A baseli Fondation Beyeler Francis Baconnek szentelt kiállításával egyidőben a párizsi közönség a Maillol Múzeumban találkozhat az angol festő alkotásaival. Míg a svájci tárlat a Tizian, Velasquez, Rembrandt, Van Gogh, Picasso, Giacometti és Soutine művei által inspirált, illetve az eredeti alkotások saját kedve szerinti elváltoztatásából született festményeken keresztül Baconnak a művészet hagyományai iránti érdeklődésére mutat rá, addig a Maillol Múzeumban – ahogy a «Le Sacré et le profane» cím is elárulja – azt a furcsa kapcsolatot igyekszik megvilágítani, ami Bacont a keresztény valláshoz fűzte. Ismerve Bacon rendíthetetlen ateizmusát, nehéz magyarázatot találni arra a valóságos megszállottságra, amivel képeiben a keresztrefeszítés témáját, X. Innocent pápa portréját (mintegy negyven változatban) és a szimbolikus keresztény motívumokat feldolgozta. A jelenséggel már egészen korai képeinél is találkozunk, és 1945-ben éppen egy ilyen jellegű festményével, a Három tanulmány a kereszt alatti alakokról című triptichonjával hívta fel magára a figyelmet. Mindezt természetesen sajátos megfogalmazásban tette, amit jól példáz a kereszten csüngő denevért és hiénát ábrázoló, 1950-ben készült borzongtató festménye, vagy az, amikor egy homoerotikus jelenetben a piétai fájdalmas szeretet jut kifejezésre. Ezekben az alkotásokban Bacon festészetének egyik sajátos vonásával szembesülünk: a szentet profánná, a banálist szentté fordítja át. Sok műve – így a kiállításon látható monokróm alap elé helyezett, magányt, szenvedést, sőt halált sugalló aktsorozata is – saját, a szado-mazochizmustól sem idegen alkatából fakadó gyötrelmekről árulkodik. Ezek a magyar látogatónak óhatatlan Mednyánszky László alakját juttatják eszébe. A június 30-ig látható kiállítás kurátora Michel Pepiatte Bacon életművének egyik legavatottabb szakértője, több róla szóló könyv szerzője.