A londoni ICA (Institute of Contemporary Art) Tino Sehgal második projektjét mutatja be a három részesre tervezett Sehgal-sorozatban. Bár a projektet a kiállítások között listázzák, tulajdonképpen egy különös tapasztalatról van szó, amelynek csupán annyi köze van egy kiállításhoz, hogy három, galériaként funkcionáló terem falai között zajlik.A Progress (haladás) című műről nem készülnek fotók, nincs dokumentációja. Sehgal az anyagtalan művészet híve; tárgyak helyett szituációkat hoz létre. A tavalyi Velencei Biennálé német pavilonjának teremőrei Sehgal instrukciói alapján bocsátkoztak vitába a nézőkkel a kortárs művészet mibenlétéről.
Az ICA-ban egy 7-8 éves kisfiú, Luke fogadott, és máris nekem szegezte a kérdést, hogyan definiálnám a haladás fogalmát. Bizony jól felkészült a témából, minden általam felvetett gondolatot alaposan megfontolt, majd provokatív kérdéseket tett fel, szemlátomást el akart bizonytalanítani. Hiába – ambivalens dolog a haladás, hálás vitatéma. Aztán bemutatott egy tinédzsernek, és összefoglalta mire is jutottunk rövid vitánk során az első galériában. A második fiúval a lépcsőházban sétáltam a következő galéria felé, miközben a haladás mibenlétéről (mi másról?) folyt a diskurzus. A következő teremnél ismét átadás-átvétel, innentől egy fital filozófus alkatú és gesztuskészletű férfival sétáltam fel-alá a galériában a haladás politikai vonzatairól beszélgettünk, majd egy lépcsőn lemenőben elszaladt. A lépcső egy idős hölgyhöz vezetett, aki a haladás személyes vonatkozásairól beszélt, ezzel kapcsolatos élettapasztalatait megosztva, majd elköszönt. Mindez egy Sehgal-mű volt.
Úgy tűnik Tino Sehgal kívül áll a tárgyakban manifesztálódó művészeten, így a műkereskedelmen is, mindez azonban csak csalóka látszat. Brüsszeli galériásának nem okoz nehézségeket a Sehgal művek értékesítése. Mivel a művész kerüli a dokumentációt, így a szerződéskötést is, arra szigorúan csak szóban kerül sor közjegyző jelenlétében. A vásárlók pedig azért fizetnek, hogy előadhassák a műveket, pl. a Those Thoughts-t (Azok a Gondolatok) amely hat „példányban” kapható. Ehhez egy pár szükséges, akik vascsoravendégeket hívnak. A vacsora közben rövid időre távoznak, majd visszaülnek az asztalhoz. Ha a vendégek érdeklődnének, megtudhatják, hogy ez egy performansz volt, ha nem, akkor is nyomot hagy bennük az akció – legalábbis Sehgal úgy véli.