Baglyas Erika kérdésére harmadik körben Angel Judit, Horváth Tibor, Izinger Katalin és Peternák Miklós válaszolt.
„Olyan kiállításokat szeretnék rendezni, melyek belső indíttatásúak, ugyanakkor érzékenyen reagálnak a külvilágra. A személyes és az elméleti perspektívákon túl, a befogadók érezzék azt, hogy egy kiállítás is alkotás, organikus egész. Nyilván, többféle műtípus van, a kiállítás is lehet sokféle, de én szeretem, amikor olyat látok, amely helytáll önmagában is. Akár egy regény, novella vagy egy haiku. Szeretném, ha több időm jutna feltöltődésre, kutatásra, utazásra. Némi pénz vagy kurátori ösztöndíj – melyből még mindig nagyon kevés van – segítené ezt. Örülnék, ha a ”kurátorban” az emberek nemcsak a menedzsert, a közvetítőt, netán a hatalommal rendelkező ágenst látnák, hanem az alkotót is. Annak minden jogaival és felelősségével együtt. Szeretném, ha a szakmámból úgy meg tudnék élni, hogy ez ne menjen sem a családom, sem a szakmai tevékenységem terhére. Szeretnék több időt tölteni a művészekkel és alkotásaikkal. Örülnék, ha el tudnék indítani egy egyéni művészeti vállalkozást, de az ne kényszervállalkozás legyen. Hanem lehetőleg non-profit, közérdekű létesítmény és természetesen, számomra is örömteli forrás.”
Angel Judit, művészettörténész, kurátor
„Úgy látom, hogy a magyar kurátorok álma és valója az intézmény, és ha ez megvan, akkor teljesült az álom.”
Horváth Tibor, képzőművész
„A magyar kurátor azt álmodja, hogy ettől kezdve az alábbi elvek alapján fog dolgozni:
1. Legfőbb célja, hogy megértse azt a műalkotást, amellyel dolga van, azt a művészt, akivel foglalkozik, azt a művészi elképzelést, gondolatot, amely a művet és a művészt mozgatja.
2. Amennyiben ez megtörtént, minden szakértelmét, tapasztalatát mozgósítva segíti a fentebb említett/kiválasztott/körülírt projekt lehető legjobb megvalósulását.
3. Az 1. és 2. az ő kurátori koncepciója.
De lehet, hogy ez nem is igaz. Lehet, hogy nem ezt álmodja a kurátor. Lehet, hogy az álom igaz, csak valaki más álmodja helyette.”
Peternák Miklós, művészettörténész
„Látszólag egyszerű a kérdés, mégis sok fejtörés okozott amiatt, hogy a válasz ne legyen közhelyes, hogy ne elsősorban a több forrás, a kiszámíthatóbb, tervezhetőbb finanszírozási háttér követeléséről szóljon, és még véletlenül se egy végtelen panaszáradatba csapjon át, amikor végre a vágyaimról kérdeznek.
Vajon sajátos-e annyira a kurátorság a válasz, ami miatt különlegesebb álmai lehetnének, mint bárki másnak a kulturális területen?!… Mert hát ki ne akarna felszabadító, boldogító, kreatív légkörben dolgozni, együttműködő partnerekkel?! És ki ne szeretné, hogy a pitiáner földhözragadtság ne vegye el az energiáit, idejét?!
Az én álmom, hogy a képzőművészeti szakma (is) legyen sokkal nyitottabb, jobb kedvű, jobb hangulatú, és legyen például szorosabb barátságban a társművészetekkel. Ne legyen belterjes, és legyen több humorérzéke. Legyen erőteljesebb a szakmai kritika.
Nekem egyébként van egy egészen konkrét kurátori álmom, de azt még nem mondhatom el…”
Izinger Katalin, művészettörténész
A körkérdés első és második része itt olvasható:
Mi a magyar kurátor álma? I.
Mi a magyar kurátor álma? II.
Regisztráció után írja meg saját véleményét!