A Facebookon körbejártak Kovács Péter, azaz KoPé képei, és manipulált foóinak óriásira nagyított verziói feltűntek az idei ARC plakátkiállításon is. Egységes koncepció szerint készítette el Alternative Budapest fényképsorozatát: fővárosunk jellegzetes helyszínei tűnnek fel a fotókon szörnyekkel és neves filmhősökkel, popkulturális figurákkal körítve. A fotók november 21-től megtekinthetők az Abszolút Galériában (Bp. VII. Kazinczy u. 52.)
artPortal: A Facebook-oldalnak az a címe, hogy Alternative Budapest. Meglehetősen sok szörny szerepel a képeken, de én néha mégis azt éreztem, hogy tényleg ilyen a város, a villamoson zötykölődő, zombi-szerű lakosokkal.
Kovács Péter ( K.P. ): Sokat utazom, többnyire buszon, villamoson. A tájat már ismerem, ezért az embereket figyelem útközben. Nagyon tanulságos, mennyire mások, mennyivel törődöttebbek a tekintetek este, mint reggel. Az éjszaka a legjobb időszak, akkor a város teljesen más arcát lehet látni: sokkal viccesebb az egész.
Hogyan kezdődött ez a fotó-sorozat? Mi volt a kiindulópont?
K.P.: Másfél évvel ezelőtt regisztráltam az Instagramra, ahová az emberek általában meglehetősen egyforma képeket raknak fel a város különböző nevezetességeiről, ételekről meg hasonlókról. Én viszont arra gondoltam, kicsit feldobom ezt a sort, és a sok egyforma kép közé beteszek valami oda nem illőt. Kíváncsian vártam a reakciókat, és én is meglepődtem azon, mennyire imádták az emberek. Nagyon sokan megosztották, rengeteg like-ot kapott. Ez volt az a fotó, amelyiken az Erzsébet-hídnál kiugrik a Dunából egy cápa.
Emlékszel a kép születésére?
K.P.: Akkoriban az Erzsébet-hídnál laktam, és gyakran figyeltem a Dunát. A hullámzó folyóról jutott eszembe a cápa. Hajót nem akartam, mert az amúgy is úszik a vízen, és az fontos szempont volt, hogy valami teljesen tájidegen elem kerüljön oda. Ennek a képnek a sikerén fellelkesedve azután elkezdtem tudatosan járni a várost, és kerestem a helyszíneket egy ilyen montázshoz. Tavaly nyáron viszonylag kevés munkám volt, ezért jutott időm arra, hogy elszórakozzam ezekkel a képekkel. Ősszel azután csináltam egy Facebook-oldalt Alternative Budapest címmel. Folyamatosan jöttek a reakciók, viták indultak a képek jelentéséről: a legkülönfélébb dolgokat látták bele az emberek, miközben számomra ez csak szórakozás, és nincs mögöttes tartalom.
Bele szoktál szólni ezekbe a beszélgetésekbe?
K.P.: Igen, és ezzel általában le is zárul a diskurzus. Múltkor például valaki azt írta, hogy nem jó minőségűek ezek a mobiltelefonnal készült fotók. Válaszoltam is, hogy jól látja, ezek a fotók eredetileg az Instagramra készültek, ezért nem is kell, hogy tűélesek legyenek. Egyébként most a kiállításra megcsináltam a képeket nagy méretben, arra is vigyázva, hogy jó legyen a felbontás.
Mennyit dolgozol egy-egy ilyen képpel?
K.P.: Általában a koncepció kitalálása az időigényes, a megvalósítás már hamar megy. Van például az a fotó, amelyiken a Beatles együttes tagjai sétálnak át a zebrán a Rákóczi úton. Valamiről eszembe jutott ez az emblematikus kép a Beatlesről, az Abbey Road című lemez borítójáról. De a háttér kiválasztása sokáig tartott. Nézegettem a Budapest-fotóimat, felmerült a Blaha Lujza tér meg a Kálvin tér is, de végül a Keleti pályaudvar mellett döntöttem. Bizonyos értelemben az Alternative Budapest előzményének tekinthető a képeslap-projektem is. Ezek Budapest témájú montázsok voltak. Egy barátommal kitaláltunk egy szolgáltatást turistáknak: képeket készítettünk róluk, amint éppen belenéznek a fejnél kivágott lyukba egy huszáros-menyecskés paravánon, a háttérben pedig Budapest nevezetességei látszanak. Erről jutott eszembe, hogy érdemes lenne ezeket a nevezetességeket külön képeslapokon megcsinálni. Több helyen árulták, árulják ezeket a képeslapokat, és fogynak is rendesen.
Gondolom, ezek nem hagyományos képeslapok lettek?
K.P.: Mások persze, színesebbek mint a többi, és mindig vannak a fotókon nem odaillő elemek is. Készítettem például egy montázst a Művészetek Palotájáról és a Nemzeti Múzeumról, „megálmodtam” egy épületet, amely félig ez-félig az.
Budapesti vagy? Itt születtél?
K.P.: Igen, és nagyon szeretem ezt a várost. Leginkább talán a nyüzsgését, de persze az épületeket is. Igyekszem egyre feljebb nézni, hogy olyan dolgokat is meglássak, amelyeket mások észre se vesznek. Kispesten születtem, de a Belvárosban tanultam. Amikor meg a Belvárosba költöztünk, Kispesten tanultam, úgyhogy volt alkalmam megismerni és bejárni Budapestet.
Mi a „becsületes” foglalkozásod? Milyen iskolákba jártál?
K.P.: Tanultam laptördelő-képszerkesztő szakmát, stylistnak és videó-vágónak is, elvégeztem a MOME – akkor még Magyar Iparművészeti Egyetem – tipográfusi szakát. Tulajdonképpen ezeket a dolgokat mind ki is próbáltam: művészeti vezetője voltam a Cash-Flow gazdasági és életmódmagazinnak vagy 8 évig, a Cinema magazin pedig az utolsó 3 évében, a munkám nyomán lett szebb. Dolgoztam stylistként, és készítettem videóklipet is. Mindig azt csináltam, ami éppen érdekelt. Nem tudom elképzelni, hogy – ahogy az idősebb korosztály – 30 évig ugyanazt a munkát végezzem. Mindig azzal foglalkozom, ami éppen izgat, és ha bejön valami, annak örülök. Mint például az Alternative Budapest, ami sikertörténet: áprilisig minden hónapban valahol kiállítják, néhány galéria árulni is fogja a képeket. Úgy tűnik, látnak benne fantáziát. Persze mindenhova viszek majd újabb képeket.
Ezek budapesti galériák, vagy másutt is megjelennek a képek?
K.P.: Egyelőre csak budapestiek, de egy ismerősöm pont most próbál meg támogatókat szerezni más városokban rendezendő kiállításokhoz. Nem elveszett ötlet. Akár önkormányzatok is adhatnának pénzt, hogy szétromboljam a városukat képeken.
Egyfajta város-propagandaként?
K.P.: Miért ne?! Minden település szórakoztatóbb így, ilyen képeken. Az a legviccesebb az egészben, hogy ezt az Alternative Budapest-projektet két hónappal ezelőtt még abba akartam hagyni; egy kiállítást szerettem volna, aztán belekezdeni egy másik ötlet megvalósításába. De ősszel felgyorsultak az események, megjelentek cikkek a fotókról, meg a Facebook-oldalról. Hát, nagyjából ennyire lehet előre látni a dolgokat. Most kerestek meg egyébként egy nagy budapesti klubtól, hogy szeretnék kiállítani a képeket egészen nagy méretben. Megnéztem a helyszínt, tetszett, és meg is állapodtunk. Ott december elején kerülnek majd ki a képek.
Embereket nem fotózol?
K.P.: Régebben csináltam, de az nekem unalmas. Az épületek érdekesebbek, úgy meg végképp, ha odarakhatom a képre azt, ami szerintem hiányzik onnan.
Miért pont szörnyek kerültek a képekre?
K.P.: Azért nem csak szörnyek vannak, például belerepül egy meteor a Bazilikába, kiszárad a Duna… Persze értem a kérdést, hogy miért van ennyi katasztrófa meg horror. Valószínűleg azért, mert sok sci-fi filmet nézek. Szeretem a látványos mozit. A képek sikerének is az lehet a titka, hogy ezt a fajta „hülyeséget” mindenki bírja. A humor hiányzik az embereknek.
Születnek még új képek a sorozatban?
K.P.: Igen, a legújabb talán a Petőfi Sándor-Batman-szobor a Március 15-e téren. Hétvégén sétálgattam a városban, háttereket fotóztam, helyszínt kerestem Batman-nek. Mikor megláttam a Petőfi-szobrot, rögtön tudtam, hogy ő az, már csak a megfelelő szöget kellett megtalálni a fotózáshoz.
Ebbe a fotóba se nehéz „belelátni” egyfajta mögöttes tartalmat.
K.P.: Ha akarnám, lehet, hogy nekem is sikerülne. Egyébként vannak olyan régebbi fotóim, amelyek változtatás nélkül is társadalomkritikus üzenetet hordozhatnak. Egyszer lefotóztam egy hányást a Louis Vuitton-üzlet előtt, de azt a képet nem állítom ki, mert szerintem nem ezekre a változtatás nélküli képekre kíváncsiak az emberek. Máskor meg lomtalanításkor jártam az utcákat, és szintén a Vuitton-bolt előtt láttam kirakva néhány kibelezett bútort. Egyik kedvenc képem a „csak fotó” sorozatból, amelyen egy Mini áll a Nagymező utcában, rajta egy óriási fekete holló. Először azt hittem, hogy csak egy díszítés, de egyszer csak megmozdult.