A bécsi Dorotheum decemberi árverésein régi mestereink,
modernjeink és kortársaink művei közül ismét jónéhány tétel kalapács alá került
több-kevesebb sikerrel, a külföldi alkotók magyaros témáinak kíséretében. Már
előljáróban megjegyezhető, hogy az évvégi hajrában a két első kategória keltett
élénkebb érdeklődést a gyűjtők körében, az avantgárd pedig ezúttal teljes
egészében visszamaradt.
Európai viszonylatban is a patinás osztrák firma fő
erősségének számítanak a régi mesterek, – az olasz reneszánsztól a spanyol és
francia vagy angol barokk periódusán át a németalföldiekig – akiktől közel
félezer (!) tételt licitáltak december 12-én.A Londonban elhúnyt Bogdány Jakab
(1660-1724): Papagályok, tyúkok és kacsák a tó partján című, olajjal fára
festett, fél méteres képét még minden kétséget kizáróan saját kezű alkotásnak
tartotta 1981. december 17-ei jótállásában Justus Müller Hofstade professzor.
Azóta az osztrák aukciós ház szakértői óvatosabbak lettek a
véleménnyilvánításban, így csak „Bogdány körébe” utalták a szóban forgó művet a
kísérő katalógusban és a bemutató kiállításon egyaránt. Előzetesen 2.000-3.000
euróra tartották és értéksávjának kellős közepén, 2.500 euróért adták tovább.
Barabás Miklós (1810-1898) esetében a kísérőszöveg kiemelte bécsi akadémiai
képzettségét, továbbá itáliai valamint nyugateurópai tanulmányútjait.
Portréfestő tehetsége mellett tájábrázolási képességeit szintén dícsérték.
1851-ben olajjal vászonra festett Magyar nemes mellképét prémes fekete
attilában 4.000-6.000 euróra saccolták és szintén ennek felezésénél, 5.000
euróért szerezte meg új tulajdonosa.
A 19. századi festészet árverését december 4-én tartották
262 tétellel és ebben a kínálatban – az utóbbi idők szokásához híven – tucatnyi
magyar vonatkozású akadt. Előre kell bocsájtanom, hogy a tekintélyesebb
külföldiek mellett a hazaiak kivétel nélkül a kismesterek sorából kerültek ki.
Az osztrák katonatisztből festőművésszé vált és a szolnoki művésztelep egyik
alapító tagjává lett August von Pettenkofen olajjal fára festett Vásári
jelenete is az Alföldön készült, előtérben kifogott lovakkal és szekerekkel,
baloldalt egy távolodó parasztasszonnyal a sártengerre fektetett
deszkapallósoron. Sajnos, nem jelentkezett érte senki, talán 7.000-9.000 eurós
becsértékét tartották túl magasnak. Hasonló sávban kikiáltva (6.000-8.000 €) elkelt viszont (7.500 euróért)
a Joseph Berres és Edler von Perrez festőpáros Birkapásztorok a pusztán
nyájukkal című, idealizáltan népies vászna. Visszamaradt a jónevű bécsi
Alexander von Bensa (1820-1902) Lovas huszár a pusztán című mutatós
zsánerjelenete az igazán jutányos 2.000-3.000 € között. A bizonyos gyűjtői
körökben nálunk is töretlenül népszerű Neogrády-dinasztia az osztrák fővárosban
is szinte maradéktalan sikert aratott. Neogrády Antal (1861-1942) szemnek
tetszetősen megfestett Havas erdei tisztása 1.500-1.800 euróra taksálva felment
3.250 eurós leütésig. Neogrády Lászlótól (1896-1962) a kissé édeskés
Libapásztorlány nem keltett érdeklődést (1.800-2.400 €), de a Téli erdő
patakkal 1.500-2.000 euróra saccolt előzetes sávjából 2.500 euróig araszolt a
licitálás során. A Budapestről New Yorkba került Fried Pál (1893-1978) vegyes
technikájú és vadnyugati témájú kartonjai közül a Vágtázó indiánok (4.000-4.600
€) éppúgy megmaradt, mint a tételenként egyformán 3.000-3.600 eurós sávra
értékelt Lovasok a rodeón és Ökrösszekerek a prérin. Az egész életében
kimondottan nőket festő Szánthó Mária (1898-1984) Félaktja fehér fátyollal (2.200-2.500 €)
illetve valamivel többre tartott Űlő balerinája (2.800-3.200 € ) sem kellett
senkinek.
Még ennél is egyszerűbb a dolgom a modern mesterek és
kortársak december 17-ei árverésének értékelésével, – legalábbis ami a
magyarokat illeti-, mert az összesen 360 tételből mind a hét hazai kép pártában
maradt. A Püspükladányból Bécsbe települt Goltz Demeter Sándor (1857-1944) első
világháborús, drámai vásznán parasztasszonyok húzzák az ekét a szántóföldön (3.000-4.000
€). A budapesti Hajnal-Wlach Klára 1924-es virágcsendélete derűsebb témájú volt
és sokkal olcsóbb is (700-900 €), mégsem bizonyult kelendőbbnek. Müncheni
magángyűjteményből került a bécsi árverésre Scheiber Hugó (1873-1950) tussal
papírra festett női mellképe (2.000-3.000 €), de egyelőre ott is maradt.
Lausanne és New York között ívelt az arisztokrata Berzeviczy-Pallavicini
Frigyes (1909-1989) pályafutása, de szecesziósan dekoratív és szürreális női
fejű madara akvarellben nem kelt el (1.200-1.800€). A Pécsről Párizsba került
Victor Vasarely (1908-1997) jelenléte elmaradhatatlan az egész német
nyelvterületen, és rendszerint garantáltan sikerrel szerepel. Most viszont
1967-es Beryl negatif című multiplikájának festett fareliefje, piros-kék-zöld
körökkel és négyzetekkel, a párizsi Denise René galéria fészázas szériájának
sorszámozott kiadásában (24/50) nem lelt új tulajdonosra 3.000-3.500 euróért.
Végül a nagyenyedi születésű, Kolozsváron diplomát szerzett, majd Budapesten
tovább tanult és 1956-ban Bécsbe disszidált Nagy Éva (1921-2003) az osztrák és
a magyar műkereskedelem legfrissebb felfedezettjei közé tartozik. Korábbi
sikerei ellenére itt most egy sötét bőrű férfi 1979-es olaj-vászon portréja
sárga kockás zakóban éppúgy megmaradt (3.520-5.000 € között ) mint absztrakt
kompozíciója, hátoldalán gladiola-csendélettel vázában (4.000-6.000 eurós
becsértéken ), pedig új gazdája egyet fizetett és kettőt kapott volna…