Mint minden művész ember, Ő is hitt magában, szerette az életet,
szeretett beszélni a festészetről, a festészetéről és nagyon
határozott álláspontja volt a figurális festészet mellett. A modern
non-figuratív festészetet viszont nem szerette, hiszen folytatta azt
az utat, amit mesterétől tanult. Pór Bertalan osztályába vették fel, de Ő
Szőnyi festészetét tartotta magához közelállónak és lett „Szőnyista”,
ahogy mondta magáról egy beszélgetésünk alkalmával. Képein tényleg az a
„Szőnyis” lírai tájképesszencia érezhető, technikában ugyanúgy Szőnyi
zebegényi korszakát meghatározó tojástempera állt hozzá közel.
Tudom, sokan mondják nagy mesterek tanítványaira, hogy nem tudnak kinőni mesterük árnya alól… Sokan azt is mondják, hogy ezek a tanítványok csak epigonok… Mindannyian művészek, Ők és köztük Kórusz József is az volt, aki mindent tudott a festészetről, főleg a grafikáról, sajnos már csak múlt időben. Őt nem érdekelte a Grasham-kör nagy öregjeit felváltó Szentendrei Iskola, nem értette és nem állhatta évfolyam társának, Kondor Bélának sikerét, nem szerette azt a modern áramlatot, ami teljesen megváltoztatta a második világháború előtti magyar festészetet. Nem a modernséget nem akarta, hanem imádta a tárgyi világot ábrázolni, ezért nem szerette az akkori divatos festészeti megoldásokat, neki jó volt a lírai tájképfestészet is.
A képcsarnokos időkben minden képét eladták, sokat külföldre. Sikeres festőnek számított, büszkén mesélte eladásait. A hetvenes-nyolcvanas években a Csók Galériában eladott képek árából többször bejárta Franciaországot. Más festőkhöz hasonlóan Ő is felfedezte magának Zebegényt, a festői idillt hiszen Veszprémből került először Budapestre, majd Zebegény lett a végállomása neki is, mint Szőnyi mesternek, de immáron Ő lett a mester, mert művészetpedagógusként nagy része volt abban, hogy Szőnyi halála után sikerült elindítani a zebegényi Szőnyi alkotótábort.
Szőnyi hasonlóan Gauguinhez megtalálta azt a világtól elzárt festői paradicsomot, amit Kórusz mester is megtalált Zebegényben, ráadásul szellemi vezetőt is talált hozzá egészen 1960-ig, Szőnyi haláláig. Ezután csak a festői paradicsom maradt meg neki. Most, hogy Kórusz József is itt hagyta e szépséges Zebegényt, hozzátéve valamit az egyik legszebb magyar művésztelep hírének öregbítéséhez. Miként annakidején Ziffer Sándor Nagybányát választotta imádott lakhelyéül, azonképpen Szőnyi István után Kórusz József is csatlakozott a „zebegényi paradicsomhoz”, a mai napon pedig már biztosan együtt festettek valami lírai tájképet odafönt Szőnyi mesterrel.
Kórusz József, született 1927-ben Veszprémben, meghalt 2010. március 10-én.
Kórusz József visszaemlékezése Szőnyiről (közreadja: Wittek Zsolt)