Katar és az Egyesült Arab Emirátusok először műgyűjtőik révén kerültek fel a nemzetközi műkereskedelem térképére, akik még New York-ban, Londonban és Párizsban intézték üzleteiket, rendkívüli vásárlóerejük azonban csakhamar a műtárgypiac fontos szereplőit is a térségbe csábította.
Igaz, működésüket eddig váltakozó siker kísérte, ám a trend összességében pozitív. Először a nagy aukciósházak jelentek meg: a Christie’s 2005-ben, a Bonhams 2008-ban nyitott filiálét Dubaiban, a Sotheby’s fiókintézménye pedig ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit Katar fővárosában, Dohában.
A Budapestnél valamivel nagyobb lélekszámú városról egyébként ma még kevésbé közismert, hogy „múzeum-sűrűsége” a művészeti élet legnagyobb központjaival vetekszik; több mint egy tucat nagyobb múzeuma közül az Iszlám Művészet Múzeumát (MIA) és a Modern Művészet Arab Múzeumát (MATHAF) nemzetközi szinten is magasan jegyzik, a Katari Nemzeti Múzeum Jean Nouvel tervei alapján nemsokára elkészülő, sivatagi rózsa által ihletett épülete az emír palotájának tőszomszédságában pedig az egész „múzeum-birodalom” ékköve lesz. Amúgy a múzeumokat összefogó Qatar Museums Authority élén is az emír családjának tagjai állnak.
Ilyen lesz a Katari Nemzeti Múzeum Jean Nouvel által tervezett épülete. Forrás: dezeen.com
De térjünk vissza az aukciósházakhoz: a nemzetközi házak elsősorban az arab világban született művek értékesítésére összpontosítják figyelmüket, de a térség gyűjtőinek a nyugati világ művészete iránti növekvő érdeklődését látva egyre több amerikai és európai, elsősorban modern és kortárs művet is itt visznek kalapács alá.
Az érdeklődés meglehetősen hullámzó, ezért a Bonhams néhány év után visszavonulót fújt, a Christie’s is ritkította aukciós naptárát, mivel az utóbbi években képzőművészeti aukcióin csak 11-12 millió dolláros éves forgalmat ért el. Jelenleg inkább az aukción kívüli eladásokra, a private sales-re koncentrálnak és ugyanezt teszi a Sotheby’s is Dohában, ahol aukciókat csak igény szerint, rendszertelen időközönként rendez.
A térség eddigi legsikeresebb árverését egyébként a Sotheby’s mondhatja magáénak: 2013-as aukciójának összforgalma meghaladta a 15 millió dollárt és ekkor született a regionális árrekord is, amit nem egy térségbeli munka ért el, hanem a XX. századi amerikai minimal art művész, Donald Judd cím nélküli plasztikája, amiért egy – ugyancsak amerikai – vevő 3,5 millió dollárt fizetett.
A Christie’s toplistáját Dubaiban immáron nyolc éve a veterán iráni képzőművész, Parviz Tanavoli vezeti, 1975-ben készült plasztikájának 2,8 millió dolláros árával. A Christie’s helyi TOP 10-ében mindössze egy, nem a térségben született munka szerepel: Robert Indiana híres LOVE betűszobrának egyik változata 1,16 millió dolláros árával a hetedik helyre futott be.
Parviz Tanavoli: Oh Persepolis II, 1975-2008, bronz, 186 x 128 x 25 cm. A művész jóvoltából. Fotó: Kyla Bailey
Az aukciósházakat a galériák is követték, első lépésként inkább az időszaki jelenlétre, azaz a vásárokra koncentrálva, melyek közül az idén tíz éves Art Dubai már a regionálison messze túlmutató jelentőségre tett szert. A vásárnak a Viltin és az Inda galériák révén többször volt már magyar szereplője is. Az elmúlt években viszont többen már az állandó jelenlétre szavaztak és galériát is nyitottak, s ezzel párhuzamosan megjelentek a helyi tulajdonú kortárs galériák is. A legtrendibb hely mostanság Dubai Al Quoz kerülete, amit 2007-ben kezdtek átalakítani iparnegyedből a „vizuális művészetek központjává”. Az Alserkal Avenue-n megtelepedett galériák közül a Carbon 12 Dubai, az Isabelle Van den Eynde Gallery és a Green Art Gallery a legismertebbek, a legújabb nyitás pedig a londoni Waddington Custot Gallery igazgatója, Stéphane Custot nevéhez fűződik, aki olyan vezető nyugati mesterek munkáit kínálja a Custot Gallery Dubai-ban mint Calder, Miró, Picasso, Soulages, Stella vagy Indiana.
Katarban egyelőre kevesebb az ismert galéria, az aukciós piac azonban új szereplővel bővült a tavaszi hónapokban: a Sotheby’s mellett megjelent Dohában a térség első helyi tulajdonú aukciósháza, az AlBahie. A tulajdonos, talán mondanunk sem kell, a katari uralkodó családja. Az AlBahie részükről tulajdonképpen egyfajta szükségmegoldásnak tekinthető, eredeti ambícióik ugyanis ennél sokkal magasabbra törtek: a Christie’s-re vetettek szemet, amelytől azonban francia tulajdonosa, François Pinault nem kívánt megválni.
Az első árverési kiállítás az AlBahie aukciósházban. Az AlBahie jóvoltából
Így maradt a saját alapítású ház, ami áprilisban már meg is tartotta első aukcióját. Az intézményt Abdulrahman bin Hamad al Thani sejk Ashraf Abu Issával alapította, utóbbi az ország egyik legbefolyásosabb üzletembere. Igazgatónak Corinne Lefebvre kanadai művészettörténészt kérték fel, helyettesét Alexandra Bots személyében a Christie’s amszterdami fiókjától igazolták át.
A ház célja – honlapjának tanúsága szerint – „az iszlám kultúra fellendítése, az autentikus arab és iszlám örökség ápolása”. Az iszlám és keleti művészetnek szentelt első árverésen festmények, műtárgyak, könyvek, bútorok kerültek kalapács alá, az árak a néhány ezertől 200 ezer dollárig terjedő sávban váltakoztak. Egyelőre a további árverések is a közel-keleti térség művészetére koncentrálnak majd – a kortársakat is beleértve – de az „európai dekoratív művészet és bútor” részleg létrehozása hosszabb távon ennél szélesebb földrajzi spektrumot vetít előre. Ebben az évben még négy aukciót terveznek; megismétlik az iszlám és keleti művészeti aukciót, lesz óra, ékszer és luxus táska-árverés – utóbbi műfaj igencsak népszerű a térségben, a Christie’s is kísérletezett vele –, továbbá szőnyegárverés és egy igazi kuriózum, ami kifejezetten a helyieknek szól: május 18-án különleges, egyedi katari rendszámtáblák kerülnek kalapács alá. Hiába, minden piacnak megvannak a maga sajátosságai…