Talán emlékeznek Andersen híres meséjére, melyben a király rettentő hiúságában azt képzeli, hogy az általa lenézett plebs nem jön rá, hogy ő meztelenül sétál fel s alá! Ez a mese jutott eszembe a Műcsarnok esti órákban nyílt hármas kiállítása kapcsán.Dan Perjovschi: Mostantól kezdve; Anton Vidokle, Julieta Aranda: e-flux videokölcsönző és El-Hassan Róza: Retrospektív. A túlnépesedésről gondolkodik / Álmodik – hármas tagolású kiállításegyüttes kapcsán Petrányi Zsolt igazgató a kiállítási katalógusban a KONFLIKTUST említi vezérlőelvként, mely mindhárom kiállítást összekapcsolja. Páldi Lívia kurátor, nem kis bátorsággal néhány mondatban bemutatta a semmit, mely valamivé válik az elkövetkezendő kánikulai napokban a „politikatudatos” Perjovschi rajzai nyomán, mellyel majd benépesíti a Műcsarnok teljes balszárnyát. Ugyanis jelenleg a négy terem üresen fogadja a látogatót. A művész az elkövetkezendő napokban a magyar közéletről, politikáról, művészetről szerzett benyomásait fogja a falakra rajzolgatni, abban a stílusban, melyet az a néhány kis katalógus mutat be, mellyel munkásságát igyekeznek bemutatni és illusztrálni. A középső teremsor első terme mint egy váróterem, vagy sajtóközpont funkcionál, innen nyílik a belső terek felé El-Hassan Róza: Túlnépesedésről valott gondolatsora, melyben a népek vádaskodásáról esik szó, amellyel egymás túlnépesedését illetik. A túlnépesedés állapot, jelenség; a népek egymást inkább vallási fanatizmussal, elfogultságokkal szokták vádolni, a túlnépesedés nem vád tárgya, hanem megoldatlan problémahalmaz. E nyelvi és gondolati következetlenséget illett volna Hock Bea kurátornak észrevenni, mint ahogy a jobboldali teremsor kurátorának, Molnár Editnek is azt, hogy az általa említett „képzőművészeti szcéna” lecsengő problémáját bemutató e-flux kiállításnak vajon mi az érdekessége, ha már egy olyan médiatárat mutat be installáció formájában, amelynek meg vannak a napjai számlálva. Néhány év és a video mint tároló, archiváló eszköz, a múlt ködébe vész. Kérdem én, ha lecseng, akkor mit keres a kortárs művészet aktuális trendjeit bemutatni hivatott Műcsarnokban, az ország kiemelt, legfontosabb kortárs kiállítóterében? Nem sok a „szcéna” és kevés a művészet a Műcsarnok falai között 2006. október 1-jéig? Gyanítom, ennél nagyobb luxust egy ország nem engedhet meg magának, ebből nehéz lesz kigazdálkodni a Műcsarnok fenntartásához szükséges milliók egy részét.