A monokróm festészetnek több nehézséggel is meg kell harcolnia
manapság. Először is a mindent lecsupaszító, tökéletes redukciót már
megvalósította közel száz évvel ezelőtt az avantgárd, majd fél
évszázaddal később a minimalizmus.
A forradalmiság önértékéről tehát már rég nem beszélhetünk, sőt, a designboltok növekvő étvággyal szippantják föl a pusztán dekoratív igényeket kielégítő, egyszínű, divatos, bútorkiegészítő képeket. Gál András, a monokróm festészet fiatalabb generációhoz tartozó, nemzetközi szinten is elismert, hazai képviselője sikeresen küzd meg ezekkel a nehézségekkel. Műveit nem járatlan utakon taposó pioníroknak állítja be, hanem egy következetes hagyomány mai képviselőinek. Mert a „hogyan” és a „miként” alapkérdéseit minden időben fel lehet tenni, az aszketikus radikalizmus mindig rendelkezik egy kis megtermékenyítő erővel. Valahogy úgy, mint az ókeresztény erények az elkényelmesedő keresztények számára, vagy a szabados muszlimoknak az iszlám fundamentalisták. Gál András Ernst Múzeumban látható kiállítása is így ostorozza redukált vizualitásával az ezredforduló dúskáló, elzsírosodott képélvezőit. Megmutatja, hogy mennyi lehetőség rejlik az egyetlen színre korlátozott festményben is. Gál hordozónak néha vastag vásznat használ, néha vékony furnérlemezt, van kicsi képe és óriási, az egyiket a falra lógatja, a másikat a földre állítja, olykor levágja a sarkait vagy kettőt egymásra támaszt. Nem hagy minket unatkozni. A vaskos, cuppogó festékmasszát pedig hol érdesen mintásra hengereli, hol expresszív hullámokban szétkeni a spaklival. Ez a tapintásra vágyó, puha, olajosan csillogó felszín annyira eleven és anyagszerű, hogy háttérbe szorítja a monokróm festészet eredendő filozofikumát. A szellemi aszkézist. Gál András képei nem ösztövér vizuális fundamentalisták (bármennyire is tűnnek elsőre annak!), hanem az anyagelvűség yuppie apostolai, még a színszimbolikával se törődnek. Nem véletlen, hogy a festő a katalógusban is inkább oldalról, három dimenziós tárgyként fotóztatja munkáit. Az anyag diadala ez a konceptualitás fölött.  
Ernst Múzeum
2008. szeptember 13. – 2008. november 2.