Elsőként az egész múzeumügy helyzetét és a Műcsarnok átalakítását érintő Mélyi József művészettörténész által írt: Az idő bősége és zavara – Képzőművészeti intézményrendszerünk jelenéről szól. Élet és Irodalom 2007. május 18. 15. o.
… lehetséges-e például, hogy a Ludwig és a Galéria gyűjtési köre átfedi egymást? Lehetséges-e, hogy a Galéria a Ludwig hűlt helyén saját gyűjteményének korszerű bemutatása helyett ugyanúgy a nagy időszaki vándorkiállításokat célozza meg, ahogy ezt társai is teszik? Lehet-e versenyképes egyszerre a Műcsarnok és a Ludwig, ha a történeti kiállítások boomja közben nem jut elég figyelem a kortárs művészetnek? Lehetséges- és kívánatos-e, hogy a látványos pályán futó Szépművészeti bekebelezze a többieket? Ezek a kérdések jelzik, hogy érdemes lenne éppen most áttekintő vizsgálat és kritika alá vonni nagy intézményeink profilját és programját. …A másik írás a kritikátlan kritika tárgykörében született Rózsa Gyula: Kritikátlanul című írása a 12. oldalon. „Ami a neves képzőművészt illeti, a harmincas éveire megtalálta az egyéniségét, a stílusa, a szemlélete termékenyen elütött nemcsak az akkori, késő hetvenes esztendők tömegátlagától, hanem azoknak az átlagától is, akik az előzőtől mindenáron el akartak ütni; markáns volt, és hamarosan könyvet írt róla egy nem kevésbé neves művészettörténész. A neves képzőművész azóta tökéletes. Azóta eltelt egy negyedszázad, kiállításai nyíltak kül- és belföldön… , díjakkal dekorálták, anyagi sikerei vannak, a róla szóló könyvet már maga írja vagy iratja és maga adja ki. És bírálhatatlan. Ezt ugyan senki nem adta utasításba, még kevésbé írásba, de a reciprok anatéma így is működik,… A neves képzőművész mindebbe ártatlan, és csak példa. …