Bruce Museum,
Greenwich, Connecticut
A napokban került
nyilvánosságra a kutatási eredmény, amely szerint a tömörített közlést
preferáló angol nyelvnek már több mint egymillió szava van, tízszer annyi, mint
a dolgokat sokszor körülírni kénytelen magyarnak.

Az eredeti, nem
kis számú, angol eredetű szón kívül a hatalmas szókincs egy részét az idegen
nyelvekből átvett szavak alkotják (ezek a gyarmati idők óta mindmáig
folyamatosan gazdagítják az angolt), más része a tengeri hajózásból származik,
amely alapvető fontosságú volt, még ma is az az angolszász országok életében. A
szavakon, kifejezéseken kívül a tengeri hajózás az angolszász magatartásformák,
embertípusok kialakulására is nagy hatással volt, s nem kis részben járult
hozzá az angolszászok legendás szervezőképességének, gyakorlatiasságának és
a demokrácia igényük kifejlődéséhez. A tengeri hajózás élményeit
megszámlálhatatlan könyvben örökítette meg az angol nyelvű irodalom, s ezek az
élmények az angolszász képzőművészetben is megfelelő arányban tükröződnek. A
hajókat, tengerészeket és tengereket megörökítő festmények a 17. századtól a
19. század végéig, a fényképezés elterjedéséig voltak különösen népszerűek, de
ilyen festményeket, vagy reprodukciókat még ma is szinte minden polgári ház
falán találunk, s festők százai élnek meg még mindig hasonló témájú képek
festéséből. A hajóskapitányok, hajótulajdonosok, meggazdagodott tengerészek,
módos kereskedők szívesen áldoztak, gyakran nem kis összegeket a tengerrel és a
hajózással kapcsolatos műalkotások vásárlására. Az ilyen tárgyú képek festésével
való foglalkozás megbecsült, elismert szakmának számított a művészeket amúgy
meglehetősen gyanakodva kezelő tehetős angolszászok körében.

 

Az angliai
születésű James Edward Buttersworth (1817–1894) felmenői, több
generációra visszamenőleg hajók és tengeri tájképek festésével foglalkoztak. A
művész e műfajban sikeres apjától tanulta meg a műfaj művelésének fortélyait.
1845-ben Amerikába, a New Jersey államban lévő West Hoboken városkába
költözött, s hamarosan Brooklynban, az amerikai hajózás egyik központjában is
műtermet nyitott.
Hajókat ábrázoló festményei aprólékos, realisztikus kidolgozásukról, drámai
erejükről és a mozgásábrázolás szépségéről nevezetesek. Művészete sok
tekintetben hasonlít a szárazföldi tájképeket festő Hudson River School
művészeinek romantikus-realista stílusához. Körülbelül 600 festménye maradt
fenn, köz- és magángyűjteményekben. A Connecticut állambeli Greenwich Bruce
múzeumának Illuminating
the Sea: The Marine Paintings of James E. Buttersworth, 1817-1894 című kiállításán, precízen
kivitelezett hajó modellek társaságában most harmincat láthatunk a művész legszebb munkáiból. Buttersworth minden
hajótípust szívesen festett, de híressé a privát jachtokat és vitorlásversenyeket
ábrázoló képei tették. A kronológia szerint rendezett, tematikus kiállítás a
művész korai, Angliában festett képeivel kezdődik. Ezeken a képeken, különösen
a perspektivikus ábrázolás hibáin látszik, hogy a drámai ábrázolásra már akkor
feltűnően fogékony fiatal művész még tanulja a mesterséget. Ebből a periódusból
különösen a Verseny az Angol Csatornán,
North Foreland partjai előtt című, két csaknem összeütköző hajót ábrázoló
képe emlékezetes. A kiállítás következő szekciójában vitorlás kereskedelmi
gőzhajókat láthatunk az amerikai hajózás fénykorából. A hajókat általában
oldalról, néha több perspektívából mutatja. Képzelőerejének nagyságát a tengeri
mentést ábrázoló A Washington menti a
Winchester utasait és matrózait című festmény demonstrálja. A tengeri
viharok és katasztrófák Buttersworth kedvenc témái közé számítottak. Számos
képen örökített meg a transzkontinentális vitorlásversenyek során toronymagas
hullámokkal dacoló, kecses hajókat. Festményei kora fényképeinek számítottak,
de többek egyszerű dokumentumoknál. A művész különleges természetismeretéről, a
tenger, a veszélyes kalandok iránt érzett leküzdhetetlen vonzalmáról tanúskodnak.
A tengeri versenyeknél jóval kevesebb veszéllyel járó balatoni
vitorlásversenyek szezonjában az Amerikába látogató magyarok – különösen a
kamasz fiúk és ifjúságukat megőrizni akaró édesapjuk – számára is érdekes lehet
ez a nagy gonddal kivitelezett kiállítás.