A március 21-én megnyíló 19. Sydney Biennálet a csaknem száz kiállító művész egy része, köztük két magyar kiállító (Erdei Krisztina és Kaszás Tamás) is bojkottal fenyegette meg. Ennek oka az volt, napvilágra került, az esemény főszponzorának, a Transfield Holdingnak olyan vállalkozásban van érdekeltsége, amely az elkülönített táborokba zárt menedékkérőket látja el, illetve a kényszerlakhelyükként kijelölt táborokat üzemelteti, ily módon hasznot húz az Ausztrál kormány megkérdőjelezhető bevándorlási polikájából.
A menedékkérelmük elbírálásáig két offshore szigeten rácsok mögött őrzött bevándorlók egyikének halála miatt újult erővel indult támadás a kormány ellen. A művészek és a menekültjogi képviselők nyomásának hatására a Biennále szervezői megszakították a kapcsolatot a kereszttűzbe került Transfield-el, annak képviselője Luca Belgiorno-Nettis pedig lemondott a Biennálé igazgatótanácsának elnöki tisztéről. Még kínosabbá teszi az ügyet, hogy Luca Belgiorno-Nettis apja, Franco Belgiorno-Nettis a Biennále egyik alapítója volt annak 1973-as indulásakor, a család pedig az ország legkiemelkedőbb művészet-támogatóinak egyike.
A művészek sikernek könyvelik el a Transfield visszavonulását, a sajtó egy része azonban elítéli a „kreatív engedetlenséget“. Úgy vélik, ezzel a menekültek helyzetén aligha javítanak, ellenben a nagy hagyományú művészeti rendezvény jövőjét veszélybe sodorják.
Erdei Krisztina, Ordinary Exclusions, 2009, Ozd Hungary, 2009, photograph, 50 x 70 cm.
Courtesy the artist and Godot Galéria, Budapest – www.biennaleofsydney.com.au
Kormányzati szintig emelkedett az ügy: a kommunikációs miniszter hálátlannak nevezte a művészeket, akik az „őket etető kézbe harapnak“, míg a kulturális tárca minisztere, George Brandis egyenesen büntetéssel sújtaná őket. Az Australia Council-t új irányelvek kidolgozására ösztönzi, amelyek kizárnák az állami támogatást olyan művészek és szervezetek esetében, akik, illetve amelyek a magánszektorból érkező szponzorációkat utasítanak el (beleértve a dohányiparból érkezőt is). Egyben pedig „nevetségesen ésszerűtlen“-nek nevezte a Biennále és a Transfield több mint 40 éves kapcsolatának megszakítását.
Az ausztrál művészeti élet vezető szereplői ezek után Brandis véleményét támadták, s kiálltak amellett, hogy a művészeknek és művészeti intézmenyeknek – miként a pártoknak is – joguk van erkölcsi alapon megválogatni támogatóikat. Rámutattak arra is, hogy az állami támogatást nem utasították vissza, miközben a konfliktust kiváltó kérdésben éppen az állam menekültpolitikai irányelvei okozzák a legfőbb problémát.
Egy másik ausztrál fesztivál szervezője ugyancsak a számtalan helyi művészeti kezdeményezést évtizedek óta támogató Transfield mellett állt ki, s úgy vélte a történtek rossz üzenetet küldenek a potenciális szponzorok felé, megingatják a privát mecenatúra rendszerét. Felteszi a kérdést: a művészek, ha nincsenek döntési pozícióban, milyen jogon akarják meghatározni, hogy egy intézmény kitől fogad el támogatást? A drasztikus bojkott helyett sokan, elsősorban a kormány oldaláról, szélesebb társadalmi vitát tartanának célszerűnek.
Időközben a Biennále ellentmondásos nyilatkozatokat adott ki. Az új ügyvezető elnök, Andrew Cameron szerint elődje, Belgiorno-Nettis saját elhatározásából távozott és szakított a Transfield-del, ám korábbi nyilatkozatok ennek ellenkezőjéről szóltak.
Kaszás Tamás, Megashelter, 2011 (detail), mixed-media installation, dimensions variable.
Courtesy the artist and Musée d’Art Moderne Grand-Duc Jean, Luxembourg.
Photograph: Tamás Kaszás – www.biennaleofsydney.com.u
Március 18-án Guido Belgiorno-Nettis, Luca fivére egy kiállításmegnyitót használt fel arra hogy kirohanást intézzen a tiltakozó művészek ellen. Mint elmondta, Luca csak szívességet tett a biennálénak távozásával. A művészek és aktivisták tevékenységét károsnak, destruktívnak és biennálét szétzilálónak nevezte. A Manus és Naru szigeteken található kényszer gyűjtőtáborokkal kapcsolatban a megnyugató és humánus eljárásokat hangsúlyozta, legalábbis ami a táborokat fenntartó céget illeti. Mások épp a menekültek szenvedéseinek meghosszabbításában tartják felelősnek a vállalatot.
A brit The Guardian az eset kapcsán a jobboldal dührohamait és intenzív sajtókampányát annak elbizonytalanodásával magyarázza, és a művészek akciójának hatékonyságát dícséri. Tiltakozásuk nemzetközi figyelmet eredményezett, ezzel sikerült nyomást gyakorniuk a kormányra a menekültpolitika felülvizsálata érdekében. Ugyanakkor az állam és a nagyvállalatok érdekszférájának összefonódására is rávilágítottak.
A Sydney Biennále március 21-től június 9-ig, kilenc helyszínen látható.
Nyitókép: Bianca Hester: Meteorite, 2012. Forrás: biancahester.net