A Louvre nyugati szárnyában, a Musée de la Publicité-ben (107, rue de Rivoli) kapott helyet A reklám fénykora: 1950–1970 című kiállítás.
A tárlaton bemutatott mintegy 150 plakát, reklámgrafika és egyéb sokszorosított mű jól érzékelteti, hogy míg az 50-es évekre a konformista szemlélet, a polgári életvitel és a birtoklás apró örömei voltak a jellemzőek, addig a 60-as évekre – különösen a Pop-Art megjelenésével egyidőben – a meghökkentés, a különbözőség és a társadalomkritika vált elsődlegessé.
A háború után, az 50-es évek elején jelentkező gazdasági fellendülés átalakította a nyugat-európai, köztük franciaországi fogyasztási szokásokat is, ennek következtében egyre nagyobb szerephez jutott a nyomtatott reklám, mely elsősorban plakátok formájában öltött testet. A kezdetben még művészi tartalom nélküli, igénytelen esztétikai és minőségi kivitelben készült sokszorosított termékek helyét folyamatosan vette át a nagy gonddal készített reklámgrafika. A 60-as évek elejére már egyre több olyan, a képzőművészet más területén is jelentős alkotó neve tünt fel az utcára kitett plakátokon, mint Paul és Jean Colin, Picart le Doux, Jean Effel, Salvador Dalí, Jean Cocteau vagy Alexander Calder.
A kiállítás külön érdekessége, hogy három teremben a lengyel plakátművészet egyik kiemelkedő alakjának, Roman Cieslewicznek a művészetével ismerkedhetünk meg. Az 1930-ban Lembergben született, és 1996-ban Párizsban elhunyt Cieslewicz saját állítása szerint azért vágyott Párizsba, hogy megnézhesse, «hogyan érvényesülnek plakátjaim a nagyvárosi neonok fényénél».1963-ban telepedett le Párizsban, és egy évvel később már mint az Elle magazin művészeti szerkesztője dolgozott olyan munkatársakkal, mint Andrée Putman, Antoine Kieffer és André Follon.1969-ben csatlakozott a barátai által alapított, M.A.F.I.A. nevű reklámügynökséghez, amely a legnagyobb francia nagyáruházaknak és csomagküldő -láncoknak készített átfogó propaganda-kampányokat. A 70-es évek elején munkáiban egyre inkább a képzőművészeti elemek érvényesűltek és erre az időre tehető igazán színvonalas alkotásainak legjava, mint az OPUS International című képzőművészeti folyóirat és a KITSCH címlapjai, repetitív és úgynevezett centrikus kollázsai, melyeken egyre inkább az őt körülvevő világ monotonitása, kilátástalansága érződik. Képein azután egyre többször jelennek meg betűk, sőt szavak is, mert mint ahogyan nyilatkozta, «a kép meztelen, ha nem segíti a szó».
A kiállítás november 14-éig tekinthető meg.