Ritkán van alkalmunk arra, hogy irodalmunk nagy alakjairól valami személyeset tudjunk meg első kézből, és mi mesélhetne jobban, mint egy kézirat.
Az írásunk önmagában is beszédes, gyakran tükrözi lelkiállapotunkat, rendezettségünket. Sokan meglepődnek, hogy milyen szépen, mívesen írt Petőfi Sándor.
Bár több mint másfél évszázad alatt az írás rengeteget változott, az elmúlt évtizedek technikai fejlődése még inkább gyorsította ezt a folyamatot, Petőfi nagy gonddal megformált, finom betűit a ma embere is könnyen ki tudja olvasni. Erre van lehetősége most azoknak, akik április 7-éig ellátogatnak a Csók István Antikvitás Váci utcai üzletébe.
Ez a több mint 150 éves kézirat-együttes: két teljes vers, valamint egy harmadik vers első két strófájának tisztázata. Mindössze egy javítást hagyott benne a költő. Mindhárom vers a forradalmi időszak eseményeit, hangulatát festi le.
Petőfi Sándor 1822 utolsó, vagy 1823 első napján látta meg a napvilágot Kiskőrösön. Petőfi élete 26 éve alatt termékeny, és a magyar irodalomtörténet szempontjából egyértelműen megkerülhetetlen életművet alkotott. Egész életében vonzotta a színészet, a színház világa, de a költészet kedvelőinek szerencséjére útja végül mégis az irodalomhoz vezetett. Több mint ezer alkotása között megannyi műfajt, stílust, világképet fedezhet fel az érdeklődő. Kiemelkedő irodalmi szerepe mellett nem elhanyagolható közéleti, „politikai” tevékenysége sem. Az 1848-as forradalom legismertebb alakja, a márciusi események jelképe. Őt tekintjük a forradalom egyik elindítójának, egyike a 12 pont megfogalmazóinak, a Nemzeti dal című verse napjainkban is kihagyhatatlan része minden március 15-ét köszöntő ünnepségnek. Ehhez az eseményhez kötődik fiatalkori halála is, feltehetően 1849 nyarán, Segesvárott vesztette életét. Az 1848-as év, mint ezt a korábban leírtak mutatják kiemelten fontos szerepet töltött be a költő életében, ebből az évből származnak azok a lapok, melyeket most megtekinthetnek a Csók István Antikvitásnál.
Az első mű a Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?… az eddigi ismereteink szerint 1848 januárjában született. Ekkor már áthatja a költőt a forradalom szele. Bár még bizonytalan, hogy mi fog történni, de már érezhető, hogy nagy dolgok vannak születőben. A műben felszólítja feleségét, hogy ruhái rendbehozatala helyett készítsen neki zászlót, így szól a költemény elhíresült refrénje: „Varrd meg azt a zászlót, feleségem!”, amit majd csatába vihet és ami majd győzelemre viszi őt. Mintegy két hónappal később felmerült egy olyan terv, hogy a költők feleségei zászlókat készítenek a nemzetőröknek, ezzel is buzdítván őket a csatában. A most megtekinthető lapon Pest, 1848-as datálás és Petőfi Sándor aláírása olvasható.
A második vers a Két ország ölelkezése kevéssel több, mint két oldalon át olvasható, a végén a költő aláírásával. A vers címe alatt, alcímszerűen Az 1848-iki Uniókor. 1848-ban, a Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély és Magyarország unióját. Ezt a nemes alkalmat köszönti a költő versében, mint a kor patriótái, ő is nagy örömmel fogadta ezt a régen várt (és talán már meg is késett) eseményt. Az uniót, mint egy kettészakított család újraegyesítését írja le, az első strófában, meghatóan szépen „Oh nemzetemnek drága szép testvére,/ Simúlj, simúlj testvéred kebelére, /Amelyben a szív most oly édesen ver…/ Légy üdvözölve százszor, százezerszer!”. A történelem sajnos korán sem volt ilyen kegyes az unióhoz. Az év végére visszájára fodult a helyzet, és véres mészárlás vette kezdetét. Ez az alkotás, melyet a költő 1848 nyarán írt még az idilli helyzetet örökíti meg a két ország közös harcáról, melyben egymást kiegészítve biztosnak tűnik a győzelem. A most előkerült lapokon a legfontosabb eltérés egy szó, mely megerősíti azt a kétséget, hogy talán későn született meg a döntés az egyesülésről.
A negyedik lapon kezdődik az A munkácsi várban című alkotás, melynek első két versszaka szerepel a lapon.
Munkács vára fontos szerepet töltött be a magyar történelemben. Az 1600-as évek végén Zrinyi Ilona, I. Rákóczi Ferenc özvegye védte legendás kitartással a várat a császári csapatoktól, így vált ez az építmény a szabadság egyik fontos szimbólumává. Zrinyi Ilona két évig tartotta a várat, amely végül 1688-ban a császári seregek kezére került, de nem sokáig. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc foglalta el a várat, és tette stratégiai központjává. A szabadságharc 1711-ben elbukott és a vár fokozatosan veszített jelentőségéből. 1782-ben börtönné alakították, megannyi forradalmár és szabadságharcos raboskodott falai közt. Mikor 1847 nyarán Petőfi meglátogatta Munkács várát az építmény még fogházként működött. Ez a látogatás ihlette a lapokon csak részben szereplő alkotást. A börtön, a rabság gondolata elviselhetetlenül rémisztő a fiatal költő számára „Bátran tudnék a vérpadra lépni, /Oh de ez a börtön… ettül félek.” A kritikai kiadásból ismert szöveg elején mintha kétkedve kérdezné, hogy ez volna az a vár, mely évszázadokon át volt a szabadság jelképe, mire az árverésre kerülő lap született, a helyzet megváltozott, a várbörtön kapui megnyíltak, így nem meglepő, hogy a lapokon szereplő változat írásjelezése szerint már a hely [talán] visszanyerte korábbi státuszát. A lapokon csak az első két strófa szerepel, izgalmas kérdés, hogy vajon a költő átfogalmazta-e és ha igen, mennyire a költemény második felét a márciusi események ismeretében.
A Petőfi-kutatás szempontjából, mind a lapokon szereplő változások, mind az érdekes kérdés, hogy vajon mi célból jegyezte le Petőfi ilyen formában és sorrendben éppen ezeket a verseket. (Mivel valahol a lapoknak folytatása van nem tudhatjuk biztosan, hogy összesen hány vers tisztázatáról lehetett szó.)
Maga a két lap szinte meglepően jól vészelte át az elmúlt több mint másfél évszázadot, a huszadik század eseményei nem okoztak benne jelentős károkat. Bár néhány pontján megszakadt, és a szélei néhol betöredeztek, de a szövegek nem sérültek, minden ponton tökéletesen olvashatók. Valamikor az évtizedek alatt, feltehetően a lapok állapotának védelmében néhány részletét bélyegragasztóval megerősítették, de ezek a papír szélén helyezkednek el, így nem befolyásolják a szövegek olvashatóságát. Már az is szerencsés, hogy egy ilyen érzékeny emlék ilyen jó állapotban ránk maradhatott.
Ilyen nem mindennapi kincs megvásárlására különösen ritkán nyílik alkalma a gyűjtőknek, ezúttal április 10-én, a Csók István Antikvitás árverésén licitálhatnak rá, 34 000 000.-Ft-os kikiáltási árról.