Ideges férfi tárgyal Jacques Chiraqkal, Párizs korábbi polgármesterével. A tét nem kisebb, mint a város egyik leghíresebb építménye, a Pont-Neuf becsomagolása. A kitartó küzdelem végül sikerrel zárult: a híd Christo munkájának köszönhetően 1985-ben rövid ideig aranysárga nejlonba öltözött. A madridi Fundación Canal székhelyén megrendezett kiállításon ehhez hasonló részleteket tudhatunk meg Christo és Jeanne-Claude projektjeiről, amelyek közül kiemelkedik a berlini Reichstag becsomagolása.
A Spanyolországban először látható tárlat több mint 100, vegyes technikával készült munka, fénykép és tárgy segítségével mutatja be a művészpáros kreatív fejlődését az egyszerű használati tárgyak beburkolásától kezdve a városi és természeti környezet képének ideiglenes megváltoztatásáig. Munkájuk eredményeként a projekt alanya rövid időre elveszíti eredeti funkcióját és teljesen új megvilágításba kerül. A kiállított tervek többsége megvalósult, de akad közöttük olyan is, amely az időközben felmerült nehézségek miatt végül csak papíron készült el.
Christo 1935-ben született Bulgáriában, ahol művészeti tanulmányokat folytatott. Diákévei során olyan feladatot kapott, amely aztán egész későbbi munkásságát meghatározta. Társaival hétvégenként a vidéket járták és az Orient Expressz vonala mentén a bolgár tájat „kozmetikázták”, csak hogy a vonaton utazó kapitalisták elégedettek legyenek az eléjük táruló látvánnyal. A termelő-szövetkezetekben a földműveseket arra tanították, hogyan kell a traktorokat úgy elhelyezni, hogy azok a lehető legelőnyösebb képet nyújtsák az arrajárónak. Azt is bemutatták, hogy a vászonnal beburkolt szénakazlak mennyit emelnek a táj szépségén. Christo később Párizsban, majd a hatvanas években New Yorkban telepedett le. Rövid idő alatt szembesült a kapitalizmus csillogó-villogó „csomagolásával”, amely képes arra, hogy bármilyen hasztalan, rossz minőségű terméket mindenki számára vonzóvá tegyen. Először kisebb tárgyakat burkolt be, majd feleségével, Jeanne-Claude-dal folytatta munkáját és egyre ambiciózusabb projektekbe kezdett. A becsomagolt múzeumokkal és műemlékekkel arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a lényeg sosem a külsőségekben, hanem a tartalomban van.
A kiállításon a művész kezdeti munkái mellett olyan projekteket ismerhetünk meg, mint a már említett párizsi Pont-Neuf becsomagolása; az 1972-ben Colorado államban kifeszített, 381 méter széles narancssárga nejlonfüggöny, a Valley Curtain; az 1976-ban California állam északi részén felállított, csaknem 40 kilométer hosszú, 5,5 méter magas, magánbirtokokat és autópályákat átszelő fehér kerítés, a Running Fence, valamint a floridai Biscayne-öbölben 1983-ban rózsaszínű anyaggal körülvett szigetek projektje, a Surrounded Islands. A Reichstag 1995-ös becsomagolásához több mint 20 éves előkészítésre volt szükség, történetét egy dokumentumfilm mondja el. Christo művei három fázisra oszthatók: az első a képzeleti szakasz, amely során tervrajzokat, kollázsokat készít ötletéről. Ezt követi a kivitelezési, majd a memória-szakasz, amikor fényképek és filmfelvételek segítségével aprólékosan dokumentálja a megvalósult projekt részleteit. Végül ebből a hatalmas anyagból választja ki azokat a képeket, amelyeket publikál. Az így befolyt összegből pedig már a következő grandiózus projektet finanszírozza.
Fundación Canal, Madrid, megtekinthető: 2006. július 9-ig.