Museum of Fine Arts, Boston
A kubizmus spirituális forrásait Cézanne impresszionizmusában, valamint az afrikai és az óceániai művészetben találjuk. Cézanne elegáns, érzéki, európai színvarázslatát Georges Braque, Afrika és Óceánia mágiáját Pablo Picasso közvetítette. Braque megváltójaként imádta Cézanne-t. Istennek tartotta. Úgy érezte, hogy minden kreatív energiája mesterétől érkezik. Elsősorban Cézanne önarcképe tartotta varázsa alatt, ugyanaz a festmény, amely Gertrude Stein-t is annyira megigézte, hogy nem tért vissza Amerikába. Párisban maradt és megnyitotta a Salon des Fleures-t, az első galériát a modernizmus mesterei számára. Braque egész művészetét Cézanne eredményeinek átmentésére szentelte. Még akkor is, amikor kubista periódusa csúcspontján, 1908-ban, mindent kubusokra redukálva a Ház La Roche-Guyon-ban című képét megfestette. A festményen csőszerű fára nyársalt épület-tömböt látunk. A struktúra összes eleme Cézanne letisztult, organikus energiáját sugározza, Cézanne színei, arányai és formái, négyszögesítve. Amikor Braque ezt a képet festette Picasso már túl volt az afrikai kultúrával való megismerkedés spirituális sokkján. Többé nem volt szükségre ibogain-re, a középafrikai sámánok varázsszerére ahhoz, hogy démonjaival társalogjon. Már eltávolította afrikai szoborgyűjteménye nagy részét a hálószobájából, egyetlen, kivájtszemű férfiarcot ábrázoló ébenfa maszk kivételével, amelyet az ágyával szemközti falra rögzített, hogy azt pillantsa meg először, amikor felébred. A maszkról számos szénvázlatot készített, amelyek nagy részét, szokása ellenére megsemmisítette. A fennmaradt vázlatok egyikét, a korábban említett festményekkel együtt, a bostoni Szépművészeti Múzeum látogatói éppen most tekinthetik meg, a Kubizmus arculatai című kiállításon. Mint Picasso minden műve, beleértve a békegalambot és a Guernicát, önarckép ez is. A saját látásának hatalmát gyűlölő művészé. A maszk kivájt szemgödreinek éjfeketéjéből halált is túlélő öngyűlölet olvasható ki. Ez az öngyűlölet tette Picassót a modernizmus történetének talán legmagányosabb figurájává, s ez hajtotta újabb és újabb magaslatokra, olyan szellemi kalandokra, olyan, feltérképezetlen lelki területekre, ahová társ, feleség, szerető, gyermek, barát nem követhette. Braque, Cézanne-imádatával a feltétel nélküli szeretetet hozta a kubizmusba. Picasso az érzelmek legvadabbikát, a mélységes, titáni öngyűlöletet. Ez a kétfajta, egymást kiegészítő szellemi energia tette hitelessé, mozgatta a mozgalmat. Picasso 1910-ben kapta az első óceániai műtárgyat, gazdagon faragott polinéz evezőt, a Holland Keletindiai Társaság egyik utazójától. Sokáig mindenhová magával vitte, illik kedvenc kékcsíkos tengerész-trikójához, tréfálkozott. Aztán az evező felkerült hálószobája falára, az afrikai maszk helyére. A következő öt évben ez volt az első tárgy, amelyet a festő, ébredés után megpillantott. Ebben az időben keletkezett a színes krétarajz, amelyet a Kubizmus arculatai című kiállítás látogatói tanulmányozhatnak. Női fej, tanulmány az Avignon-i kisasszonyokhoz. Aki a polinéz faragványok formavilágát ismeri, azonnal felismerheti elvont, a végletekig stilizált lenyomatukat a rajzon, a formákat összekapcsoló erővonalakban. A színek azonban Cézanne-t idézik. Ez Braque hatása Picassóra. A kubizmus eszköztárán áttetsző női arc finom, érzékeny, légies. Vidám, ugyanakkor komoly. Érzéki, de távolságtartó. Picasso nőalakjaiba menekült önmaga elől. Braque megadta magát Cézanne-nak. Gertrude Stein szalonját a kor legérdekesebb emberei látogatták, amíg a vén Európa készült az első világháborúra.