Annak ellenére,
hogy Rapaich Richárd egy észak-francia kisvárosban, Wattignies-ben élt, mind
művészetének, mind pedig személyiségének köszönhetően széles körű tisztelet
övezte. Többek között ennek egyik megnyilvánulásaként kapott meghívást 2003-ban
a senlis-i Biennale International de
l’Art Contemporain-ra, ahol tiszteletbeli vendégként retrospektív kiállításon mutathatta be negyven
évi művészi tevékenységének termését.
Kárpittervei
alapján nemcsak felesége, Chantal keze alól kerültek ki szebbnél-szebb faliszőnyegek,
de a legnevesebb francia szőnyegszövő műhelyekből, a Saint Cyr-i, az
aubusson-i, a tournai-i atelierből és a párizsi Manufacture des Gobelins-ből
is. Egyik legjelentősebb munkáját, a francia állami tulajdonban lévő, 14 m² felületű Elégiát a 2001-ben Budapesten rendezett nemzetközi
Kárpit kiállításon is láthattuk.
Munkásságának másik fontos területe a rajz volt. Pályájának utolsó nyilvános
megjelenése a „Murs, Falak, Mauern, Sineos” címmel, a Lille3000 kulturális
rendezvénysorozat keretében rendezett kiállítás volt a Galerie Corvo-Gabourgban.
Ennek során az Emke-sorozat régebbi és újabb darabjait mutatta be idén márciusban.
(Ezen alkotások egy részét 2006-ban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
Galériája is kiállította.)
Hogy Rapaich Richárd mennyire kötődött a több évtizeddel ezelőtt, 1956-ban
elhagyott szülőhazához, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy utolsó kiállításának
egyik estjén magyar költők verseit olvasta fel, a vitrinekben pedig nem saját
alkotásait helyezte el, hanem a magyar irodalom hozzá közelálló szerzőinek
köteteit, Puskás Öcsi fotóját, pirospaprikát, Rubik-kockát, pálinkát, falovacskát,
kerámiakancsót, hímzett terítőt, Szabó István-filmet, Liszt-lemezt és sok
egyebet, mindazt, ami fiatalságára emlékeztette, és amire magyarként büszke
volt. Külön örömmel töltötte el, hogy alkotásaiból néhányat magyar köz-és magángyűjteményben
is tudhatott.
Alakját a szélesebb közönség számára a jövő kiállításai, Lille és környékének lakói
számára a város egyik metróállomásán elhelyezett fémplasztikája fogja továbbra
is felidézni, mi pedig, akik jól ismertük, szívünkben őrizzük tovább emlékét.