Liget Galéria: 2005. november 3.–2005. november 30.
A bejáratnál egy Anna Ahmatova verseskötet függ. Az ő szimbolista lírájától a szocreál főcenzora, Zsdanov is megrettent, tüstént papírra vetve elparentáló véleményét, miszerint az nem más, mint egy „budoár és az imazsámoly között cikázó, felbőszült úrinő költészete”. Rosszindulatú, de velős. Rutkai Bori tárlatán a költőnőt idézi meg, na meg néhai Kovácsné Gyapjas Betonkát, a fantasztikus médiumot. Egy underground és a szürrealizmus között cikázó felbőszült előadónő művészete – mondhatnánk Rutkaira. Rosszindulatúan, de velősen.
Rutkai Bori az Iparművészeti Egyetemen végzett pár éve video szakon, de énekesnőként is tevékenykedik. Kiállításának címe önmagáért beszél: Kovácsné Gyapjas Betonka projekt. Az alaphangot az újfestészet El Kazovszkij-féle irányvonala jelenti, expresszív, vad színeivel és önmagába záródó szimbólumrendszerével. Mindehhez hozzájárul a dalszöveg-szürrealizmus (Bëlgától a Kispálig), no meg pár installált ruha és használati tárgy. Az elegyből egy művészeti magán-birodalom születik, főszerepben a hétköznapi valóság és a pszichedellikus mese között csetlő-botló alteregóval, Kovácsné Gyapjas Betonkával.
Ahogy a mottóban áll: „Mindent meg kell simogatni, / A hiénákat, a békákat is.”
Hát simogassuk!