Bécsben antik Herendiket kínálnak, az új ár harmadán. De hiába, alig akad vevő.
A rangidős osztrák aukciósház porcelán árverésein következetesen feltünteti a becsérték mellett a szóban forgó egyedi műtárgy vagy garnitúra aktuális kereskedelmi árát is, amelyet a márkaboltokban kérnek el érte. A legutóbbi speciális licitáláson, december 9-én a Dorotheum bécsi palotájában még a harmadánál is olcsóbban lehetett megszerezni teljes Herendi-étkészleteket, mint amennyiért az üzletekben árulják vadonatújan!
A friss gyári termékek hívei legfeljebb azt hozhatják fel ellenvetésként, hogy a több évtizedes használatban valamelyest megkophat az aranyozás csillogása vagy megfakulhat a mázak színe. Ám a régi dolgok tapasztalt kedvelői tudatosan lemondanak – némi patina kedvéért – az újgazdagok gusztusához passzoló, talmi ragyogásról. Arról se feledkezzünk meg, hogy ez a „használt” jelleg is viszonylagos, elvégre még a legjobb famíliákban sem terítenek naponta többször Herendivel, mivel a családi tradíciók szerint a honi világmárka rendszerint csak az ünnepi asztalok reprezentatív tartozéka.
A „fehér arany” legutóbbi felhozatalán a császárvárosban tucatnyi magyar tétel akadt a márkás manufaktúrák többszázas külföldi konkurenciájában. Sajnos ebből csak két tétel kelt el, bár az is közel száz tárgyat jelent a sokszemélyes garnitúrák miatt.
A legolcsóbb (400–700 €) a fedeles-füles leveses és különféle formájú, egyéb ételeket kínáló tálak hat darabból álló együttese lett volna, AV (Apponyi Vert) zöld virágkosarakkal telepingálva, de pártában maradt. 500–900 euró között nem keltett érdeklődést a huszadik század második feléből egy vázapár se, négyszögletű talapzaton, akantuszlevél lábakon, hasán zöld szőlő-ágakkal díszítve. Viszont elkelt 850-ért az ezzel egyidős, kétfülű leveses csészék tucatja csészealjjal, Dekor AP mustrával, amely az Apponyi grófokról elkeresztelt minta „purpur” (vagyis bíbor) variánsa.
Valamivel magasabb árfekvésben (750–1200 €) kínálták a tizenöt darabos mokkaszervízt BFR-dekorral (tarka gyümölcsökkel és virágokkal), mégse emelkedett magasba tárcsa, pedig mai bolti ára 2500 €, vagyis a kikiáltási ár háromszorosa. Egy negyvenöt darabos kávé- és teakészlet narancsszínű, a szakmai zsargonban úgynevezett „indiai kosárkákkal” (AOG Dekor, a hetvenes évekből) senkit sem érdekelt 1000–1800 között. Pedig most bolti ára 3300 euró. Megszerezte azonban valaki a még lejjebb taksált desszertkészlet társának huszonöt darabját, 1416 eurós leütéssel, az azonos mintacsalád bordó változatával.
A hatvanas évekbeli Eton-mintás kategóriában (ázsiai stílusú, sokszínű florális mustrával) megvettek egy hatvannyolc részes étkező garnitúrát (2250-ért). Ezzel nagyon jól járt új tulajdonosa, mert a bolti kereken 7000 euróba került volna, miközben vele egyidős, ámde némileg több és drágább „rokonsága”, egy kilencven darabból álló készlet nem kellett senkinek.
Az árlistán egyre feljebb lépdelve, a kortársak sorában egy félszázas kávékészlet BHR Bouquet dekorral (rózsák és más tarkabarka virágok csokraival) 3000–5000 között éppúgy visszamaradt (pedig az üzletben 9000 euró ennek új változata), mint az osztrák árverés magyar részlegének legrégebbi (1901–1914 közötti) és legdrágább 5000–7000 eurós tétele. Ez az első világégés előtti, nemcsak életkora, hanem kivitelezési színvonala miatt is muzeális jellegű kollekció százhuszonhat darabból állt, a népszerű indiai kosárkás mustrákkal, ünnepélyes hatású bíbor kolorittal és aranyozott szegéllyel a hófehér alapon. Hiába…