Asia Society, New York

Az idővel való szinkronitásra törekvő kínai művészek most élik át mindazt, amit a kelet-európai progresszív művészek átéltek az 1970–80-as években, amikor az összeomló bolsevista rendszerek az utolsókat rúgták beléjük, és résnyire kinyíltak a szabad világ ajtajai. Ahogy Kelet-Európában, úgy Kínában is a művészeknek sok évtizednyi kultúrhiányt kell bepótolniuk, mert a hazájukat megbénító, ostoba diktatúra lezárta az információcsere csatornáit, tiltotta a hivatalos giccsparádétól eltérő művészet tanulását és gyakorlását. A műholdas televízió, az internet és a gazdasági realitások azonban erősebbnek bizonyultak a mosolytalan, formátlan, szextelen, bádogöltönyös emberkék terrorjánál és lassan kinyílik a kínai horizont is. Az elmúlt száz év nyugati művészeti irányzatainak eredményeit most kezdik reprodukálni Kínában. Egyszerre jelennek meg a dada, a szürrealizmus, a kubizmus, az absztrakt művészetek, a happening, a body art, fluxus, az új festészet és a kisajátító művészet kínai olvasatai, és a kínai művészek legügyesebbjei, legjobb nyugati kapcsolatokkal rendelkező képviselői egyre nagyobb számban jelennek meg New Yorkban is. Zhang Huan számára a mára skanzenesült, egykori East Village művészetének az 1970–1980-as években tündöklő virágkora jelenti a Mennyországot, ezt próbálja az olimpiai játékokra készülő hazájába lehozni. Ahogy 90 évvel ezelőtt a nyugati művészetet Marcel Duchamp piszoárja indította újra, a kínai új művészet egyik kezdete is az illemhelyhez köthető. Az 1994-ben 29 éves Zhang Huan egy pekingi szemétlerakat mellett lakott, egy romos külvárosban, amit ő és barátai East Village-nek neveztek el. Egy fülledt, nyári napon belépett egy nyilvános WC-be, valójában latrinába, és azonnal ellepték a legyek. Úgy érezte, hogy fel akarják falni. Ez az élmény inspirálta első performanszára: három nappal később, néhány néző és vizelni betérő szomszéd és pár video kamera jelenlétében meztelenre vetkőzött, bekente testét mézzel és hal olajjal és egy óra hosszat ült mozdulatlanul egy bűzös nyilvános WC nyitott ajtajú, bűzös, apró helyiségében. A performansznak a latrina méretei után a 12 négyzetméter címet adta. Ez volt a kínai új művészet születésének egyik, a realitásban gyökeredző, az időhöz, múlandósághoz, testhez kötődő, első aktusa. Performansza meditáció és politikai gesztus volt egyben, body art, a kifejezés legnemesebb értelmében. Az 1965-ben, parasztcsaládba született Zhang Huan Altered States című, művészi karrierjének elmúlt 15 évét bemutató, retrospektív kiállítása most a New York-i Asia Society kiállítóterében látható. A kiállítás a nyomorgó, a hatóságok által üldözött underground művész elpusztíthatatlan iróniájáról és kreativitásáról tanúskodik. 1995-ben meztelenül feküdt egy magas hegycsúcson (To Add One Meter to an Anonymous Mountain – Hozzáadni egy métert egy névtelen hegyhez). 1997-ben egy halastó bűzös iszapjában állt hosszú ideig (To Raise the Water Level in a Fishpond – Megemelni egy halastó vízszintjét). Gúnyt űzött az eredménytelenül ismétlődő ötéves tervekből (The No-year Plan – Az évetlen terv). A letartóztatására készülő hatóságok elől 1998-ban Amerikába emigrált, ahol – egy évvel korábban – először a New York-i, John D. Rockefeller 3rd által, 1956-ban alapított Asia Society Inside Out: New Chinese Art (Kívül-belül: Új kínai művészet) című kiállításán mutatkozott be Kínából kicsempészett műveivel. New Yorkba érkezése után nagy szenzációt keltett a 3000 néző előtt, a P.S.1 művészeti központban bemutatott performansza: egy Ming stílusú, jégtömbökkel borított ágyon feküdt. Az ágyhoz kötözött hat kutya ugatta és próbálta széttépni. A performansszal több kockázatot is vállalt: vagy megfagy, vagy ha teste alatt elolvad a jég, hozzáférnek a dühöngő kutyák. Szerencsére mire a jég elolvadt meztelen teste alatt, a kutyák is lecsillapodtak. A következő nyolc évben New Yorkban dolgozott. Emlékezetes munkája a 2000-ben született Family Tree (Családfa). Három kínai kaligráfust kért fel, hogy írjanak kínai betűkkel népmeséket, verseket, közmondásokat az arcára és borotvált fejére. Olyan sűrűn lepték el a kínai írásjegyek az arcát, hogy csak a szemei látszottak ki. Hamarosan nemzetközileg elismert sztár lett, akinek a munkáit a legnagyobbak között emlegették. Nemzetközi státusának védelmében tavaly visszaköltözött Kínába. Shanghaiban él és egy korábbi textilgyárban alakította ki stúdióját. Ma már asszisztensek hadával dolgozik. Emlékezetes munkák kerültek stúdiójából az Asia Society kiállításába. Köztük a kínai megszállók által felrobbantott, rézből készült tibeti buddhista szobrok darabjaiból öntött és kovácsolt, nagyméretű testrészek. Összegyűjtötte a buddhista templomok hamuját és szobrokat készített belőlük. Régi kínai ajtókba az 1960–70-es években készült fényképek lenyomatait faragtatta asszisztenseivel. Egy video filmen Shanghai-i stúdiója és a nyüzsgő, egyre inkább nyugativá váló város életét mutatja be. A nagy formátumú művész 55 munkája látható a 2008. január 6-áig nyitva tartó kiállításon.