A fiatalon elhunyt spanyol szobrász, Juan Muñoz sokoldalú tehetségét támasztja alá a madridi La Casa Encendida-ban most bemutatásra kerülő és július 4-ig nyitva tartó kiállítás, mely „La voz sola. Esculturas, dibujos y obras para la radio” (A hang magában. Szobrok, rajzok és művek rádióra) címmel a művész eddig talán legkevésbé ismert oldalát mutatja be.
Juan Muñoz (Madrid, 1953-Ibiza, 2001) nevető és szomorkás figurái egyedül maradtak, amikor a nagy tehetségű művész 48 éves korában, karrierje csúcsán, hirtelen eltávozott az élők sorából. 2 hónapja volt látható kiállítása a londoni Tate Modern-ben, ahol mint első spanyol művész állíthatott ki, s nemzetközi szinten nagy elismerésnek örvendett.
A magány, az identitáskeresés és az emberi lét drámája képzik munkájának fő gerincét. Juan Muñoz figuratív művészete megtörte az addigi nonfiguratív vonalat, mely a minimalizmus utáni szobrászatot jellemezte, megelőzve olyan nemzetközileg elismert szobrászok munkáját, mint Kiki Smith, Robert Gober vagy akár Thomas Schütte.
Jaun Muñoz a londoni Central School of Art-ban végezte tanulmányait, melyeket a New York-i Pratt Centre-ben bővített ki. Első önálló kiállítása 1984-ben volt, Madridban, majd 1986-ban részt vett a Velencei Biennálén. Ettől kezdve egyike a legismertebb kortárs szobrászoknak, szobrait többek között Dublinban, Bristolban, Barcelonában, Kasselben és Chicagóban láthatta a nagyközönség. 2000-ben a spanyol állam neki ítélte a Nemzeti Szobrászati Díjat.
Muñoz munkáiban fontos szerepet játszik a csönd, mely központi témája a most látható madridi kiállításnak.
Bővebben: http://hirshhorn.si.edu/collection/gardens/munoz.html
http://antalya.uab.es/jmunoz/indice/indice.asp?nmenu=3
http://www.tate.org.uk/modern/exhibitions/unimunoz.htm
http://www.press.uchicago.edu/Misc/Chicago/042901.html