Mike Weiss Gallery (520 West 24th Street, New York)
• Amikor Francis Bacon üveg alá helyezi festményeit, cinkosává teszi közönségét: amikor egy meztelen férfi a konyhai mosogatóba hány, a kép nézőjének reflexiója a hányó figura válla felett ólálkodik. Gordon Terry megfagyasztva szárítja ki ezt az elképzelést, ahogy az érzelmi tartalmat (beleértve a vászon-ecset és figura-háttér kapcsolatot is) olyan technikai boszorkányságra cseréli, amely izolált, absztrakt, matt festékfoltjait tükör szerű, fekete akril tömbökkel köti össze. Ezek a csaknem két méter széles munkák olyanok, mint egy steril tálra helyezett, földönkívüli mikróbák alkotta, élő, de értelem nélküli szövet felnagyított képei, amelyek ugyanakkor Aleister Crowley okkultizmusát és a Heavy Metal sci-fi képregények hatását is rejtik.
Terry a festészetet tiszta szenzációvá vetkőzteti: intenzíven tükröző festékpalacsinták kiegészítő színeikkel párosulva elmosódó színek osztódó sejtjeivé alakulnak. Tubusból a vászonra lövelt festékcsíkok francia stílusú copfokká csavarodva tekerednek a csiszolt felszíneken. A They Have Existed at Least in Some Way, Hidden from Comprehension (Valami módon végülis léteztek, a felfogás elől rejtve) című műve Jackson Pollocknak állít emléket. A fekete, fröcskölt foltok hálója a puritán, fehér háttéren nehézségi erejével magához húzza a környező űrből jött amőbák kopoltyúit. Más művein Terry egyszerűen elhagyja a hátteret, átlátszó, műanyag keretekre feszített, ugyancsak átlátszó műanyag fóliára helyezi márványszerűvé alakított, pszichedelikus festék-folyásait, amelyek lebegni látszanak a levegőben. Az akrilik alkimistája szétolvasztja az érzékelés kapuit.