Napjaink reklámtermését elnézve úgy tűnik, még mindíg él az a tévhit, hogy kiskutyákkal, kisgyerekekkel és szexi lányokkal mindent el lehet adni. A kisgyerekeknek és a kiskutyáknak aligha van kapacitásuk arra, hogy tiltakozzanak, a lányok pedig látszólag lágy könnyedséggel hajtják fejüket a vérpadra és hasonulnak a médiában megszokott reprezentációkhoz engedelmesen belesimulva a fogyasztói kultúrába. Egyéniségüket elvesztve készségesen válnak üde színfolttá a kereskedelmi elképzelések palettáján.
A bennünket körülvevő vizuális ingerek dominálta világ még mindig
patriarchális territórium, melyben a nő mozgástere szűk és eleve
meghatározott; a médiában jellemzően a férfiagy szülte fiktív idealizált nőkép jelenik meg mint a vágy tárgya a számára kijelölt passzív szerepekben csereszabatos jelképként. A média-teremtette nőkép számtalan kutatás tárgya volt az elmúlt évtizedekben, elsősorban a (Magyarországon még ma is gyanakvással övezett) feminista művészettörténet és médiakritika területén.
A Guerrila Girls csoport tagjai is ezen a területen aktivizálták magukat, a sajtó előszeretettel nevezi őket kulturális terroristáknak, ők inkább a művészeti élet lelkiismereteként határozzák meg magukat. Gyakran használnak a médiából ismerős képeket, plakátokat és írják felül azt saját üzenetükkel.
Potoczna másik művészettörténeti előképe Barbara Kruger, aki szövegekhez társított képein a fogyasztói társadalom alakította énképet teszi kritikája tárgyává. „Vásárolok, tehát vagyok” – hirdeti egyik legismertebb munkája.
Terri Potoczna munkamódszre látszólag hasonló, ő azonban kiindulópontként a saját maga által készített fotókat használja fel. A képekre kerülő szövegeket is a személyes tapasztalat hatja át és hitelesíti. A művész a reklám, a divat és a média világából leszűrt, lehangoló látleleteket tár elénk egy olyan világról, ahol a hangsúly a látszatra, a felszínre kerül, bár kérdés, hogy beszélhetünk-e felszínről ott, ahol a felszín mögött nincs semmi, a csábítás csillogó képei csak egy űrt, egy feneketlen hiányt lepleznek. A valóságshow-k korának teljesítmény nélküli sztárjai új fejezetet nyitottak a médiatörténetben. Potoczna sorozatának képei a plakátok nyelvét és megjelenését használva, harsogva, szinte azt mondanám egymást túlkiabálva versengenek figyelmünkért,
mintha Potoczna tudná, hogy már csak az erős ingerekre reagálunk. A képek az értékrendünkre leselkedő veszélyekre figyelmeztetnek, megállásra, reflektálásra kényszerítenek. Az üzenet elsődleges címzettjei azonban leginkább a kiskutyák, kisgyerekek és a szexi fotómodellek, azaz a média által elhasznált és felhasznált elcsábított csábítók. Potoczna nekik állít tükröt, de jajj nekünk, ha mi is magunkra ismerük benne.
Terri Potoczna kiállítás a MU színházban látható november 11-ig