Két héten belül mindkét nagy nemzetközi aukciósház, a Sotheby’s és a Christie’s vezérigazgatója is bejelentette távozását. A két személycsere okai csak részben ismertek, annyi azonban bizonyos, hogy a párhuzamos történetekben komoly hasonlóságokat és jelentős különbségeket egyaránt fel lehet fedezni.
A kevésbé váratlan esemény a Sotheby’s-nél az elnöki funkciót is betöltő William F. Ruprecht távozása volt. Pedig a két vezérigazgató közül ő a régebbi motoros: 1980 óta dolgozik a cégnél és 14 éve tölti be jelenlegi funkcióját, a szék azonban, mint ahogy arról tavaly szeptemberben beszámoltunk, már hosszabb ideje ingott alatta. Lemondatásáért a tulajdonosi kör új erős embere, az azóta már a Boardba is beválasztott Daniel Loeb, a Third Point hedge fund főnöke valóságos hadjáratot folytatott. Lényegében a múlt emberének nevezte Ruprechtet és az ő számlájára írta, hogy a két nagy ház korábbi fej-fej melletti versenyében az erőviszonyok az utóbbi években a nagy vetélytárs javára tolódtak el. Ruprecht egy ideig harcolt, nem is eredménytelenül; a cég idei forgalma jelentősen felülmúlja a tavalyit, ennek ára azonban a költségek emelkedése volt, így a tulajdonosok elégedetlensége nem csökkent. Novemberben végül Ruprecht bedobta a törülközőt: bejelentette távozását és már csak utódja megtalálásáig marad hivatalban. A bejelentés hírére a Sotheby’s részvényeinek árfolyama azonnal csaknem 8%-ot emelkedett, ami azt mutatja, hogy az eddigi vezérigazgató munkájával feltehetően nem csak Loeb volt elégedetlen.
William F. Ruprecht, a Sotheby’s távozó elnök-vezérigazgatója, © Getty Images
December elején aztán robbant a bomba: Steven Murphy, a Christie’s vezérigazgatója is bejelentette a távozását, ráadásul ő közös megegyezéssel ugyan, de azonnali hatállyal. Mindezt akkor, amikor a műpiac éppen a Christie’s novemberi páratlanul sikeres aukcióin elért rekorderedményeket ünnepli… Murphy közleménye meglepte a szakmát, s még inkább az árverőház dolgozóit. Hivatalos indoklás sem a ház, sem a távozó vezérigazgató részéről nem hangzott el, valószínűsíthető azonban, hogy Murphy-nek a „győzelem árát” kell megfizetnie. Az összforgalom és az abszolút csúcskategóriás művek megszerzése terén ugyan a Christie’s látványosan elhúzott legnagyobb vetélytársától, ehhez azonban rendkívül költséges globális expanzióra, a beadóknak és a vevőknek tett komoly engedményekre volt szükség, azaz Murphy végül feltehetően ugyanazért kényszerül távozni, amiért Ruprecht: a költségek elszabadulásáért. Emellett Murphy-nek sosem volt akkora beágyazottsága a szakmában, mint Ruprechtnek, akinek a Sotheby’s szinte az egyetlen munkahelye volt. Korábban hosszabb ideig a Walt Disney Co. kiadóját, majd egy nagy amerikai magazinkiadót, a Rodale-t vezette és csak 2010 óta dolgozott az aukciósháznál.
Steven Murphy, a Christie’s távozó vezérigazgatója, © Christie’s Images
Míg a Sotheby’s új főnökét gőzerővel keresik, a Christie’s már megtalálta Murphy utódját: helyét, elnöki posztjának megtartása mellett Patricia Barbizet foglalja el, aki negyedszázada a cégtulajdonos milliárdos üzletember, François Pinault egyik legközelebbi munkatársa.
A távozó vezérek további tervei nem ismertek, az amerikai Murphy annyit azért elárult, hogy egyelőre marad Londonban és nem a konkurencia irányába tart. Feltehető, hogy a szerződése ezt nem is tenné lehetővé.