Horovitz Csaba kiállítása a német-magyar kapcsolatok jegyében született. Horovitz nemcsak arra törekszik, hogy a jellegzetes német és magyar viselkedési mintákat mutasson be egy párkapcsolaton keresztül, hanem értelmezi is az általános és nemzetközileg érvényes emberi viselkedési formákat. Ha az emberek szeretettel, vagy rossz esetben gyűlölettel közelítik meg egymást, akkor ebben a nyelv korántsem a legfontosabb tényező. Az első benyomás mindig nonverbális. A kiállítás videoinstallációi, festményei és grafikái épp erre probálnak rámutatni. A vég nélkül lejátszott videoszekvenciák egyrészt gitárvijjogással, másrészt csendesebb zenével vannak aláfestve. A többnyelvűséget, a nyelvkülönbségeket szótárak szimbolizálják a kiállításon, melyek egy ablaktörlő ritmusában lapozódnak tovább. 
A Kunstvilla am Dosenhaug-ban rendezett tárlat szombaton- és vasárnaponként tekinthető meg 14 és 18 óra között. Horovitz Csaba szívesen körülvezeti a látogatókat. A művész ars poeticaja így szól: Művészet azért van, hogy érdekesebbé tegyük vele az életet.