A rendhagyó helyszínen november 10-én megrendezett performatív aukció, a Stripauction Lukács Viola, Genfben élő kurátor és Kis Judit, kurátor és intermédia szakon végzett képzőművész ötlete volt. A kurátor-szervező páros elég nagyot vállalt, amikor úgy döntött, hogy felrúg minden szabályt, amit csak az aukciók világából ismeretünk. A steril, műalkotásokat árucikké silányító intézményi környezet helyett az alkotások két napig a Moszkva téri, azaz Széll Kálmán téri  Nemdebárban bemutatva, az aktív életet élő szórakozóhely szerves részeivé váltak. Emellett az aukcós házak zárt világából olyan kiutat biztosított a független művészekkel amúgy is teli bár, amely elérhetővé tette olyanok számára is a kortárs művészetfogyasztást, akik nemhogy nem vásároltak volna kortárs művet, de ügyet sem vetettek volna effélékre. Míg egy aukció anyaga gyakran egy adott korszakot, irányzatot ölel fel, a Stripauction anyagát a szervezők válogatták össze, szoros együttműködésben az alkotókkal. S még egy eltérés a módszerben: a performatív árverés során minden eladott képpel együtt egy-egy ruhadarabtól szabadították meg egymást a szervezők.

Kis Judit: I have never happened, 2016, Video still, light boxban

A Stripauction tulajdonképpen a hagyományos, intézményi árverések, kereskedelmi mechanizmusok koncepciózus és őszinte kritikájaként is értelmezhető. Ezen kívül a kortárs diskurzusban már mások mellett a Guerrilla Girls (Do women have to be naked to get into the Met. Museum?, 1989) vagy Nagy Krisztina x-T (Kortárs Festőművész Vagyok, 1998) által is megfogalmazott kérdések és kétségek hívták életre az eseményt. Azaz: hogyan léphet ki a nő a férfi tekintet tárgyiasító fogságából, és hogy miként lehet nőként érvényesülni a kortárs művészet világában? A kurátorok több határt is feszegettek ezen az estén, és nem eredménytelenül.

Mátrai Erik: Teremtés, 2001, Video still, print

További inspirációként szolgált az esemény szervezői számára Sugár János Sztiptíz című alkotása: még a 80-as években egy ismeretlen graffitis fújta fel egy belvárosi irodaház falára azt a feliratot, amelyet Sugár lefotózott és reprodukált. Majd meghatározta, hogyan kell helyesen előállítani a „sztriptíz” feliratot, és ebből a Printa szitanyomatot készített 100 példányban.

Lukács Viola – elmondása szerint – meztelenre vetkőzött volna, amennyiben ehhez elegendő alkotás kelt volna el, hiszen ez a performansz vállalt része volt, arról nem szólva, hogy a meztelenséggel kapcsolatos problémázás általános társadalmi frusztráció. Igaz – tette hozzá Kis Judit – nem gondolták, hogy akár egyetlen művet is eladnak.

Sugár János az eredeti graffiti alapján felfújta a Nemdebár kirakatára a Sztriptíz feliratot  

A performansz része volt Asparagus zenei válogatása is, és az élményeket gazdagították Vető János NahTe 2004-2005-ben készített videó munkái és Hajas Tiborral készített fotóiból (1977-1980) a zürichi Cabare Voltaire-ben november 3. és 5. között megrendezett Doing performance art history konferenciára készített videója. (Ennek az eseménynek amúgy voltak más magyar közreműködői is: Klaniczay Júlia az Artpool-tól, Beke László, Bodor Judit, Krasznahorkai Kata, a Kis Varsó és Murányi Mózes.)

Ha azt hinnénk, hogy egy kocsmában nem lehet eladni a kortárs művészetet, akkor erősen tévedünk. Ezen az árverésen a piaci árak alá nagyjából 30%-kal becélzott kikiáltási árú alkotásokra igenis volt kereslet, jellemzően 80-100.000 Ft-ig mentek el a licitek. Beszédes adat, hiszen egyrészt a profi aukciós világ halványan elmosolyodik egy ilyen összegen, másrészt azonban a kilenc sikeres eladás azt igazolja, hogy volna szélesebb kereslet a kortárs művészeti alkotások iránt, viszont a kultúrafogyasztó réteg pénztárcája vékony. A vásárlók között volt gyűjtő, de ad hoc impulzusvásárló is, aki éppen  Budapestre látogatott, és tulajdonképpen csak kocsmázni indult. A leütési ár 100%-át az alkotók kapták meg, ezen felül a gyűjtőknek 20% szerviz díjat kellett megfizetniük.

Horváth Tibor rajza az ad sorozatból

Elkelt Horváth Tibor „ad” sorozatából válogatott egyik rajza, Mátrai Erik Teremtés című printje, Kis Judit két alkotása a Moszkva tér utcatábláról készült festménye és az I have never happened című lightbox, Wahorn Matzaa Just one more című festménye, Demeter Dávid Artist makes some saleable things című festménye, Murányi Mózes és a Kis Varsó Masters of Ceremony leaflet-je és egy digitális nyomat a Kis Varsó kollektívától. Az egyik alkotó, Bálint Bence remekül reflektált a vetkőzős aukció ötletére. Ten-finger discount / Tízujjas leértékelés című munkáját a fal felé fordítva installálta és csak anyagiak ellenében mutatta meg tíz másodpercre – érkeztek is rá ajánlatok.

 
Kiss Judit, Sugár János, Lukács Viola, Mérő Vera a Nemdebár előtt

Az aukción résztvevő művészek: Bálint Bence, Csakoda, Demeter Dávid, Ember Sári, Eörtzen-Nagy Gergely, Fekete Janó, Fekete Zsolt, Felsmann István, Fischer Judit, Gruppó Tökmag, Hencz Péter, Hódi Csilla&Vass Imre, Horváth Tibor, Keresztesi Botond, Kis Judit, Kiss Adrián, Kis Róka Csaba, Kis Varsó, Komoróczky Tamás, Kőszeghy Flóra, Mátrai Erik, Murányi Mózes, Nagy András, Navratil Judit, Nemes Márton, Pintér Gábor, Süveges Rita, Réthey-Prikkel Tamás, Sugár János, Szalay Péter, Szarka Péter, Szemző Zsófi, Szigeti Gábor Csongor, Szurcsik Erika, Vető János, Turcsány Villő, Wahorn Matzaa.