Déjà vu. Pár hónappal ezelőtt ugyanez történt. Egy szintén
színvonalas és izgalmas kortárs művészeti kiállításból egy teljesen
klasszikusnak tűnő büszt kavart nagy médiavihart. Akkor Hitler kedvenc
szobrásza szolgáltatta a felháborodáshoz a gyúanyagot, most pedig az ábrázolt
személy, Kósa Lajos.
A kínos helyzetbe kényszerített debreceni polgármester le
akarta szedetni a Modem Kis magyar pornográfia című kiállításáról a saját
portréját. (A műgyanta arcmás tőrőlmetszett konceptuális munka, az ötlet Gerhes
Gábortól származik, a szobrot viszont profi mesteremberek gyártották le.) A művészek és a kurátor tiltakozására a mű
végül a helyén maradt, de ellátták egy csinos kis táblával, miszerint a
polgármester közpénzből nem finanszíroz hivatali portrékat. Az ügy itt le is
zárult, csekélyke tanulsággal. Kiderült, hogy Kósa reprezentációs
elhivatottsága messze nem egyenlő Horthy Miklóséval vagy Rákosi Mátyáséval. Ezt
már eddig is jól tudtuk, de a különbség fokozataira nem derült fény. Pedig a
tárlat célja éppen ez volt: Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című kötete
nyomán körképet festeni a jelen politikai és társadalmi klímájáról. Ez pedig
nem könnyű feladat, hiszen a kortárs művészet élénken foglalkozik a
politikummal, de csak laboratóriumi, elvont szinten, illusztrációt szolgáltatva
a társadalommérnökök súlyos tanulmányai mellé. A kiállításon résztvevő alkotók
a posztkádári létállapot feltérképezése helyett a könnyebb utat választották: a
retró-munkák iróniáját és a példázatokat absztrakcióját. A recyclingben a Kis
Varsó volt a legradikálisabb: újrajátszatták Szentjóby híres hetvenes évekbeli
performanszát, amikor Balatonbogláron vödröt húzott a fejére és kiírta maga elé
egy táblára: „Kizárásgyakorlat. Büntetésmegelőző-autoterápia”. FeLugossy
videóján Trabant-paravánok között falatozik, Lakner Antal elővette a Lánchíd
változó címereiről készített mozgó tábláját, Nemes Csaba pedig ismét bedobta a
2006-os őszi eseményekről készített Jolly Joker animációsorozatát. De nem ez a
meglepő, hanem a morális allegóriák hosszú sora! Kicsiny Balázs egy pepita
mintás szobában – fekete és a fehér festékes bödön között – elhalálozott
művészbábut installált, Koronczi Endre módszeresen köpködi szemen tükörképét
egy nézhetetlenül hosszú videón, Szabó Dezső pedig egy vizeletbe mártott
Parlament-makett fotót állította ki. A nagy Esterházy-nosztalgiában és
hatalomfetisizálásban elsikkadt a jelenkori függésrendszer érzékletes elemzése.
Hogy miként működik a képzőművészet a kapitalizált posztkommunizmus szövevényes
dzsungelében. A jelenről még Wahorn András szemtelen installációja mondja a
legtöbbet. A vidékre költözött festő öt köbméter fagerendát vásárolt a Modem
pénzén, amit – pár miniarcképpel díszítve – kötegelve állított ki a bejárat
mellett. A mellékelt felirat szerint a szálfákból épül majd fel a művész
műtermének új tetőszerkezete. Áhá! Ha van tiszta l”art pour l”art, hát ez az.