A maastrichti TEFAF-ot, a világ egyik legfontosabb művészeti vásárát nemcsak azért várja a szakma minden évben türelmetlenül, mert hű képet ad a műtárgypiac mindenkori állapotáról, hanem azért is, mert ekkor jelenik meg a The European Fine Art Foundation éves jelentése, az Art Market Report, amit 2008 óta a művészeti piacra szakosodott dublini közgazdász, Clare McAndrew által alapított Arts Economics cég készít.
Míg az Artprice éves jelentése kizárólag az aukciós műtárgypiac adatait elemzi, addig a TEFAF jelentése kitér a műtárgypiac egyéb csatornáira is. Bár ezek adatai lényegesen kevésbé megbízhatóak, és az egyes számok önmagukban nem feltétlenül pontosak, a felvázolt tendenciák általános szakmai megítélés szerint viszonylag hűen tükrözik a valós helyzetet. Az Arts Economics részben a hozzáférhető aukciós és egyéb adatbázisokból dolgozik, de emellett a világ közel ezer vezető galériása és műkereskedője körében saját, online felmérést is készít és számos szakemberrel, műkereskedővel és műgyűjtővel konzultál.
Amedeo Modigliani Fekvő női aktja (1917/18) 170 millió dollárért cserélt gazdát a Christie’snél. © Christie’s Images
Március közepén menetrendszerűen megjelent az idei beszámoló is, aminek legfontosabb száma a 7, méghozzá mínusz előjellel: 2015-ben az előző esztendőhöz képest a nemzetközi műkereskedelem volumene 7%-kal, 68,2 milliárd dollárról 63,8 milliárdra csökkent. 2011 óta a tavalyi volt az első év, amikor a globális forgalom negatív tendenciát mutatott. A jelentés szerint – az egy évvel korábbi 48%-kal szemben – a forgalom 47%-a realizálódott aukciókon, 53%-a pedig az egyéb csatornákon, azaz az árverőházak private sales üzletágában, a galériás műkereskedelemben, az ügynökök által bonyolított ügyletekben és az online kereskedelemben. A tranzakciók száma a forgalomnál jóval kisebb mértékben, 2%-kal esett vissza, ez viszont azt jelenti, hogy valamelyest csökkent az átlagos árszínvonal. A jelentésben ugyan nincs benne ez a szám, de az adatokból kiszámítható, hogy a tavaly értékesített 38,1 millió műtárgy átlagára 1.600-1.700 dollár körül alakult.
A galériák forgalmának átlagosan 40%-a realizálódott a művészeti vásárokon (ez igen magas arány!), az online piac pedig már 7%-ot, 4,7 milliárd dollárt hasított ki magának a teljes forgalomból. (Ez a szám az online műkereskedelmi portálok teljes forgalma mellett a hagyományos aukciósházak és műkereskedések online forgalmát is tartalmazza.)
Roy Lichtenstein Nővér című 1964-es festménye 95 millió dollárért kelt el a Christie’s-nél.
© Christie’s Images
Az átlag ezúttal is nagyon különböző tendenciák eredőjeként alakult ki. A legnagyobb piac, az Egyesült Államoké, szárnyalt: a forgalom 4%-kal bővült és elérte a 27,3 milliárdot, ami új abszolút rekordot és 43%-os globális részesedést jelent. A képzeletbeli dobogóra még a britek és a kínaiak állhattak fel, 21, illetve 19%-os részesedéssel. E két utóbbi piac teljesítménye ugyanakkor romlott: a kínaié meglehetősen drámai mértékben, 23%-kal, de a brité is viszonylag jelentősen, 9%-kal.
Noha, mint láttuk, az átlagos árszínvonal valamelyest visszaesett, a piac csúcsszektora virágzott: az 1 millió dollár feletti áron értékesített tételek, miközben darabszámuk részesedése jóval 1% alatt marad, a forgalom 57%-át generálták. A növekedés ebben az árszegmensben négyszeres, sőt, a 10 millió dollár feletti kategóriában tízszeres volt – a teljes forgalom 27%-a ebben az ún. „ultra high-end” sávban realizálódott.
Mark Rothko 1958-as No 10 című munkájáért a Christie’s-nél 82 millió dollárt adtak. © Christie’s Images
Vegyes a kép az egyes művészettörténeti korszakok forgalmát tekintve is. A piacot továbbra is a II. világháború utáni és kortárs kategória dominálta 46%-os részesedéssel, de a forgalom, az előző két év gyors bővülése után, 14%-kal csökkent. A modern művészet részesedése lényegében változatlan, 1%-kal visszaeső forgalom mellett 27% volt. A régi mesterektől ugyan 4%-kal több tétel került a piacra, a forgalom mégis jelentősen, 33%-kal csökkent. A kínai vásárlók étvágya úgy látszik, csak a festmények iránt csökkent, mivel a kínai antik és iparművészeti alkotások kategóriájában elért 2,2 milliárdos forgalom 6%-os bővülést jelent, mindenekelőtt a magas porcelán- és kerámia-áraknak köszönhetően. Bár e műtárgyak iránt más régiók gyűjtői is érdeklődnek, ilyen forgalombővülés elképzelhetetlen lett volna a helyi vásárlók aktív szerepvállalása nélkül.
A tavalyi év két legdrágább festménye private sale keretében cserélt gazdát. Mint ahogy arról itt, illetve itt beszámoltunk, a hírek szerint Paul Gauguin: Nafea Faa Ipoipo és Willem de Kooning: Interchange című festménye egyaránt 300 millió dollárért talált vevőre, s ezzel az összeggel egyszersmind az örökranglistát is vezetik. Újraírták tavaly az aukciós világrekordot is, aminek tulajdonosa most Pablo Picasso Algíri nők című sorozatának O változata; ezért a festményért a Christie’s-nél New Yorkban 179,4 millió dollárt fizettek. Erről, csakúgy, mint a szobrok között született, Alberto Giacometti nevéhez fűződő 141 millió dolláros új rekordról itt tudósítottunk.
Cy Twombly Cím nélkül (New York City) című 1968-as festménye 70,5 millió dollárral a Sotheby’s tavalyi legdrágább tétele lett. © sothebys.com
Végezetül néhány szám, ami a forgalmi adatok mellett segít megítélni a műkereskedelem gazdasági súlyát és jelentőségét. A globális művészeti és régiség-piacon 2015-ben mintegy 310 ezer vállalkozás működött – ebben a számban a magánvállalkozó képügynökök éppúgy benne vannak, mint a világszerte aktív nemzetközi aukciósházak. Ezek a vállalkozások összesen mintegy 3,2 millió embernek adnak munkát, részben saját kereteik között, részben a logisztikai cégektől kezdve a biztosítótársaságokig azoknál a szolgáltatóknál, melyeknél fontos megrendelőkként jelentkeznek és éves szinten 17,8 milliárd dollár értékben adnak megbízást.