Mindent a maga helyén címmel szervezett városfejlesztési konferenciát április 17-én a Magyar Tudományos Akadémián a Liget-projekttel szemben kezdettől fogva kritikus álláspontot képviselő Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT). Amikor a meghívók kimentek, még nem volt ismert az Új Nemzeti Galéria épületére kiírt meghívásos tervpályázat eredménye, de a pályázaton „bombát robbantó” Zoboki Gábor neve már szerepelt az előadók listáján.
Új Nemzeti Galéria: a norvég Snøhetta építésziroda megosztott első díjas pályaműve, forrás: ligetbudapest.org
Mielőtt azonban ő lépett a mikrofonhoz az Akadémia zsúfolásig megtelt II. emeleti nagytermében, több előadó, így Körmendy Imre, a MUT (Magyar Urbanisztikai Társaság) elnöke és Schneller István egyetemi tanár, Budapest korábbi főépítésze is bírálta a budapesti városfejlesztés döntési mechanizmusait és jelezte, hogy a Liget-projekt „szinte minden ponton szembemegy” a főváros 2030-ig szóló hosszú távú városfejlesztési koncepciójával.
Pákozdi Imre közíró a Liget-projektről utólag készült hatástanulmányokat szedte szét, hangsúlyozva, hogy azok nem győznek meg a múzeumok egymás mellettiségének tulajdonított szinergiákról, az egymás közelébe telepítés látogatószámot növelő hatásáról, ugyanakkor alábecsülik a Ligetre háruló környezeti terhelés növekedését és több következtetést hibás számításokból vonnak le. A marketingben persze lehet eredményes az együttes fellépés, pl. a közös kedvezményes jegyek értékesítése, ennek azonban nem feltétele a földrajzi közelség.
Pákozdi hangsúlyozta, hogy az emberek többnyire nem egy múzeumi negyedbe mennek, hanem egy konkrét múzeumba, sokszor még azon belül is egy-egy konkrét kiállításra, netán egyetlen konkrét képhez. Jámbor Imre tájépítész, egyetemi tanár felelevenítette a pesti Városliget történetét, és hangsúlyozta, hogy annak ugyanúgy meg kell őriznie eredeti funkcióját, mint ahogy ez történik a világ olyan nagy közparkjainak esetében is, mint a New York-i Central Park vagy a müncheni Englischer Garten.
Új Nemzeti Galéria: a japán SANAA (Sejima and Nishizawa and Associates) megosztott első díjas pályaműve, forrás: ligetbudapest.org
Zoboki Gábor hozzászólásában minden irányban szorgalmasan osztotta a fekete pontokat. A házigazda MUT-ot arra figyelmeztette, hogy rendezési tervekkel nem, csak projekt-alapon lehet várost fejleszteni. A Liget-tervpályázat azért bukott meg, és a Várra is azért nem lehet pályázatot kiírni, mert hiányzik mögülük a program, a tartalom – ezt a kritikát többen is magukra vehetik.
Nem véletlen, hogy a Zene Házára kiírt pályázaton született a legjobb eredmény, mert itt volt a legjobb a kiírás, mondta. Jutott egy oldalvágás Szőcs Gézának is: nem konflisokat kell az Andrássy útra hozni, hanem az ottani ingatlanokat kell rendbehozni. A kurátori szakma azért kapott fejmosást, mert nem szállítja azt a tartalmat, amihez a „táplálkozási sor végén álló építészeknek” meg kell találniuk az adekvát formát. Építésztársaihoz szólva Zoboki arra hívta fel őket, hogy kövessék: ez az első terv, gyertek utánam, mondta, egyúttal nem csinálva titkot abból sem, hogy 3-4-nél nem lát idehaza több olyan építészirodát, amely a hauszmanni örökséghez méltó módon tudna foglalkozni a Vár épületegyüttesével.
A tervpályázat eredményhirdetése óta tett nyilatkozataiban elhangzottakat megismételve hangsúlyozta, hogy a Galéria helye a Várban van. A Szent György tér szerinte a nemzet főtere, a magyar Akropolisz, mondta; nem szent hely, de szentté kell tenni. A tér urbanisztikai problémáját, „fekete lyukát” csak egy nagy közgyűjtemény elhelyezésével lehet megoldani. Az építész nem mutatott különösebb lelkesedést a Lovarda újjáépítése iránt, ám, ha arra mégis sor kerül, akkor az egy „Kunsthallénak”, egy központi kiállítási csarnoknak adhatna otthont.
A Közelekedési Múzeum épülete a rekonstrukció után. Látványterv, forrás: ligetbudapest.org
A Liget projekttel Zobokinak nem az az egyetlen problémája, hogy elvinné a Várból a Galériát, szerinte az egész projekt felesleges, mert maga a város a múzeum, amit nem kell házakba zárni, egyébként pedig a meglévő múzeumok szomszédságában számos olyan, jelenleg funkció nélküli épület van, amely egyrészt a meglévő kiállítóhelyek bővítéséhez, másrészt a jelenleg állandó otthon nélküli gyűjtemények elhelyezéséhez kiválóan alkalmas, vagy azzá tehető. Példaként említette többek között az Andrássy utat is, ahol számos értékes ingatlan áll üresen.
Zobokinak sajátos elképzelése volt a magyar művészet pozicionálásáról: Csontváryból meg kell csinálni a magyar Klimtet – mondotta egy helyütt, ugyanakkor síkra szállt a Szépművészeti Múzeum és az MNG anyagának egybeolvasztása ellen, mondván, hogy Monet lenyomná Rippl-Rónait. (Zoboki mellett egyébként mások is felmelegítették a két múzeum összevonásának témáját, elutasítva azt az érvet, hogy arra egy szovjet mintát szolgai módon követve hozott döntés következményeinek felszámolása érdekében volt szükség.)
Marosi Ernő akadémikus többek között arra világított rá, miért sántítanak a Liget-projekt hívei által előszeretettel emlegetett nemzetközi analógiák, s hogy a projekt a hazai körülmények között miért jelentené a kulturális élet „gettósítását”. A Galéria Ligetbe költöztetése egyúttal tovább erősítené a két városrész közötti aránytalanságokat a kulturális intézmények sűrűsége terén.
Új Nemzeti Galéria: a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda kizárt pályamunkája. Külső homlokzat, forrás: Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda
Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke számos konkrét példával támasztotta alá Zoboki véleményét arról, hogy a múzeumok terjeszkedéséhez és az „otthontalan” gyűjtemények elhelyezéséhez nincsen szükség a Liget-projektre. A Közlekedési Múzeum elhelyezésére például megfontolásra javasolta a Millenárist, a Fotó Múzeum szerinte egy Nagymező utcai foghíjtelken épülhetne fel, beépíthető lenne az egykori Kultiplex helyén lévő park, de akár a UPC székháza is megszerezhető lenne egy, az Iparművészeti Múzeum körül kialakítandó negyed számára. Még konkrétabb volt Bugár-Mészáros Károly építészmérnök, aki a Néprajzi Múzeum új otthonát az Iparművészeti Múzeum tőszomszédságában, a Mária Terézia (Kilián) laktanyában képzeli el, s annak helyiségeit már szinte be is rendezte a múzeum egyes gyűjteményei számára, ráadásul úgy, hogy számos esetben tartalmi összefüggést is tudott találni az egyes épületrészek eredeti funkciói és az oda szánt gyűjtemények között.
Új Nemzeti Galéria: a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda kizárt pályamunkája. Belső tér, forrás: Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda
A konferencia résztvevői végül egy állásfoglalást fogadtak el, ami mindenekelőtt annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a kulturális intézményhálózat fejlesztése során az elsőrendű cél a történelmi és műemléki értékkel rendelkező, kihasználatlan épületállomány hasznosítása, a barnamezős területek rehabilitációja legyen. A „Múzeumliget” projekt ellentétes a fenti célokkal, ezért azt fel kell függeszteni és a múzeumok elhelyezését újra kell gondolni. A főváros legjelentősebb történeti kertjét, a Városligetet tájképi és természeti értékeit megőrizve, új épületek elhelyezése nélkül kell helyreállítani. A kulturális létesítményeket, köztük a turizmust vonzó múzeumokat decentralizáltan célszerű elhelyezni, ami a látogatókat arra ösztönzi, hogy a város különös vonzerejét adó gazdag történelmi városszövet minél nagyobb részével ismerkedjenek meg. Az állásfoglalás javasolja, hogy a Nemzeti Galéria helye továbbra is a budai Várban legyen. A Néprajzi Múzeum kerüljön a volt Mária Terézia laktanyába, a Műszaki és Közlekedési Múzeum kialakításáról pedig egy átfogó szakmai koncepció ismeretében döntsenek.
A konferencia előadásait – melyek nem korlátozódtak a jelen beszámolóban röviden ismertetettekre – itt, állásfoglalását pedig itt lehet letölteni.
Nyitókép: Az Új Nemzeti Galéria látványterve. Forrás: Liget Budapest