Rajzai a szokatlanul nagyméretű grafikáktól a füzetekbe vagy magazinokba firkálásokig széles skálán mozognak. Közös nevezőjük talán csak az, hogy mintha mindegyiket egy renitens diák készítette volna, aki a berögzült sémák és a klerikális túlreprezentáció ellen küzd, jobb híján filctollal, vagy festékszóróval. Kompozíciói vizuális elemeket  kölcsönöznek a szentimentális illusztrációktól és a rossz emlékű propagandaképektől is, de mindent paródiává alakítanak, méghozzá fekete humorral átitatva.  Ha a humor – ahogy Simon Critchley állítja – rést üt a hétköznapi percepción, akkor Horror Pista képei olyan nagyot hasítanak bele, hogy nemcsak a hétköznapin hanem a tudatalattin is átszakadunk. A teátrális kompozíciókon úttörők, képregényhősök, szexuális akrobaták, no meg klerikális ruházatban megjelenő élők és holtak teremtenek baljóslatú hangulatot. Sok esetben halvány, kiradírozott de mégis átsejlő halovány szellemalakok is kísértenek. 

Kentaurok lázadása, 2013

A történelem évszázadain átvonuló képrombolás gyakran csak a tekintetre, vagyis az ábrázolt személy szemeinek lefestésére vagy éppen kikaparására irányult. Horror Pista  eltakart arcú vagy démoni tekintetű, szinte led-fényű szemekkel szuggeráló apácaruhás figurái, akárha egy sajátos képrombolás zombisított melléktermékei lennének. A folklorisztikus hagyományok, a viktoriánus eredetű gót borzongás, a szexuális fantazmagóriák álomként kavarognak a képeken, mint a tudatalatti megregulázásra váró démonai, de szerencsére nem veszik túl komolyan magukat.  A jó humor egyszerre kritika és terápia is. Horror Pistának pedig van humorérzéke, képei nem túl szószátyárak, lehengerlően és koncentráltan tálalják vízióit, de a művész valahol kikacsint a megavíziók mögül és megnyugtatóan megsimogatja a buksinkat.

Január 31-ig, az INDA Galériában

Tisztítótűz, 2012

A gyűlölet felzabálja önmagát,2012 

Pro Libertate, 2013