Aba-Novák Esztergomban címmel látható életműkiállítás az Északi Kanonoksoron, a Bazilika szomszédságában október 16-áig. Félszáz olaj és tempera festmény, valamint kereken száz egyedi ceruza-, kréta vagy szénrajz, illetve különféle technikájú sokszorosított grafika mellett tucatnyi nyomólemeze is látható. A visszatekintés alap-koncepciója az önarcképekre épül, amelyeket Nagy András kurátor szitavászonra kinagyítva külön-külön is „belógatott” a térbe, a közvetlen-közelükben „tálalt” eredeti példányok mellett.
Így aztán a tárlat látogatóit már a bejáratnál levett szalmakalappal, sötétkék ingben köszönti a mester olajképén, de szintén a múlt század húszas éveinek elejéről akad olyan változat is, amelyen „ő viseli a kalapot” (lásd vegyes technikájú, tussal és szénnel, lendületes vonásokkal felvitt, sötét tónusú lapja 1920-as datálással, a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönzéséből), illetve bohém módra szakállas-bajuszos, ráadásul pipázó önábrázolása (1922 körül) avagy egy esztendővel később festőköpenyben, jobbját mellén nyugtatva – mindkettő magántulajdonból. A teremsor végefelé expresszív modora miatt már messziről magára vonja a figyelmet markáns profilja, pipával „dekorálva”, merész képkivágással, csupán a lényegre, vagyis az arcélre szorítkozva, „1933. dec.” jelzéssel… Legalább ennyire fontos állomása volt életének a Kettős arckép (A művész és felesége) címadású olaj-lenvászon páros portréja 1925-ből -, amelyen baljában tartott mappát szorít magához – szintén az MNG állományából. Még érdekesebb – immár az 1929-es római ösztöndíja idején megkedvelt temperával festve, falapon – A művész családja című 1933-as kompozíciója. Ezen felesége magasan zárt nyakú fekete ruhát visel fehér kerek gallérral, és merev tartással űl a sötétkék bevonatú fotelben, amely ünnepélyes alaptónust kölcsönöz az egész képnek. A már-már komor, de legalábbis komoly atmoszférát némileg oldja az ölében űlő kislány, szőke haján piros sapkával és vörös szegélyezésű drapp mellénykében, kedvenc játékmaciját maga elé tartva. Maga a művész csak áttételesen jelenik meg kettejük hátterében: a magas támlájú karosszék hátára ugyanis néhány maszkot függesztett a festő, amelyek közül az egyik álarc azonos Aba-Novák jól ismert profiljával…
Egy külön benyílóban egész falat borítanak a kisebb-nagyobb grafikák is ebben a témakörben. A legrégebbi ezek közül egy 1919-es keltezésű szénrajz, aztán közvetlenül mellette 1921-ből egy sokszorosított grafika, a lap alján kézzel írt megjegyzéssel: „Első karcomról saját példányom, Aba-Novák”, a hitelesség kedvéért pedig berámázva és paszpartúzva ott függ a szóban forgó rézlemez is. Parányi, ex-libris méretű mellképén balját szívére helyezi, ceruza-ajánlással: „Vulkovics Katónak Aba-Novák”. Nemcsak az alkalmazott technikák terén, hanem stílusváltásbeli sokoldalúságát is híven bizonyítja a néhány találó ceruzavonással, sebtében felvetett karikatúra-profil, dedikálással: „Hajdu Istvánnak 1938. jan. 11. Aba Novák”. A kettő között pedig egy lírai érzékenységű tollrajz, finom satírozásokkal csupán az arc közepére koncentrál, a fej kontúrjait csak jelzi, de teljesen kidolgozatlanul hagyja. Végül egy impresszionisztikusan puha olajkép után egy másik önarckép homlokáról büszkén hátravetett, széles karimájú, sötét kalappal ábrázolja – akárcsak afféle glória a szentek feje felett – a Magyar Nemzeti Galéria 1962-es emlékkiállítási plakátján reprodukálva. A közeli vitrinben krétával rajzolt önarcképre is bukkanhatunk 1921-ből, egy privát kölcsönző jóvoltából.
A továbbiakban még számos kisebb-nagyobb gyors kroki vagy sebtében papírra vetett skicc is felbukkan sajátmagáról – kollégái körében – például a Műcsarnokot trójai falóval ostromló avagy a falakon kívül rekedt művészekkel, akárcsak itáliai tanulmányútja idején „az örök városban”, Rómában avagy firenzei trattoriákban kedélyesen vacsorázgató-borozgató-diskuráló bohém csoportokról, máig frissen ható ceruzarajzokon. Az összevetést pedig „a valóság és annak égi mása” között a fotók mellett korabeli intim dokumentumok is segítik a család féltve őrzött tulajdonából, leánya, a néhai Aba-Novák Judit művészettörténész hagyatékából, illetve az örökös unoka – Kováts Kristóf mérnök – nagyvonalú jóvoltából.