Az, hogy e három esemény közül kettő, a Drawing Now és a DDessin a kortárs rajzművészet seregszemléje, jól mutatja, hogy a műfaj újra virágkorát éli. A francia gyűjtőkhöz mindig is közel állt a grafika, és ebben a francia galériák és képkereskedők is készséges társaknak mutatkoztak, ráadásul ez az érdeklődés az utóbbi időben különösen megélénkült, és nemcsak Franciaországban, de máshol is. Remélhetőleg, ha némi késéssel is, de talán a papírmunkákból « kitermelhető » kisebb nyereségre hivatkozó magyar galériák is hasonló útra lépnek, és szakítanak eddigi gyakorlatukkal, amely elhanyagolja ezt az izgalmas és alapvetően fontos művészeti ágat, és ebből eredően távoltartja tőle a gyűjtőket is.
Az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Drawing Now helyszíne, a frissen felújított Carreau du Temple ideális körülményeket biztosított a kiállított művek számára. (A XIX. század második felében épített vásárcsarnokot az 1970-es években a párizsiak ötezer aláírást összegyűjtő tiltakozása mentette meg a lebontástól). A Szalonra belépve egy meglepő installáció, a The Ambulance fogadta a látogatót, akaratlanul is azt hirdetve, hogy a kortárs rajzművészet sokkal sokrétűbb annál, mint amire azt az általános vélekedés leegyszerűsíti. Igaz, hogy számos hagyományos technikával, ceruzával, tussal készült rajz szerepelt a galériák kínálatában, de mellettük sok egyébbel is találkozhattunk.
Per Kirkeby, Sans Titre, 1990_kréta, gouache, pasztell, papir, 78,7 x 104 cm © Per Kirkeby
Az eredetileg a Victoria & Albert Museum megrendélésére készített és most a Galerie Suzanne Tarasiève által bemutatott The Ambulance-ot a punkból, popból és szürrealizmusból merítő The Gun művészcsoport készítette 2013-ban. Az alkotók a kuruzslószerekkel telezsúfolt, narratív rajzokkal borított szekérrel az egykori, angol városok utcáit bejáró « gyógyítóember » emlékét kívánták visszaidézni.
Míg itt papír helyett gipszre és fára kerültek a rajzok, addig Jean-Luc Parant-nál (Galerie Lara Vincy) tengeri kagylóra, más esetben pedig a ceruzát, tollat helyettesítette rendhagyó eszköz: Esther Ferrer (Galerie Lara Vincy) fémszálat használt geometrikus kompozíciójához, François Morellet (Galerie Aline Vidal) összehajtott pauszpapír és finoman húzott tusvonalak kombinációjából formált kört és négyzetet, Luc Detot (Galerie D.X.) márványporral, viasszal és ceruzával készítette portréit, Georges Tony Stoll (Galerie Jérôme Poggi ) pedig gyapjúszálból « rajzolt » színes geometrikus képeket.
Le Gun, Ambulance, 2013_Installáció, változtatható méret © Le Gun & Galerie Suzanne Tarasieve, Paris.
Hogy napjainkban már a graffiti is teljes jogú művészetnek számít, azt Speedy Graphito jelenléte (Galerie Polaris) is alátámasztja. A konstuktív, art brut és absztrakt művek mellett feltűnően sok realista, sőt fotórealista rajzzal találkoztunk, köztük Eric Manigaud ( Galerie Houg), Gideon Kiefer (Guekens&De Vil Gallery), Mircea Suciu (Aeroplastics) vagy Colin Cook (Mirko Mayer/M-Projects) munkáival, hogy csak néhányat említsünk. A nemzetközi hírű művészek sorából mások mellett, a Galerie Lelong-nál Rebecca Horn, Georg Baselitz, Pierre Alechinsky Henri Michaux, Eduardo Chilida, a Galerie Vidal-Saint-Phalle-nál Per Kirkeby, De Primi Fine Art-nál Lucio Fontana és Hans Hartung papírmunkáit láthattuk.
Miközben a legkülönbözőbb nemzetek képviselői, így például az irkutszki Andrey Klassen (Fruehsorge Contemporary Drawings), az elefántcsontparti Frédéric Bruly Bouabré (Galerie Agnès B.) vagy az indiai Shine Shivan (Galerie Hervé Perdriolle) alkotásai szerepeltek a Drawing Now kínálatában, addig a Londonban élő Keserű Károly személyében mindössze egyetlen magyar művészt sikerült felfedeznünk. Hiába vannak Magyarországon is jó, rajzzal is foglalkozó képzőművészek, nemzetközi megismertetésüket nehezíti a magyar galériások és műkereskedők többségének a műfaj iránti érdektelensége, idegenkedése.
Barthélémy Toguo, Hidden Face VI, 2013, akvarell, papír, 107 x 90 cm © courtesy Galerie Lelong
A több mint nyolcvan galéria négyszáz művészének alkotásait felvonultató, nyüzsgő-pezsgő Drawing Now után jól esett csendben, nézelődni a DDessin Szalon termeiben. A másodszor sorra került rendezvényen ezúttal is csak húsz galéria vett részt, és ezt a létszámot a szervezők a tavalyi szalon sikerét követő többszörös túljelentkezés ellenére sem kívánják bővíteni. Nemcsak a Szalon mérete volt kisebb, de az árak is mérsékeltebbek voltak : míg a Drawing Now-n a művek ára 3-400 eurótól több tízezerig terjedt, addig a DDessin-n már 80 euróért is lehetett vásárolni, és a legdrágább mű sem lépte túl a 15 ezer eurót. A helyszín is ugyanaz volt, mint a múlt évben: stílszerüen az Atelier Richelieu, amely egykor az 1843 és 1944 között megjelent, metszetekkel és rajzokkal gazdagon ellátott L’Illustration című folyóirat műhelye volt. A DDessin egyik legnagyobb erénye a meghittsége. A szobányi méretű termekben a látogató nem annyira kiállításon, mint inkább egy magánlakásban érzi magát. Talán ezért is született az ötlet, hogy idén egy jelentős magángyűjteményből készült válogatásnak is helyet adjanak. Az egyik falat Evelyne Deret figuratív, a másikat Jacques Deret absztrakt gyűjteményének néhány szép darabja foglalta el.
Jean-Pierre Nadau : Eloge du grand siècle, tus, vàszon, 143 x 80 cm, Galerie Polysémie
A francia, japán, iráni, belga és olasz galériák kínálatában hiába kerestünk volna ”nagy” neveket, a résztvevő művészek többsége, hátuk mögött tudva ugyan már néhány kiállítást, fiatal volt. Kivételt csak a párizsi Galerie Minsky képezett, amelyik többek között Robert Longo, Edouardo Arroyo, Wim Knowlton és a belga absztrakt festészet úttörője, Henri-Jean Closon képeit állította ki. A Párizs szegény, főleg bevándorlók lakta külvárosában működő Bab’s Galerie a legkülönbözőbb horizontról érkező művészek galériája. Céline Lebovitch és Gino munkái közel állnak az utcai művészethez, képeiket egyéb eszközök mellett, a pochoire használata, valamint az élénk színek és a szöveges politikai-társadalmi üzenetek jellemzik, míg Milan ceruzarajza, az egymásra zsúfolódó, terjedelmes emberi testekkel (Entassement des corps, 2013) inkább a klasszikus rajzművészetre épül. A konstruktívizmus mai követői közé tartozik az angol Richard Caldicott, akinek néhány színes képarchiteturáját a Less is More Projects mutatta be, míg az idősebb generációhoz tartozó Georges Bru finom ceruzarajzain a Galerie Polysémie-nél valóságos és képzeletbeli emberi alakok sorakoznak fel, mintha csak egy színjáték szereplői lennének.
Az Art Paris-ról a cikk II. részében számolunk be!