Hosszantartó betegség következtében meghalt Baranyay András – adta hírül mások mellett a Mai Manó ház. „…fotóval dolgozik, mégis ízig-vérig képzőművész” – írja róla az artPortal művészeti lexikonjában Lóska Lajos. „…a lényegétől, a pillanat megragadásától, a dokumentum jellegétől fosztja meg a fényképet. A kezek, a portrék és a csendéletek, gondos, már-már aggályos megkomponálása, a lágy tónusok, a sejtelmesség, a tárgyak sugallta időtlenség, mind-mind festőiségének jellemzői.”
Baranyay András 1938. április 23-án született, 1965-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A hatvanas évek eleje óta kiállító művész. Munkássága rlsze a magyar művészet hatvanas évekbeli neoavantgárd fordulatának: 1969-ben részt vett az Iparterv II. kiállításon, 1972-ben a balatonboglári kápolnatárlaton. 1992-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékének tanára volt, 1988-ban Munkácsy-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott.
Az artPortal címszava, munkásságát taglalva így fogalmaz: „Egyéni stílusát a 60-as évek végén nyomtatott, és az Iparterv kiállításon is bemutatott tondó alakú, merész kivágatú kézrészleteket ábrázoló litográfiáitól számíthatjuk. Korábbi grafikái ugyanis enteriőrt, portrét, aktot ábrázoló sokszor expresszív, de mindig figurális kőnyomatok.
Kéz, kék háttérrel. 40×28 cm, vegyes technika, 1985. Forrás: Sensaria
Munkásságának egyéni szakasza tehát a 60-as évek végén indul. A 70-es évek elejétől azután a litográfiát új technika, a fotó váltja fel és a tematika is változik, a kézrészletek után az önarcképek következnek, melyek egytől egyig vegyszerrel manipulált vagy színezett fényképek. Ezek az önportrék azonban nem a művész karakterét és személyiségét bemutató alkotások, hanem éppen egy XX. századi életérzést, a személytelenséget demonstráló művek, nem véletlen, hogy igen sok közülük a hátkép (Kis keretes önarckép, 1976).
Máskor besatírozza, elfedi a fotóportrén az arcot, van, amikor egymásra nagyítja és így teszi felismerhetetlenné a portrét… (…) Munkásságának másik nagy témakörét a kézábrázolások képezik. Már 1957-ben készít kezeket bemutató krétarajzot és a tematika a 90-es évek végén is változatlanul foglalkoztatja (…) A kezek, a portrék és a csendéletek, gondos, már-már aggályos megkomponálása, a lágy tónusok, a sejtelmesség, a tárgyak sugallta időtlenség, mind-mind festőiségének jellemzői.”
Nyitókép: Baranyay András: Önarckép II. (1970) / András Baranyai: Self Portrait No. 2. (1970, részlet) színezett brómezüst zselatin / coloured gelatine-silver bromide, eredeti méret: 41,1 x 26,2 cm. Forrás: 1fmediaproject.net