Ha ráfújsz a Flagellating Systems (Önkorbácsoló rendszerek) című szobor elé helyezett kinetikus keselyű csípőjére, megszólal Karen Carpenter indulószerű Crescent Noon-ja, és nádszálvékony acélkarok, műanyag tapogatók lendülnek zörögve, súrlódva mozgásba.A finoman megmunkált testrészek a mennyezetről függő, vékony acéldrótokból, átlátszó plasztikból, mágnesekből, miniatűr gépalkatrészekből formált gömbökhöz csatlakoznak. Ahogy a karokkal és csápokkal ellátott gömbök forognak és remegnek, örökké éhes bacilusok és kozmikus csillárok benyomását keltik. Bill Smith szobrászatot, biológiát és dízel-mechanikát tanult, ezeket ötvözi a természetet és a technológiát egyszerre idéző munkáiban. A kiállítás legemlékezetesebb darabja talán a két, hajszálvékony huzalra függesztett apró gyöngy között függő, mániákus helikopterként pörgő, propellerszerű juharfa-mag, amelyet egy ősrégi ventilátor tart mozgásban. A mag a művészet foglya, soha sem fog gyökeret ereszteni az erdő talajába, de érzékelteti az élet külső határait.
P.P.O.W. Gallery, New York; 2007. április 20.-május 19.