Páczai Tamás fiatal sajtófotósként a világhírű riporterek (akik között jó pár magyar is akadt!) nyomában jár. A kiérlelt klasszikus kompozíciók szerint szerkeszt, kivárva és elkapva a „termékeny pillanatot”. Amikor a véletlen egybeesések metaforikus erejűvé emelik az egyszeri látványt. Ugyanakkor Páczai személyes töltetű képriportokat készít, amit csak a műfaj halála miatt nem nevezünk autonóm riportnak. Szemlélődő séták, tanulmányutak gyümölcsei a sorozatok. Felvételein feltűnnek a hagyományos erdélyi parasztvilág régmúltat idéző jelenetei: a bokor alatt delelő földművespár, a kaszáját fenő parasztember vagy a határban magányosan meredező madárijesztő. Színes fotóiban van valami szemcsés pontatlanság, a csúcstechnika száz százalékától ódzkodó költői esetlegesség. Akárcsak fekete-fehér szociofotóin. Ugyanis vannak témák, amiknek jobban áll az archaikusabb, fekete-fehér színvilág: a marosvásárhelyi romagyerekeknek vagy a csíksomlyói búcsúba igyekvő csángó leányoknak.
Raiffeisen Galéria
2006. július 3. – 2006. augusztus 20.