A sokoldalú médiaművész, Csáki László animációs kisfilmjének premierje látható a NextArt Galériában. Eredeti technika, mozihangulat és egy morbid történet arról, hogy nemcsak különleges parfüm nyerhető ki az emberi testekből, hanem első osztályú ebolaj is.
A sztori Ambrose Bierce (1842-1914?) amerikai író novelláján alapul. A rövid és szikár szöveg egy fiú szemszögéből meséli el az átlagosnak tűnő, álmos kisvárosban játszódó horrorisztikus eseményeket. Nem szerepel benne vámpír, sírból kinyúló kéz, sem vérfürdő, pont amiatt válik hátborzongatóvá, hogy hétköznapi embereket mutat be hétköznapi jelenetekben. Egyszerre abszurd és egyszerre félelmetes, kis bizsergés gyomorban, a kitörő nevetésen áterezett szorongás.
Ezt a kettőséget sikerült Csáki Lászlónak átültetnie mozgóképre. A film noir és a thriller baljóslatú, fanyar humorú atmoszférájának ábrázolása azonban korábban sem állt távol tőle, gondolhatunk itt diplomamunkájára (MOME, 2002), amely egy temetkezési vállalkozó mindennapi életéről szólt. A most bemutatott „My Name is Boffer Bings” című tizennyolc perces animációján négy évig dolgozott, amelyhez egyedülálló, saját maga által kifejlesztett technikát használt. Kréta és tábla, látszólag ennyi kell csak hozzá, meg természetesen a rögzítő eljárást szolgáló géppark. Kísérletezésének eredményeit önálló szkeccsekben (Napok, amelyeknek értelmet adott a félelem, 2003; Darazsak, ludak, körtefa, 2005) illetve klippekben is kamatoztatta (Péterfy Bori & Love Band: Délelőttök a kádba’, 2008 ). Csáki nyilatkozta egy interjújában, hogy azért szereti a krétafilm műfaját, mert kevés eszközzel, nagyon sok mindent lehet rajta keresztül ábrázolni. Régebben analóg módon hozta létre ezeket a mozgóképeket, most azonban az umbrella támogatásával profi digitális utómunkával egészülhetett ki a folyamat. Ugyanakkor érződik minden egyes képkockán, hogy Csáki teljes birtokában van a technikai tudásnak, és fölényes magabiztossággal tud vele bánni. Kitapasztalta az anyagból fakadó lehetőségeket, mit enged és mit nem, milyen hatásokat lehet elérni segítségével, milyen módokon. Az ember nem is gondolta volna általános iskolai emlékeiből kiindulva, hogy egy szimpla fekete táblát másra is lehet használni, mint az egyenletek, az ió, ció felírására, vagy ballagáskor törökszegfűkkel körbedíszíteni. A „My Name is Boffer Bings” című animációs kisfilmje amellett, hogy lebilincseli a nézőt sajátos, feketehumorával, bővelkedik a finom képi megoldásokban, amelyek az alkotó komplex vizuális látásmódjáról tanúskodnak. Az eredeti novellát napjainkba tette át, ugyanakkor a helyszín és az idő nem konkrétan meghatározható. Szellemiségét és cselekményét megtartotta, csak apróbb változtatásokat hajtott végre rajta. Az amerikai történet ellenére a végeredményt tekintve, az ötletes és markáns képi világ a magyar animáció legjobb hagyományát folytatja.
A vetítéshez kapcsolódóan az egyes snittek litográfia-változatai függenek körben a falakon, amelyek önálló grafikaként is megállják a helyüket. Személyes kedvencem az a szuggesztív kompozíció, amelyen a fekete háttérből az autó reflektora rajzolja ki az őzek csoportját. Néhányuknak a teljes sziluettje látszódik, másoknak csak a szemük ragyog ki a sötétből. A kép megbűvölt, a szerepek felcserélődtek, és én éreztem úgy magam, mint az úttestre tévedt erdei vad. A litográfiák mellett a kiállításban helyett kapott a novella szövege magyarul, illetve a vázlatlapokon nyomon követhető egy-egy karakter kialakulása. A kiállítótér hangsúlyos eleme a fából készült, retro moziszéksor, amelyből kényelmesen végignézheti a látogató a filmet.
Csáki László kiállítása szervesen illeszkedik a Nexart Galéria művészeti programjába, amely arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy egy kereskedelmi galériában is lehet helye a videónak, animációnak. A MOME Média Design szakkal való együttműködésben már több hallgató mutatkozhatott be itt az elmúlt években. Kétségtelen a hazai animáció ismét aranykorát éli, még ha ezt a nagyközönség vagy a hazai képzőművészeti élet kevésbé érzékeli. Az újabb művészgenerációk ismét felfedezték maguknak a különféle rajzfilmes technikákat, sikeres animációs képzés működik itthon, amely évről-évre ontja a nyitott és innovatív alkotókat, akik tele vannak ötlettel, kreativitással és ami a legfontosabb, érvényes mondanivalóval. Úgyhogy arra bíztatok mindenkit, vigyázó szemetek az animációra vessétek! Például a most november közepétől kezdődő Anilogue fesztiválra, amelynek rövidfilm versenyprogramjában Csáki László munkája is indul.