A generációs diszkrimináció előtti időket szándékozik visszahozni a Cue Art Foundation új kezdeményezése.Azokat az időket, amikor a művészeket még nem választották el mesterségesen, a könnyebb marketing érdekében mélyített, generációs szakadékok, amikor a különböző művészgenerációk még kommunikáltak egymással, amikor a művészek még nem életkori, faji, nemi alapon csoportosultak, hanem életkortól, fajtól, szexuális preferenciáktól független, szellemi közösségeket hoztak létre. Bármilyen hihetetlennek tűnik ez a mai gettósodott világban, 20-30 éve még így volt. Az idős Andy Warhol a húszas éveinek elején járó Basquiat-tal rendezett közös kiállítást. A 70 éves Brion Gysin 17 éves punkok koncertjén szavalt. Az ötvenen felüli Joseph Beuys nála 30 évvel fiatalabb művésztársaival együtt seperte performance-ként a berlini utcát. A Cue Art Foundation a generációs együttműködés nemes hagyományait igyekszik feltámasztani. A mostani kiállítás ismert művészek által kiválasztott ismeretlen alkotók műveiből áll. A semi-absztrakt képeiről ismert Cameron Martin választottja Mike Childs. Childs világos, hard-edge, a hivatalépületek geometriájából derivált absztrakciókat fest. Képei éppen eleget tartalmaznak a 21-ik században szükséges képregényszerűségből, festőjüket kiváló színérzék jellemzi. Martinhoz hasonlóan igyekszik megmaradni a konvenciók határai között, örömét meglévő szabályokhoz való igazodásban leli, hasonlóan az olyan 21-dik századi költőkhöz, akik felszabadítónak érzik a kötött szonett-formát. A galéria nagyobbik termében a San Francisco-i Anthony Dubovsky kisméretű, romantikus festményeit láthatjuk, akit az ugyanabban a városban élő Christopher Brown választott ki. Amíg Brown munkamániája és energikus piacképe nem vezetett saját stílus kialakulásához, addig Dubovsky örömmel bevallott szerelme a festés aktusa és a kultúra egésze iránt erős, saját világot, stílust, és idea-rendszert teremtett. Tájépeket, folyókat ábrázoló képeket és portrékat fest, gyors ecsetvonásokkal, és finom foltokban felvitt, vékony, visszafogott színekkel, apró kartonpapír és masonite négyzetekre. Vuillard és Whistler hatását mutatják munkái, motívumai közül sokat kínai festményekről, Philip Guston, Robert Henri, Degas, Boudin és Van Ruisdael képeiről kölcsönöz. A kiállított 98 festmény között láthatjuk Eubie Blake, Gina Lollobrigida és Big Joe Williams portréit. Festőjüknek a festésben nyert öröme mellett szelíd szomorúságot is árasztanak ezek a képek, ami egy 21-ik századi művész esetében természetes.
Cue Art Foundation