A Neue Kunst Gallery – Michael Oess nem tartozik a vezető kortárs galériák közé Németországban, ám most azok is megismerik a nevét, akik eddig sosem hallottak róla. A galéria az Art Karlsruhe vásárnak otthont adó városban működik és rendszeresen szerepel is a nemzetközi mustrán, amelynek a Várfok Galéria révén immár hagyományosnak mondható magyar résztvevője is van. Michael Oess ezúttal is a vele kapcsolatban álló művészek széles körének alkotásaiból válogatott és így került be a merítésbe a provokatív munkáiról ismert Thomas Baumgärtel tavaly született, Recep Tayyip Erdogan török elnököt nem éppen a hivatalos elnök-portrék stílusában, meztelen ülepében banánnal ábrázoló tavalyi festménye, a Török diktátor. Az 58 éves, Kölnben élő, festőként és pszichológusként egyaránt egyetemi diplomát szerzett művész fő munkaeszköze nem az ecset, hanem a spray. Nemzetközileg ismertté elsősorban banános pop-projektjével, vagyis Andy Warhol stílusában festett banánjaival vált, melyek rendszerint valamilyen politikai kontextusban jelennek meg, hol a vásznon, hol különböző intézmények falain. A mostani botránykő egy többrészes, Trump, Kim és Erdogan című „despota-sorozat” része, amelynek egy másik, ugyancsak a török elnököt ábrázoló darabja 2016-ban már egy, a Kunstverein Langenfeldben tartott kiállításának idő előtti bezárásához vezetett.
A Karlsruhéban most kiállított mű hamar kiverte a biztosítékot a németországi török közösségben, a török nagykövetségen és a sajtóban is, a Németországban megjelenő Daily Sabah például „úgynevezett műalkotást” emlegetett, ami „rasszista-vulgáris támadásnak tűnik a török elnökkel szemben”, majd így folytatta: „Szemben az észak-koreai diktátor és az amerikai elnök portréinak viszonylag ártalmatlan motívumaival, Erdogan esetében Baumgärtel, úgy tűnik, ismét átlépi a megengedett határokat”.
A galéria standjának hirtelen igen sok török látogatója lett – a galerista szerint zömmel ügynökök –, akik a legkülönbözőbb módokon adtak hangot nemtetszésüknek. Oess ezért végül maga döntött úgy, hogy leveszi a falról az időközben – szerinte a kialakult botránytól függetlenül – 5.900 euróért eladott festményt, azzal az indoklással, hogy „ne legyen kellemetlenség, hisz egy galerista bizonyos felelősséggel tartozik a látogatók felé”. A vásár szervezői siettek hangsúlyozni, hogy nem ők gyakoroltak nyomást Oessre; egyik szóvivőjük szerint „nem írhatjuk elő a galériáknak, hogy mit állíthatnak ki. Nálunk érvényesül a művészet szabadsága”. Ugyanő úgy ítélte meg, hogy a török főkonzul látogatása rutin protokoll-esemény volt és nem állt összefüggésben az ominózus művel.
Maga Baumgärtel, miután értesült arról, hogy festményét eltávolították a vásárról, a Twitteren adott hangot csalódottságának, s egyben bejelentette, hogy megszakítja kapcsolatát a karlsruhei galériával. A dpa német hírügynökségnek nyilatkozva pedig azt mondta, „egyszerűen nem lehet igaz, hogy mindenki behúzza a farkát és hagyja, hogy a populisták tönkretegyék a művészeti és a véleményszabadságot. Mindenkiben meg kéne szólalnia a vészcsengőnek”.
Igazán jól a történetből csak a mű vásárlója jött ki, hiszen olyan széleskörű ismertséggel és hosszú reprodukciós listával, mint amivel a birtokába került kép most rendelkezik, egyetlen más, a vásáron eladott mű sem büszkélkedhet – márpedig egy alkotás piaci értékét nemcsak annak művészi kvalitásai, hanem előélete, a hozzá kapcsolódó történetek is befolyásolják.
Nyitókép: Az Art Karlsruhe 2018 katalógusának példányai. Fotó: KMK/Jürgen Rösner / Art Karlsruhe
