A 17. század holland képzőművészetének
minden műfaját felvillantja a bécsi Albertina most megnyílt tárlata,
mely a korszak géniuszának nevével csábítja a látogatót. Rembrandt
mellett még hetven művész több mint 150 alkotása szerepel a kiállításon,
melyek többsége a múzeum gyűjteményéből származó grafika.
A
rajzok jelentős része önálló mű, valószínűleg eladásra készültek.
A festmények „felsőbbrendűségében” való hit, még nem volt
annyira meghatározó a századokkal ezelőtti holland polgár műválasztásában,
mint napjaink emberében. A tárlat 40 olajfestménye szinte kivétel
nélkül kölcsönzött alkotás, melyek között némi büszkeséggel
fedezheti fel a magyar látogató a budapesti Szépművészeti Múzeum
tulajdonában lévő Hendrick Avercamp téli, és Jan van Goyen tengeri
tájképét. A kiállítás, annak ellenére, hogy a zsáner, a portré,
a csendélet témakörében is jó néhány művet sorakoztat fel, a
tájábrázolást állítja fókuszba. Nem véletlen, hiszen az önálló
tájfestészet, a környezet valóságszerű bemutatása a korszak egyik
jelentős vívmányai közé tartozik. A szabadban való festés még
ismeretlen volt, de rajzok, sőt rézkarcok is készültek műtermen
kívül. A természetközelség, a környezet realista ábrázolása
fokozatosan nyert teret a kor holland művészetében. A kiállításon
jól nyomon követhető az a folyamat, ahogy például Gillis van Coninxloo,
vagy David Vinckboons látványos elemeket tartalmazó fantázia tájképeitől
eljutnak a művészek a valóság ábrázolásáig, sőt olyan topgrafikus
kompozíciókig, mint Allart van Everdingen Alkmar városát délkeleti
irányból láttató rajza. A téma feldolgozásának sokszínűségét
mutatja Simon de Vliger viharos tengerrel küzdő hajói, Antoni Waterloo
békés erdei tájai, vagy Aert van der Neer éjszakai látképei. A
tájban szinte mindig jelen van emberi alak, vagy ember készítette
tárgy. Az ember a természet része – sugallják a képek –, és
néhány kompozíció aprócska staffázs-alakjait elnézve, talán
nem is a legfontosabb.
A tematikusra rendezett tárlat
a Holland képzőművészet Aranykorát próbálja átfogni, sajnos
csak ismeretterjesztő színvonalon. A plakáton szereplő Rembrandt
önarckép, a bemutatott anyag egyik legkvalitásosabb alkotása, melyet
a közeli Kunsthistorisches Museum kölcsönzött erre az alkalomra.
A falakon látható számos „tucatáru” jelentősen rontja a kiállítás
színvonalát.