” szekciójában is, ami Hong Kongnak a tengerhajózásban és az ópiumkereskedelemben betöltött szerepét mutatja be. Gróf munkái a tengerhajózásban használt jelrendszerre építenek, illetve az út során készített fotók feldolgozásával a nemzeti határok kérdését vizsgálják arra a jelenségre reflektálva, hogy a hajók jelentős része nem tulajdonosaik hazájában van bejegyezve, hanem idegen zászló alatt szeli a tengereket. Az egyik mű, a fotókból összeállított, földre hullott zászló egy szovjet szocialista realista festő, Gelij Korzsev ikonikus munkáját is megidézi.

Kiállítási enteriőr Gróf Ferenc Harmonized system és Flags of convenience című munkáival, a Para Site Hong Kong jóvoltából

Gróf Ferenc ezekben a hetekben egy németországi csoportos kiállításon is szerepel, ami az utóbbi hónapok alapértékeket is megkérdőjelező európai és amerikai politikai fejleményeire, köztük a Brexitre és Donald Trump elnökké választására reagálva jött létre, melyek minden eddiginél szükségesebbé teszik a különböző vélemények, álláspontok konstruktív formában történő ütköztetését. A helyszín a frankfurti Portikus, a neves Städelschule keretei között működő kortárs művészeti intézet, ahol 2017. január 29-ig látható a House of Commons című, folyamatosan változó tárlat, ami Fabian Schöneich és Vivien Trommer kurátorok szerint „nem egy statikus csoportos kiállítás, hanem egy dinamikus projekt”, melynek minden fejezetéhez előadások, viták, performanszok kapcsolódnak. A bemutatott művek egy része direkt formában foglalkozik politikai-társadalmi jelenségekkel, míg mások elvont szinten vizsgálják a művészet alapkérdéseit, ezzel is jelezve a különböző megközelítések létjogosultságát. Gróf a negyedik, december 20. és január 8. közötti, kilenc szereplős „felvonásban” szerepel – olyan neves művészek társaságában, mint Roni Horn és Danh Vo – és január 4-én a tárlathoz kapcsolódva előadást is tart.

Január 12-én nyílik és március 4-ig lesz látogatható Andreas Fogarasi legújabb, Exhibition/s című egyéni tárlata a bécsi Galerie Georg Kargl Fine Arts-ban.  Az idén Otto-Mauer díjjal kitüntetett művész legújabb kiállításán is a bemutatás, a reprezentáció aktusával foglalkozó installációk, szobrok, videók és fotók szerepelnek. Fogarasi azt vizsgálja, hogyan alakulnak városok, helységek, politikai eszmék vagy történelmi események képekké és milyen szerepet játszik ebben a folyamatban a kultúra – a művészet, az építészet és a design. Műveinek alapja a kritikus szembenézés a vizuális kultúra politikai birtokbavételének mechanizmusaival.

Andreas Fogarasi: Budapest. First Draft, 2015, videostill, a művész és a Georg Kargl Fine Arts jóvoltából

A Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ U Galériájában 2017. január 19. – február 27. között lesz látható Zoltai Bea Áttetsző rétegek című kiállítása, ami a művész „Kinn-benn” sorozatát mutatja be. A képekről Zoltai így vall: „Néhány éve, amikor egy budai utcán sétáltam, építőmunkások emelték be éppen egy konténerbe azt a 130 éves zsalugáter-párt, amit aztán hazavittem és a „kinn-benn” képsorozathoz később felhasználtam…Foglalkoztatott, hogyan lehetne esetleg újjáéleszteni őket. A restaurálást követően persze módosult az ablak eredeti helyzete, hisz bekerült a lakótérbe.  Az új helyzetben is lehet használni, nyitni-zárni, a valahová kitekintés illúzióját kelti… A képeken látható áttetsző függöny-réteg kijelöli a helyünket a térben, felveti az „itt” és az „ott” helyzetét. Úgy érezzük, hogy az a tér, amelyben állunk, folytatódik a függönyön túl… Nem tudjuk pontosan, mi vár ott ránk; mindenkire más – hiszen magunkban hordjuk a függöny mögötti világot, lehetőségeink minőségét, milyenségét.”

Zoltai Bea: Kilátás a parkra, olaj, vászon, 185 x 122 cm, a művész jóvoltából

A nyitóképen a Sitting together című kiállítás, Fotó: Adam Sakovy, Forrás: http://moussemagazine.it/