Ma délután lezajlott a Sotheby’s 20th Century Art – A Different Perspective (Huszadik századi művészet – Egy  másfajta megközelítés) című aukciója Londonban – a részletes eredményekről hamarosan beszámolunk.

A hazai médiában már az is visszhangot keltett, hogy a londoni Sotheby’s-nél egyáltalán felbukkant Nagy Boglárka, magyar festő, Summer Love (a katalógusban még Hot Summer Days -ként említett) (2016) című képe. Az artPortal teremben levő munkatársának információja alapján el is kelt, 5.625 fontot fizetett érte egy telefonos licitáló. Megpróbáljuk végiggondolni, mi is történt.

Az árverést beharangozó hírünkben így fogalmaztunk: “…nehéz például magyarázatot találni arra, hogy az aukciókon rendkívül ritkán felbukkanó és igen keresett Galimberti Sándor olajképe, még ha nem is tartozik a mester legerősebb alkotásai közé, hogyan kaphatott ugyanolyan taksát, mint a felkapott, de pályájának inkább még kezdeti szakaszában tartó fiatal kortárs művész idén született festménye.”  Azaz különös, hogy a Sotheby’s azonos polcra helyez egy művészt, aki tökéletesen ismeretlen a művészeti színtéren, egy másikkal, aki klasszikusnak mondható.

Ami a minőséget illeti, az erősen szubjektív kérdés, de szerintünk ebben a festészetben zéró eredetiség, még kevesebb tartalom található, ami van, az legfeljebb dekorativitás.  Elismertségről ennek ellenére lehetne beszélni, de nem tudunk jelentősebb, önálló kiállításról, amelyet jegyzett helyen rendeztek volna, sem kritikai recepcióról, sem hivatkozásokról. Kereskedelmi siker ettől még lehetne, és vannak is kisebb eredmények: szerepelt aukción a BÁV-nál, a Pintér Aukciósháznál és a Blitz-nél, és tudunk az Erdész Galéria eladásairól is. Ezzel együtt nem túlzás, ha egy szakmai értelemben nem létező művészről beszélünk, amikor Nagy Boglárkáról.

Nagyon is létezik azonban másféle értelemben, hiszen munkái – és személye – nemrégiben együtt szerepeltek egy vásáron Abu Dhabiban például Bogányi Gergely csodazongorájával, és számos más méregdrága luxustermékkel. A Big Boys Toys (Nagyfiúk játékai) nevű vásár nagyjából kijelöli azt a termékmezőt, ahová munkássága tartozik. És ezzel önmagában megint csak nincs semmi gond – az a probléma éppenséggel a földöntúli zongorával kapcsolatban merülhet fel, hogy mi keresnivalója van a közpénznek ebben az egészben, hiszen emlékezetes, hogy a hangszer fejlesztésében benne volt a magyar és európai adófizetők pénze is. Mit is támogattak tulajdonképpen?

De ez csak zárójeles megjegyzés, mert noha Habony Árpád gazdagodásához alaposan hozzájárultunk mi, adófizetők, Nagy Boglárka működésén ez azért közvetlenül nem mutatható ki. Kérdés viszont, kinek az ambíciója volt, és miként érte el, hogy Nagy Boglárka a Sotheby’s-nél szerepeljen, ki gondolta úgy, hogy egy művész nevét „meg lehet csinálni” ezen keresztül. Már csak azért is, mert úgy tudni, Habonyék egy ideje Londonban élnek, már más terepen fociznak, nem a hazai göröngyös grundon. Ebben az összefüggésben már egészen másképp hangzanak Nagy Kriszta x-t szavai az artPortal-nak májusban adott interjújából: „Mint egy farmernadrágot, úgy kéne nyomni a művészetet is. Tudod kitől kéne brandépítést tanulni? Habony Árpitól. Csak megfelelő alanyt kell választani hozzá.”

Kérdéseket tettünk fel Nagy Boglárka karrierjével kapcsolatban az Eventure Production-nál Kosztyu Mariannának, a művész menedzserének – egyelőre nem reagált, ha ez megtörténik, a válaszait közöljük.

Arról szó sincs, hogy a Sotheby’s volna a zsinórmérték a művészeti kvalitás dolgában, ez egy kereskedelmi vállalkozás, és alapvetően eladható tárgyakat keres – így aztán tulajdonképpen bárkinek a művét beveheti egy aukcióra. Mégsem szokta. A közönség elvár ugyanis tőle egy szakmai minimumot, amikor előkészít egy aukciót. Főként olyan esetben, amikor kortársakról van szó, és egy olyan terepről, a közép- és kelet-európai művészetről, amelynek a nyugati recepciójában olyan változások történtek, amelyek a kereskedelemre is hatottak. A magyar neoavantgárd felértékelődött – ezt már kívülről fújjuk –, és ez elkezdi ráirányítani a figyelmet a magyar kortársakra is. A mostani árverés egyfajta előzményének tekinthető júniusi Contemporary East mutatta mindezt – emlékezetes volt Szűcs Attila művének sikere is. Jól látható, hogy Sotheby’s érzékelte a piaci mozgásokat, a nyári azonban egy sokkal jobban előkészített manővernek tűnik a mostani fényében. (Az artPortal beszámolója itt!)

Megkérdeztük a Sotheby’s képviselőit is. Érdeklődtünk, milyen szakmai szempontok játszanak szerepet az árverési tételek összeállításában, és ezek miként érvényesültek Nagy Boglárka esetében. Tessa Kostrzewa, európai festészetért felelős head of sale-től kaptunk némi kioktatást, hogy egy újságírónak mivel kellene foglalkoznia ehelyett: a sok nagyszerű magyar névvel a katalógusban, a figyelemre méltó eredményekkel – amelyeket részletezett is a válasz. Jeleztük neki, hogy követjük a Sotheby’s tevékenységét és nagyra értékeljük, ami ott történt az utóbbi időben a magyar művészettel kapcsolatban, tudjuk, hogy ott van a katalógusban Kassák, Maurer Dóra, Reigl Judit, Szűcs Attila. Épp ezért találjuk furcsának Nagy Boglárka nevét – írtuk, kifejtve, hogy kivel hozza őt összefüggésbe a magyar média. Ekkor már csak egymondatos reakciót kaptunk: Habony Árpád nevű urat nem ismer, és nem tudja, milyen szál fűzi Nagy Boglárkához, „de ha volna is ilyen szál, ez biztosan nem befolyásolja azt, hogy egy mű eladható vagy sem”. Hasonlóan válaszolt Soraya von Stubenberg Bécsből, aki a Sotheby’s magyar specialistája, és a 90-es évek óta figyeli a magyar művészeti színteret. Mindketten utaltak arra, hogy Nagy Boglárka képére biztosan lesz vevő, a bécsi szakértő egyenesen úgy fogalmazott, „szexi” alkotás.

Az artPortal úgy tudja, amikor Tessa Kostrzewa Magyarországon járt és művekkel ismerkedett az árverés előkészítésekor – emailjében ő maga is hangsúlyozta, hogy 1999 óta promotál magyar művészetet –, még egészen más nevekről beszélt. A listán szerepel is olyan művész, aki szerint „lehúzza” az egész lista értékét egy Summer Love-szintű mű.

Éppen Kassák Lajos Kompozíció 3. (1960) című művét árverezik – végül 31.250 fontért kelt el. Fotó: Ferenczy Bálint

A most zárult aukcó eredményéből, a három telefonos licitálóból és az 5.625 fontos árból még nem sok minden következik. Mindenesetre a hazai kontextusra visszahat egy-egy ilyen fejlemény. Szakmai legitimációt lehet eszkábálni egy művész köré, aki ezt nem vívta ki. Alááshatja az egyes nemzetközi szereplők iránti bizalmat, és összezavarhatja a magyar kortárs művészetről alakuló képet.

Ugyanis a valódi művészet nem a Big Boys Toys-ra termel, és nem is ezeken a terepeken található. De ha beüt az eladás Londonban és akár a tengeren túl is, akkor a szakmai mércék már akár meg is kerülhetők. Akár be is lehet sétálni egy-egy hazai művészeti intézménybe, hogy ugyan miért nem látható itt még semmi onnan, ahonnan a Summer Love jött.

Hiszen ha ma, Magyarországon hatalmi szóval eldönthető, mit vigyenek ki egy közgyűjteményből, akkor miért ne volna az is eldönthető, hogy mit vigyenek be?