Charles Saatchi nyomdokaiba lépve nemrégiben két ismert Londoni gyűjtő nyitotta meg non-profit galériáját a város két távol eső pontján. Anita Zabludowitz és David Roberts galériáinak célja nemcsak a gyűjtemény anyagának bemutatása, hanem művészek és kurátorok meghívása, akik a gyűjteményre reflektálva készítenek új műveket, illetve állítanak össze kiállításokat.Zabludowitz galériája Camden egyik csendes kis utcájában, egy XIX. századi volt metodista templomban kapott helyet és a Project Space 176 nevet viseli. Az Archeológia című nyitókiállítás 38 fiatal alkotó műveit mutatja be, túlnyomó részük a nőművészet képviselője. A kiállítás kurátora Elisabeth Nielson nem más, mint a Zabludowitz-gyűjtemény állandó kurátora. A Project Space 176 évente három nagyszabású kiállítás megrendezésére készül, továbbá évente egy művésznek és egy kurátornak biztosít ösztöndíjat és kutatási lehetőséget. Az új kiállítóhely megnyitásával párhuzamosan a Baltic Centre is válogatást mutat be az ezer-darabos Zabludowitz-gyűjtemény anyagából Gateshead-ben.
David Roberts ez év októberében a londoni West End-en nyitotta meg One One One nevű galériáját. A kiállítást nem jegyzi kurátor, a válogatást valószínűleg maga a gyűjtő végezte. Az alagsorban Hyungkoo Lee installációja kapott helyet. A két felfüggesztett állatcsontváz egy természettudományi múzeum kontextusát idézi, inspirációja azonban a science finction lehetett, legalábbis abban az értelemben, hogy jelen van a „science”, ami ez esetben az archeológia tudományága és a fikció, ami itt Disney világa, a két csontváz pedig nem más, mint Donald Kacsa és az öt üldöző Plútó kutya. Lee az idei Velencei Biennálén Dél-Koreát képviselte. A válogatásban láthatóak még Anselm Kiefer és Antony Gormley művei, a legdominánsabb alkotások azonban Doug Foster nevéhez fűződnek. A 3 különböző acélszerkezetben bemutatott video Foster Human Experiments (Emberi kísérletek) című sorozatának darabjai. A korábban reklámfilmekkel ás animációval nevet szerzett Foster rozsdás acéllemezekkel borított architekturális elemei a művek szerves részei, kompozíciós és narratív funkciót egyaránt betöltenek. Roberts kétezer darabos gyűjteményéből csupán 5 művész munkáit mutatja be, de a kiválasztott anyagon érződik a gyűjtő építészet iránti elkötelezettsége, ami nem meglepő, hiszen vagyonára ingatlanbefektetések révén tett szert.
Frank Cohen, akit gyakran „Észak Saatchi”-jának nevez a sajtó Manchaster mellett egy volt raktárépületben nyitott gyűjteményét bemutató kiállítást.
A magángyűjtemények bemutatása Amerikában régóta megszokott gyakorlat, a Brit gyűjtők azonban csak nemrégiben kezdtek betekintést engedni gyűjteményeikbe.