Carl Kostyál magyar művészek kiállításainak rendszeresen otthont adó londoni galériájában év végéig látható Bak Imre első egyéni tárlata az Egyesült Királyságban. Képzőművész a tárlat kurátora is, a Londonban élő Peter Peri, az ismert avantgárd művész, Péri László unokája. A kiállítás egy-egy kiemelkedő jelentőségű alkotás bemutatásával idézi meg Bak Imre pályafutásának legfontosabb fejezeteit.

Bak Imre: Reflexió – III, 1974, akril, vászon, 160 x 100 cm. A művész és Carl Kostyál jóvoltából

Rudas Klára már szerepelt Bécsben a Knoll Galerie standján a Vienna Contemporary-n és a galériának a Curated by keretében rendezett csoportos tárlatán, ezúttal pedig első egyéni tárlatával mutatkozik be Hans Knoll galériájában. Kiállított munkáit egy szovjet filmrendező, Dziga Vertov közel száz éve készült műve, a Kino Pravda No. 14 inspirálta. A festészet szigorúan vett médiumán túllépő installációiban Rudas Klára egyrészt felvázolja, másrészt továbbfejleszti a filmben megmutatkozó gondolkodásmód értelmezési lehetőségeit. Különböző módszereket mutat meg így, olyan absztrakt rendszereket, amelyek változó direktséggel utalnak önmagukon túlra – a festészeten kívülre. A To Train a Structure című tárlatot 2017. január 14-ig lehet megtekinteni.

Részlet Rudas Klára kiállításáról. A Knoll Galéria jóvoltából

Az Isztambuli Magyar Intézetben 2017. január 15-ig látogatható a Progresszív intenciók című tárlat, amely a magyarországi avantgárd, az underground és a konceptuális művészet döntő jelentőségű korszakának tekinthető, 1965 körül kezdődött időszakból és az akkori törekvések továbbélését reprezentáló későbbi munkákból ad sokszínű válogatást. A Sáránszki Péter által kúrált tárlaton összesen 23 művész alkotásai szerepelnek; néhányuk, így Frey Krisztián, Erdély Miklós, Attalai Gábor vagy Paizs László életműve már lezárult, de a többség Keserü Ilonától Nádler Istvánig, Szentjóby Tamástól Lovas Ilonáig, Maurer Dórától a Kis Varsóig ma is a szcéna aktív szereplői közé tartozik.

Lovas Ilona: SOS I., 2006, fotónyomat, 80 x 120 cm, © a művész, az Isztambuli Magyar Intézet jóvoltából

Méhes Lóránt: Spirál, 2008, olaj, vászon, 135 x 170 cm, © a művész, az Isztambuli Magyar Intézet jóvoltából

Kis Varsó: Sisak, 2012, beton, 35 x 42 x 31 cm, © a művész, az Isztambuli Magyar Intézet jóvoltából

Forgács Péter ezekben a hetekben Dél-Korea vezető kortárs kiállítóhelyén, a National Museum of Modern and Contemporary Art (MMCA)-ban mutatkozik be. Az év végéig nyitva tartó tárlat az idén nyáron indult, ötrészes Reconstruction of a Story sorozat harmadik része, aminek a több helyszínen és számos szekcióban működő múzeum fotó és video részlege ad helyet. A médiaművész tárlatán összesen nyolc filmjét láthatják az érdeklődők, kezdve a még 1991-ben készült Wittgenstein Tractatus-tól a 2011-es Német egység a Balatonon-ig. Szerepel a tárlaton az 1998-ban készült A dunai exodus is, amelynek „térbeli kiterjesztése” interaktív kiállítás formájában is nagy sikert aratott már. Forgács kiállítását az MMCA egy éve heves viták után kinevezett igazgatója, a spanyol Bartomeu Marí nyitja meg, aki a művészt egy mesterkurzus tartására is felkérte.

Forgács Péter: Dunai exodus, 1998, installációs részlet, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Popovits Zoltán szobrászművész magyar-amerikai kettős állampolgár, de a leghosszabb ideig Finnországban élt, ahol már negyedszázaddal ezelőtt retrospektív tárlata volt. Most ismét a finn főváros, pontosabban az Amos Anderson Art Museum ad otthont legújabb, 2017. január 9-ig megtekinthető kiállításának, melyen 1976 és 2016 között született alkotások láthatók. Műveihez Popovits különböző fafajtákat használ, de dolgozik fémekkel, műanyaggal, márvánnyal, gránittal is; gazdag, organikus és mesterséges anyagokat is felölelő, több matériát összekapcsoló anyaghasználata a technikák magas fokú, mesteri alkalmazását követeli meg. Művei valósággal csábítják szemlélőiket, hogy érintsék meg őket; a kiállítás egyik különlegessége, hogy a bemutatott művek egy része esetében erre valóban lehetőség is van.

Popovits Zoltán: Üres fészek, 1999. Fotó: Stella Ojala, forrás: amosanderson.fi

A Prágai Magyar Intézet pincegalériájában 2017. január 20-ig lehet megnézni drMáriás legújabb kiállítását. A tárlaton szereplő munkák egyszerre idézik az amerikai pop art és az orosz „szoc-art” stílusjegyeit és használják a punk, az avantgárd, a dadaizmus és a szürrealizmus eszközeit, hogy mindezekből egy egyedi, humorral és iróniával átszőtt stílust kialakítva reflektáljanak olyan kérdésekre, amik ugyan elsősorban a hazai közvéleményt foglalkoztatják, de minden bizonnyal Prágában sem hatnak idegennek.  Prága után, december 2-án a művésznek Szabadka tavaly átadott új, kávézót és galériát is magába foglaló közösségi terében, a Klein House-ban nyílik kiállítása Gyógyhatású mintás képek címmel; a megnyitón fellép a 30 éves Tudósok zenekar is.

drMáriás: Karel Gott elhozza a békét az EU-csúcsra, 2016, akril vásznon, 100 x 80 cm, forrás: praga.balassiintezet.hu

Bécsben született, ott is él, de az itthoni szcénában is jelen van Andreas Fogarasi, akinek legutóbbi számunk megjelenése óta több kiállítási szerepléséről és egy, a napokban odaítélt díjáról is hírt kaptunk. A művész munkái jelenleg három tárlaton láthatóak: Sculpture című bemutatója 2017. január 14-ig Mexico Cityben, a Proyectos Monclova galériában, Book Launch című installációja a Los Angeles-i Művészeti Múzeumban (LAMOA) tekinthető meg, míg a szófiai Nemzeti Művészeti Galériában a The errors of beauty című, december 15-ig nyitva tartó csoportos kiállításon szerepel. 

November 29-én Fogarasi átvette a 11 ezer euróval dotált idei Msgr. Otto Mauer díjat, amit 35 éve olyan művészeknek ítélnek oda, akik segítik az egyház, a művészet és a tudományok közötti dialógus életben tartását és továbbvitelét. A díj korábbi kitüntetettjei között olyan ismert neveket találunk, mint Erwin Wurm, Franz West, Peter Kogler, Heimo Zobernig vagy Kamen Stoyanov. A zsűri indoklása szerint a díjat idén Andreas Fogarasi személyében olyan művész kapja, aki „kritikus társadalomszemléletét esztétikailag magasrendű, formájukban kiérlelt alkotásokban juttatja kifejezésre”. Alig egy héttel a díj átvétele után Fogarasinak a magát a kortárs művészet és az egyház közötti dialógus színtereként definiáló Jesuitenfoyer-ben nyílik 2017. január 17-ig látható átfogó tárlata Andreas Fogarasi – Modelle címmel.

Andreas Fogarasi, © CAAC,/Guillermo Mendo

A kölni Van der Grinten Galerie-ben 2017. január 31-ig látható az Erdő című csoportos tárlat, melynek nyolc kiállítója között a galéria művészköréhez tartozó Ősz Gábor is szerepel. A kiállítás címadó témáját a művészek eltérő módon közelítik meg – van, aki mese- vagy álomszerűen, mások nyugtalanító vagy éppen idillikus, vágyakozó hangulatot árasztva, ismét mások szürrealista felfogásban – mégis fel lehet fedezni bennük közös pontokat. Ősz Gábortól egy 2010-es videómunka szerepel, amit a tárlat honlapja az egész bemutató legerőteljesebben konceptualista jellegű munkájaként ír le.

Ősz Gábor: Blow-up, 2010, video, 8’ 3”, a Van der Grinten Galerie és a Vintage Galéria jóvoltából

Oroszországban sajnos ritkán láthatóak kortárs magyar művészek alkotásai, ezért is nagy örömmel számolunk be arról a kiállításról, amelynek The Space Between Us címmel egy ismert moszkvai galéria, a többek között Erik Bulatovot és Vitalij Pusnyickijt is művészkörében tudó, már Berlinben is fiókgalériát nyitott pop/off/art Gallery ad otthont december 7. és 2017. január 22. között. Az Olja Popova és Szergej Popov által kúrált tárlat a magyar kortárs szcéna különböző korosztályaihoz tartozó hat művész, Birkás Ákos, Szűcs Attila, Moizer Zsuzsa, Nemes Csaba, Keresztes Zsófia és Zékány Dia olyan munkáit mutatja be, melyek új szemszögből vizsgálják a múlt és a jelen történéseit, a mai európai társadalmak kritikus, az oroszországi kiállításlátogatók számára is tanulságos problémáit.

Birkás Ákos: Szent Jeromos és egy faszent, 2013, olaj, vászon, 190 x 150 cm, a Knoll Galéria jóvoltából

Keresztes Zsófia: Sweatweb, 2016, poliuretán, akril, 110 x 64 cm, a pop/off/art Gallery jóvoltából

Moizer Zsuzsa: Álom, 2014, olaj, vászon, 150 x 100 cm, a pop/off/art Gallery jóvoltából

Nemes Csaba: Szenvedély, 2015, olaj, vászon, 100 x 70 cm, a Knoll Galéria jóvoltából

Szűcs Attila: Fiatal és sebezhető, 2014-15, olaj, vászon, 50 x 40 cm, a művész jóvoltából

Zékány Dia: Régen és most, 2015, olaj, vászon, 110 x 150 cm, a pop/off/art Gallery jóvoltából

A Museum Ritter a németországi Waldenbuchban a Ritter Sport társalapítója, Marli Hoppe-Ritter gazdag geometrikus absztrakt gyűjteményének bemutatására jött létre, kiállításain több ízben szerepeltek már magyar művészek is. Legújabb, jövő év május 1-ig látogatható bemutatójuk a Tércsodák címet viseli és hét kortárs művész installációit, térkonstrukcióit és fényszobrait mutatja be. A térábrázolás az újkor művészete számára mindig is alapvető kérdés volt, de míg korábban a perspektivikus ábrázolás problematikája állt a középpontban, a XX. században az installációk, a concept art és a fényművészet megjelenésével a téma új dimenziókat kapott, a jelenkori művészet számára pedig sokszor már a virtuális, szociokulturális és interaktív aspektusok a legizgalmasabbak. A hét művész között szerepel Kaszás Tamás is, akinek kiállított munkái a tárlathoz írt bevezető szerint a teret társadalompolitikai cselekvési térként értelmezik és alkotójuknak a történelmi utópiákkal szembeni szkepszisét juttatják kifejezésre.

Kaszás Tamás: Ornament and Crime, 2015, vegyes technika, 180 x 95 x 135 cm. Fotó: Kaszás Tamás, a művész és a Kisterem jóvoltából

A Párizsi Magyar Intézetben december 10-ig látható Kudász Gábor Arion Human című kiállítása. A tárlaton bemutatott, 2015-ben Robert Capa Fotográfiai Nagydíjjal kitüntetett sorozat az emberi lépték vizsgálatára vállalkozik egy közismert és banális tárgyon keresztül. A művész két nyáron át magyar, román és bolgár téglagyárakban és a közöttük megtett úton fényképezett. A téglát az ember léptékének, ember és technika szimbiózisának szimbólumává emeli. Arányokat és méréseket ábrázoló képein a felelősség gravitációját és az emberi ambíció horizontját elemzi – olvasható a kiállítás ismertetőjében.

Kudász Gábor Arion: Raklapjavító munkás (Lukovit, Bulgária), fekete-fehér fotó, forrás: parizs.balassiintezet.hu

A pozsonyi SODA Gallery ad otthont Németh Ilona legújabb kiállításának, ami a Revised Version című 2014-es tárlat folytatásának tekinthető és a 17 567 2 850 5 címet viseli. A művész családja történetének mélyrétegeiből bányássza elő azokat a momentumokat, amikor a történelem drasztikus formákban avatkozott bele a magánéletbe. A december 4-ig látható mostani kiállítás három eltérő személyiségre koncentrál, akiket egy-egy bútordarabjuk reprezentál. A Kelet-Európa történetének különböző időszakaiból származó asztalok egyaránt tanúi tulajdonosaik sorsának, kitűzött és elért céljainak, valamint a politikai klíma változásainak.

Németh Ilona: 17 567 2 850 5, 2016, Blazsek András és Ravasz Jonathán közreműködésével, Soda Gallery, Pozsony. A művész felvétele, a művész és Hunya Krisztina kurátor jóvoltából

A pozsonyi tárlattal egyidőben Berlinben is látható egy szóló show Németh Ilonától, aminek Neukölln kerület 2014 óta működő független nonprofit projektterme, alkotóműhelye és kiállítóhelye, a ZÖNOTÉKA ad otthont. A két tárlatot nemcsak a kiállító művész, hanem a kurátor személye is összeköti; mindkettőt a jelenleg Berlinben élő és a ZÖNOTÉKA csapatában két másik fiatal magyar szakemberrel együtt dolgozó Hunya Krisztina kúrálta. A METOD című tárlat régebbi és új, helyspecifikus munkák segítésével enged bepillantást Németh művészi gyakorlatába. A projektterem műhelyatmoszférája térben és konceptuálisan is kitűnő kulisszaként szolgál a magánszféra és a nyilvánosság, a közélet „egybefűzéséhez”, kölcsönhatásuk bemutatásához.

Németh Ilona: Reggel c. videója (2003, 3:50 perc) a kiállításon. Fotó: Turna Krisztina, a művész és Hunya Krisztina kurátor jóvoltából

A riesa efau. Kultur Forum Dresden a kortárs művészet, a kulturális és művészeti képzés, a művészet és a társadalom kölcsönhatásairól folytatott dialógus egyik fontos szászországi központja. Egyik kiállítóhelyén, a Motorenhalléban jövő március 19-ig látható az (Un)geduldiges Papier (Türelmes-türelmetlen papír) című kiállítás. A tárlat azokkal a politikai üzenetekkel foglalkozik, amiket a public art különböző papíralapú formái, a poszterek, öntapadó matricák, stencilek, cut outs-ok hordoznak, különös tekintettel napjaink egyik legégetőbb problémájára, a bevándorlókra, akikkel szemben a hangulat Szászországban ellenségesebb a németországi átlagnál. A tárlat a művészi tiltakozás utcára vitelének néhány történelmi példája – pl. Joseph Beuys – mellett főleg a társadalom alapértékeihez való mai viszony kérdéseit tematizáló kortárs munkákat mutat be. A Denise Ackermann és Frank Eckhardt kurátorok által meghívott számos nyugat- és kelet-európai művész között Király András és Nemes Csaba személyében két magyar is szerepel. A kiállításba integrált szitanyomói műhelyben szakmai segédlettel minden látogató elkészítheti a saját plakátját, s a legjobbakat bemutatják majd a város közterein.

Király András: Pommagitye, 2015, print, papír, 29,7 x 21 cm, a művész jóvoltából

Nemes Csaba: State Hate, 2016, vegyes technika, papír, 50 x 70 cm, a művész és a Knoll Galéria jóvoltából

Ha valahol kiállítás nyílik a közép- és kelet-európai avantgárd és neoavantgárd egyik legjelentősebb magángyűjteménye, a zágrábi Marinko Sudac Collection anyagából, akkor biztosak lehetünk benne, hogy azon számos magyar művész munkája is szerepel, hiszen ezek a gyűjtemény egyik fő vonulatát képezik. Nincs ez most másképp a milánói FM Kortárs Művészeti Központban sem, ahol Non-Aligned Modernity/Modernità Non Allineata címmel nyílt december 23-ig látogatható kiállítás a gyűjteményben őrzött műalkotásokból és dokumentumokból. A több mint 600 tételt felvonultató anyag elsősorban Ex-Jugoszláviára koncentrál, amely a nyugati országok és a keleti blokk között elhelyezkedve kereste helyét a művészeti színtéren is. Mivel a kiállítás az ottani törekvéseket a térség más országaival való kontextusukban mutatja be, Hajas Tibortól Lakner Lászlóig, Ladik Katalintól Maurer Dóráig, Jovánovics Györgytől Tót Endréig számos magyar kortárs művész alkotásai is láthatóak. A tárlaton szereplő művészek teljes névsora itt található.

Kiállítási enteriőr, forrás: fmcca.it

Attalai Gábor: Negatív csillag, 1971, fekete-fehér fotó, 39,2 x 30,1 cm, Marinko Sudac Collection, forrás: fmcca.it

Pinczehelyi Sándor: Hengerek I., 1975, szitanyomat, papír, 83,5 x 58,5 cm, Marinko Sudac Collection, a művész jóvoltából

A dunaszerdahelyi Kortárs Művészeti Galéria két nagyobb kiállításnak is otthont adott, illetve ad ezekben a hetekben. November 4-én zárult az Invariáns című, Mayer Éva képzőművész által kúrált csoportos tárlat, melyen az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének 19 oktatója mutatkozott be. A résztvevő művészek listája itt található.

A november 11. és december 2. között látogatható, a MAOE Képzőművészeti Tagozatának kezdeményezésére a Magyar Kortárs Galériával és a MANK-al közös szervezésben létrejövő meghívásos kiállítás egy 2013-ban indult tematikus tárlatsorozat idei állomása, amire felvidéki magyar alkotók is meghívást kaptak. Az idei téma, s egyben a kiállítás címe Utak, melyek – idézet a kiírásból – „mindig vezetnek valahová, még akkor is, ha látszólag vagy ténylegesen véget érnek, láthatatlanná, érzékelhetetlenné válnak. Az út, mely számunkra nem járható, nem felmérhető még mindig nyitva áll, állhat mások előtt. Jogodban áll választani, de sorsod, esetleg mások is kijelölhetik számodra…” A kiállításon összesen 43 művész szerepel, köztük Aknay János, Kalmár János, Matzon Ákos, Mayer Éva és Vincze Ottó; a teljes névsor várhatóan napokon belül olvasható lesz a galéria honlapján. A tárlat anyaga december 7-23. között a szentendrei MANK Galériában is megtekinthető lesz.

Mayer Éva: Hajós ok I., 2016, giclée nyomat, egyedi vegyes technika, 114 x 38 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

NaGáMi: Emlék-mű, fekete gránit, fehér márvány, tömör acél, vegyes technika, 35 × 111 × 40 cm, a MAOE jóvoltából

Serényi H. Zsigmond: Térharmónia, vászon, akril, vegyes technika, mixed media, 80 × 80 cm, a MAOE jóvoltából

A világ egyik vezető kortárs galériája, a Hauser & Wirth a New York-i 22nd Street-en lévő kiállítóhelyén november 10. és 2017. január 14. között a galéria művészköréhez tartozó Rita Ackermann szóló tárlatát mutatja be KLINE RAPE címmel. A kiállításon a művész két sorozata, a Stretcher Bar Paintings és a KLINE RAPE új munkái szerepelnek és látható lesz a New Yorkban élő művész-kurátor, Ieva Misevičiūte helyspecifikus performansza is, amit Ackermann festményei inspiráltak.

Rita Ackermann: Stretcher Bar Painting 3, 2015, olaj, vászon,
195,6 x 111,8 cm, © Rita Ackermann, fotó: Genevieve Hanson,
a Hauser & Wirth jóvoltából

A magyar kortárs geometrikus művészet egyik fontos külföldi bemutatóhelyének számító bécsi Artmark Galerie Unscharfe Geometrie (Életlen geometria) című nagyszabású tavaszi nemzetközi kiállításán tíz magyar művész is szerepelt. A tárlatot a mantovai Museo Palazzo Ducale igazgatójának tavaly kinevezett ismert osztrák képzőművész, író és kurátor, dr. Peter Assmann rendezte, aki már akkor jelezte, hogy az anyagot később tovább viszi „saját” múzeumába is. Erre most kerül sor; a Geometrie imprecise című mantovai tárlat november 12. és 2017. január 15. között látogatható.

A mantovai kiállítás megnyitójának meghívója a kiállító művészek névsorával. A Museo Palazzo Ducale jóvoltából

Nemes Judit: Lap az OSAS mappából, 2015, papir, akril, egyedi grafika, 50 x 40 cm, a művész jóvoltából

Wolsky András: Rendetlen rend triptichon, 2012, giclée nyomat, à 30 x 30 cm, a művész jóvoltából 

Schwéger Zsófia, akinek munkáit ebben az évben már több angliai kiállításon is bemutatták, november 23. és 2017. január 22. között a Bloomberg New Contemporaries 2016 londoni tárlatán szerepel. A kiállításon, melynek helyszíne az Institute of Contemporary Arts, a magyar művésztől ezúttal is a Sándorfalva-sorozat darabjai lesznek láthatóak.

Schwéger Zsófia: Sándorfalva Hungary 19, 2015, akril, vászon, 122 x 152 cm, a művész jóvoltából

Last but not least, hírt adunk egy kurátori szereplésről is: a ljubljanai Galerija Fotografija felkérésére Molnár Annamária kúrálta a november 26-ig nyitva tartó DATES 7 című kiállítást, ami két, a titói Jugoszláviában felnőtt művész, Radenko Milak és Roman Uranjek kollaboratív projektjét mutatja be. Molnárnak a tárlat katalógusához írott szövege az artnet-en is megjelent.